2011. január 30., vasárnap

28 000 000.-Ft. Másodszor (Humor?)

Hello kedves olvasó!
(Ha igazán érteni akarod az alant következőket, akkor először olvasd el a 28 000 000.-Ft című írásomat, mely ezen bejegyzés előtt kelt, így ezen bejegyzés alatt található.) Bevezetésként mégis csak annyit, hogy kósza, a kormány költekezéséről szóló hír kapcsán ötleteltem az előző írásomban, ám eszembe jutott még néhány ötlet, így ezeket szórom most rád:

2011. június 01. Magyar Nemzet: A belügyminiszter magyarázkodik
"Pintér Sándor a második Orbán kormány első belügyminisztere a tegnapi napon, az Országgyűlés erre az esetre létrehozott különbizottsága előtti megjelenése alkalmával, a képviselők által feltett kérdésre, mely szerint: -Hová lett a rendőrség idei költségvetése?- a következőket válaszolta:

- A 2010-es évben hatalmon lévő szociáldemokrata és szocialista koalíció által megalkotott költségvetés iránymutató számai szerint a rendőrségre szánt tavalyi összeghez képest idén 0.0002%-al növelték a rendőrség finanszírozására szánt pénzt. Ezt követően Pintér Sándor arról tájékoztatott, hogy ezek a pénzeszközök bőségesen fedezni fogják a rendőrség munkabérét és dologi kiadásait. 
Arra, hogy hogyan képzeli mindezt megvalósulni, a belügyminiszter elmondta, hogy a tevékenységi területek átvilágítását követően, még idén kiszervezésre kerül az igazgatásrendészet teljes egésze, melyet a NAV (Nemzeti Adó-és Vámhatóság) mintáját alapul véve, az önkormányzatok szabálysértési hatóságaiba olvasztanák be. A teljes egyenruhás állományt érintő közbiztonsági járőrszolgálatot megszüntetik, mivel a 2006-os események során bebizonyosodott, hogy az egyenruhások fenntartásának nincs semmi értelme. 
A terrorelhárítás ezzel szemben mindenek feletti elsőbbséget élvez, így a fenti területekről kieső személyek jelentős részét (irodában dolgozó idős hölgyeket, és az öregebb egyenruhásokat) egytől-egyig kommandóssá képzik át. (A fiatalokat azért nem, mert azokat elbocsátják, lévén több esélyük még a civil életben.) 
A bűnügyi szolgálatokat vidéken mindenütt megszüntetik, és az így felszabaduló munkaerőből a falvak körzeti megbízotti állományát erősítik majd úgy, hogy minden egyes településre átvezényelnek legalább két nyomozót és csak az ORFK-n, Budapesten lesz bűnügyi osztály.
A beszámoló a bizottság tagjaiból szinte azonnal (köztük kormánypárti tagokból is) ugyan óriási felháborodást   váltott ki, de Pintér belügyminiszter úr távozását követő percekben a hőbörgő honatyákat a Terrorelhárító Központ munkatársa letartóztatták, így a maradék három képviselő elfogadta a beszámolót."

2011. augusztus 12. Blikk: Ismeretlenek eltulajdonították a miniszterelnök szolgálati Audiját!
" Az ORFK sajtóügyeletesétől megtudtuk, hogy az éjszaka folyamán ismeretlen elkövetők a Parlament előtti, zárt területről eltulajdonították a miniszterelnök szolgálati Audiját. 
A hónapokkal ezelőtt megszüntetett Köztársasági Őrezred munkatársai helyett, ma már (anyagi okokra történő hivatkozással) civil biztonsági cég munkatársai vezetik a védett vezetők gépkocsijait. Mivel azonban az éjszakai ülés elhúzódott és a sofőr munkaideje lejárt, az úgy hagyta ott a gépkocsit, hogy abban benne volt az indítókulcs. Ezt használta ki az ismeretlen tolvaj, aki a felvételek tanulsága szerint kapkodás nélkül állt ki a parlament udvaráról. A videón az is jól látszik, hogy az őrt álló egyenruhás még tiszteleg is a tolvajnak. Ennek ellenére ma reggel a miniszterelnök és munkatársai új, a korábbinál modernebb Audi és Mercedes gépkocsikkal érkeztek az ülésre.
Tudósítónkban felmerült a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy már másnap új járművek tűnhettek fel, ezért meg is kérdezte a miniszterelnök szóvivőjét a szokásos napi tájékoztatón. Szíjártó Péter a miniszterelnök szóvivője válaszában elmondta, hogy a kormány felkészült az efféle helyzetekre, ezért még tavaly ősszel, a párt hatalomba kerülésének napjaiban megrendelték azt a teljesen új, harminc darabos gépkocsiflottát, amelyet ilyen esetekben használnak. A szerződés szerint gépkocsinként (csekély havi 10.000. Euro) rendelkezésre állási díjat fizetve a kereskedő az esemény napján biztosítja az eltűnt, más okból megsemmisült gépkocsik helyett az új járművet, melyet -ha kell- különdíj ellenében, még az éjszak folyamán leszállít Németországból."

28 000 000.-Ft. (Humor?)

Hello kedves olvasó!
A minap felütötte a fejét egy újabb hír, miszerint a kormány (különböző EU-s és ENSZ megbízatások kapcsán) két útra, összesen huszonnyolc-millió Forintot költött el. Két alkalommal (pár napra) kb.: harminc fő utazott és nagyjából valamilyen klímakonferencián vettek részt. (Azért ez elég durva néhány napért, meg két -valószínűleg tök értelmetlen- tanácskozásért. Szerintem.)
 Az ellenzékiek legnagyobb pártja mindezt megneszelve el is szaladt a különböző médiákhoz, hogy kiteregesse a piszkos textilt. A sajtó persze lecsapott az infóra és nyomta vagy két napig. A kormánynak nyilvánvalóan reagálnia kellett, mire szűkszavúan csak annyit mondott, hogy mind az EU, mind pedig az ENSZ felé fennálló kötelezettségeinknek eleget téve delegálta azt a pár főt, arra a két helyre. 
Tény, hogy jól kommunikálta az eseményt. Nem voltak dörgedelmek, nem fenyegetőzött és főleg nem vágott vissza. Egyszerűen csak tényeket közölt és ezzel lezártnak tekintette az ügyet. Azután néhány újabb hír elnyomta ennek a históriának a hírértékét, így hamar elfelejtődött, pedig csak pár napja volt róla szó. 

Na nekem azért beindult rá az agyam:

2011. március 14. Magyar Hírlap: Az MSZP elnöke újabb botrányos kormánykiadásról számol be
Látták Siófoknál
"Az MSZP ma délelőtt tartott sajtótájékoztatóján a párt elnöke kijelentette, hogy tudomást szereztek, egy a kormányt is érintő olyan beszerzésről, amely elképesztő összegeket emésztett fel, és melyet a kormány a válságkezelő alapból lehívott pénzből finanszírozott. 
Az elnök nem mást állított a párt székházába összehívott rendkívüli sajtótájékoztatón, mint, hogy a honvédelmi tárca a napokban egy tengeralattjáró beszerzéséről szóló szerződésben vállalt kötelezettsége alapján kifizette a víz alatt közlekedő hadihajó utolsó részletét is.
A Miniszterelnökség Sajtóosztályát természetesen azonnal megkerestük, ott azonban nem reagáltak az ügyre, majd később is csak egy szűkszavú sajtóközleményt adtak ki, melyben közölték, idézem:
Badacsony környékén
.....A tengeralattjáró megvásárlása valóban tény, de annak beszerzése szükséges és indokolt volt, ugyanis a kormány irredenta törekvéseinek eredményeként rövidesen megnyílhat egy szűk partszakasz, a jelenleg még horvát tengerparton, ahol a hadieszköz hadrendbe állítása megtörténik. 
A tárgyalások időtartama alatt, a nyári szezonban a vízi járművet a Magyar Honvédség a Balatoni Vízirendészeti Kapitányságnak adja át, ahol a tengeralattjáró közbiztonsági járőrtevékenységet végez, majd ősztől a Velencei tóhoz szállítják, ahol a vízre-bocsájtást követően, egy újabb esetleges titkos, vagy engedély nélküli kaszinóépítést megelőzendő, Sukoró térségében végez felderítőtevékenységet.
Télen pedig Sukorónál
Munkatársunk kérdésére, mely szerint az említett tavak átlagos vízmélysége nem biztos, hogy lehetővé teszi a jármű víz alatti tevékenységét, Szíjártó Péter azt a választ adta, hogy a kormány természetesen erre is gondolt, amikor a vízi járművet megrendelte, ezért fontos kitétel volt, hogy a gyártó a tengeralattjáró víz feletti részére, az egyébként ott látható lajstromjelek (fehér számok és betűk) helyett, a hajó jobb oldalára a Tihanyi Apátság, míg bal oldalára a Velencei tó felől látható M7 autópálya  élethű látképét fessék. Így elkerülhető, hogy a lemerülésre egyébként a fenti okból nem képes tengeralattjáró a siófoki part, vagy Sukoró közelében lelepleződjék......"  

2011. május 7. Népszabadság: A kormány újabb beszerzési botránya
"Főszerkesztői vezércikk: Oknyomozó riporterünk, -akinek a személyazonosságát érthető okból itt most nem tárom fel- hosszas adatgyűjtést, valamint az adatok ellenőrzését követően megállapította, hogy a kormány, a különböző tárcákhoz közeli cégeken keresztül, ez év áprilisában ajánlatot tett, majd rövid tárgyalás után felvásárolta, a korábban a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő Fővárosi Nagycirkusz épületét. 
A Parlament új épülete
Az üzlet létrejöttét több bizonyíték támasztja alá, így azok a földhivatali tulajdoni lapok, amelyek szerint az ingatlan 2011. április 20-tól három, különböző minisztérium által alapított, száz százalékban állami tulajdonú kft birtokába került. Független szakértők szerint a nagyteremből és több kiszolgáló épületből álló ingatlanegyüttest így a kormány közbeszerzési eljárás nélkül, a szokásos forgalmi érték ötszöröséért, vagyis ötmilliárd Forintért vásárolta meg. 
Lapunk megkereste a Miniszterelnökség Sajtóosztályát, ahonnan az osztályvezető által személyesen elkészített  kommüniké kibocsátásával a következőket közölték:
A T. Ház belülről
A kormány közbeszerzésekért felelős szakmai államtitkára, a miniszterelnök utasítása alapján eljárva valóban felvásárolta a Fővárosi Nagycirkusz épületét, a Népszabadság munkatársa által felvázolt módon. A beszerzés szükséges és indokolt volt, ugyanis az Országgyűlés jelenlegi épülete, 2012. január elsejétől a Köztársasági Elnök munkahelye lesz. Az előrehozott Köztársasági Elnökválasztás eredménye borítékolható, így ennek megfelelően kell eljárni az ügyben. Tekintettel arra, hogy Orbán Viktor Miniszterelnök Úr a várományosa a Köztársaság Elnöki posztnak is, szükséges, hogy az elnöki hivatal és a kormány számára új ingatlan jelöljünk ki a munkavégzésre. Így esett választás a Parlament épületére, azonban az Országgyűlési munkafolyamatok fennakadások nélküli folytatása céljából be kellett szereznünk egy új ingatlant. 
Parlamenti ülés
Miután a két épület kialakítása hasonló, valamint, mert a Fővárosi Önkormányzat nem volt hajlandó lemondani jelenlegi helyéről (amely épület -belülről- még küllemében is hasonlít az OGY üléstermére), 2012. januárjától a Fővárosi Nagycirkusz épületében folyhat az OGY munkája tovább." - állítja a kommüniké. 
Tehát ahol eddig okos emberek bohóckodtak, ott mostantól buta emberek fognak okoskodni? - lehetséges. Várom, hogy mikor vásárolják fel, hasonló célból az állatkertet is. Ott legalább, egy szerény belépő fejében, munka közben, élőben is megnézhetjük majd őket."

Ilyen és ehhez hasonló híreket ötlöttem ki itt néhány perc alatt. A furcsa az, hogy a jelenlegi helyzetben valószínűleg már fel sem kapnám a fejem egy ilyen hírre akkor sem, ha valóban megjelenne. Remélem segíthettem.

2011. január 25., kedd

MOCKBA

Hello kedves olvasó!
A reptér
A cím talán ismét sejtetni engedi a cikk tartalmát. Szándékosan írtam az orosz főváros nevét cirill betűkkel. Az internet sajátossága, hogy azzal mindenkit elérsz az egész világon. 
Így bárki is legyen az, aki olvassa most e pár gondolatot azzal tudatni szeretném, hogy én ahhoz, hogy lerójam a kegyeletemet az áldozatok és Oroszország minden lakója előtt azt választottam, hogy a támadást szenvedett város nevét, annak lakói nyelvén írtam le és adtam címéül e cikknek.
Az Origó hírportál szerint: "......Oroszországban az elmúlt években több terrorcselekmény is történt. Tavaly márciusban a moszkvai metró ellen követtek el öngyilkos merényletet csecsen szélsőségesek, a kettős robbantásban negyvenen vesztették életüket, több mint százan sebesültek meg. Márciusban egy gumilövedékes fegyverrel lövöldöző férfi keltett pánikot a moszkvai Vörös téren, 2009 novemberében pedig egy moszkvai expresszvonatot siklatott ki egy szélsőséges kaukázusi szervezet. Oroszország déli, kaukázusi részén ennél is sokkal sűrűbbek, szinte mindennaposak a hivatalok és a rendfenntartó hatóságok elleni támadások, ott a lázadó csoportok rendszeresen hajtanak végre robbantásokat oroszok ellen."
A mentés
Én igazán megértő vagyok. Én megértem, hogy a csecsenek nem szeretik az oroszokat. Én azt is megértem, hogy Vlagyimir Putyin kül-és belpolitikáját sokan ellenzik. Én még azzal is egyetértek, hogy nem kell Putyinnal, vagy Medvegyevvel egyet érteni. De azt semmiképpen sem értem, hogy bárki, bármilyen indokból, okból, vagy érvvel olyan embereket vesz célba, akik e politikáról, az Oroszországi Föderáció vezetésének lépéseiről, vagy az orosz hadsereg bármely cselekedetéről semmilyen módon nem tehetnek.
Ártatlan emberek haltak meg ismét! Ezúttal hétfőn délután és ezúttal Moszkvában, a Domogyedovo reptéren. Utasok, akik a csomagjaikra vártak, rokonok, barátok, akik pedig az utasokra és szerencsétlenségükre a gépük nem a Seremetyevón, vagy a Vnukovón szállt le. 
Meggyőződésem, hogy nincs és nem is lehet olyan helyzet, amelyet a terrorizmus eszközeivel bármely korban, bármely világban meg lehetne oldani! 
Biztosan nem így akarta befejezni az utazást
Azok, akik az érvelésnek ezt a formáját választják, azok nem érdemelnek semmilyen irgalmat. Tudom, hogy a demokrácia nem a legmegfelelőbb berendezkedés, hiszen könnyen válhat bármely demokrácia diktatúrává (még-rosszabb esetben pedig anarchiává), de hát a történelem és benne az emberek egyelőre nem találtak ki még jobb társadalmi formát és belátható időn belül nem is látok ebben esélyt a változásra. De egy demokráciában (és remélem ez nem hallatszik majd túlzottan utópisztikusan)  van alkotmány, és vannak törvények. Van jog és van bíróság. És vannak szabadságjogok! Például ilyen az egyik, minden embert megillető alapvető jog: - az élethez, az egészséghez, a testi épséghez fűződő jogunk!
Senki, ismétlem senki nem formálhat arra jogot, hogy ezt elvegye, megsértse! Persze az öngyilkos merénylő (akinek a fejét az orosz hatóságok már megtalálták, mert a felsőtestre erősített robbanószerkezet robbanása többnyire az elkövető fejét megkíméli -sajnos ezt is meg kellett tanulnunk az elmúlt években-) most már a saját maga által elképzelt a mennyországában  röhög a markába és nyilván ő és a társai szarnak rá, hogy mit gondolok én az élethez való jogról. De ettől még ezt gondolom, és ettől még nem kell egyetértenem semelyik nép, vagy vallás, vagy elv gyakorlóinak ezen módszerével. Ettől még eszembe juthat, hogy a merényletben meghalt, vagy megésrült emberek mindegyike valakinek az édesanyja, édesapja, gyermeke, férje, felesége. Ettől még átérezhetem, hogy a boldog viszontlátás hogyan vált sokaknak pokollá, a Domogyedovo reptéren néhány ezredmásodperc alatt! 
Ettől még gyászolhatom magamban, és itt, e blogban a számomra ismeretlen áldozatokat (az embertársaimat) és sajnálhatom az orosz népet, amiért (már) velük is ilyen dolgok történnek! Remélem segíthettem.

2011. január 19., szerda

A westbalkáni igazságszolgáltatás

Hello kedves olvasó!


A West-Balkán homlokzata
Bocs, de eszembe jutott még pár gondolat és fontos, (leginkább nekem fontos), hogy közöljem. A cím ugye (már, ha elolvastad a tegnapi írásomat -mondhatni véleményemet- az eseményekről) szándékosan kreálódott így, utalva a tegnapi eszmefuttatás utolsó mondataira.
Sajnálatosan igazam lett. Igazam lett abban, hogy Westbalkanban (vagyis ma Magyarországon), hellyel-közzel így osztanak igazságot. 
A ma nyilatkozó ügyvédek óriási felkészültségről tettek tanúbizonyságot. Az egyik például egyetlen mondatában (melyben egyébként az ORFK Életvédelmi Osztály munkatársainak a hozzáértését fikázta burkoltan), többször is használta az "alapos gyanú" szóösszetételt olyan helyeken, ahol, a védencével szemben eljáró hatóságok által lefolytatott nyomozati cselekmények hiányosságairól beszélt. Tehát: - már megint a rendőrség lesz az egyik hibás. (Ilyen ez az ország.) 
Kár, hogy néhány éve már hatályban van egy új büntetőeljárás-jogi törvény, amely a gyanúsításhoz (a gyanúsítotti kihallgatáshoz) szükséges egyik feltételként (fontos feltételeként) a "megalapozott gyanú" szükségességét állapítja meg és nem az "alapos gyanú"-ét, amely ugye így egy nem létező jogi fogalom. (Ügyvédünk álláspontja szerint ez, legalább is a védence vonatkozásában alapvetően hiányzott, így ország-világ előtt egyenesen az eljárás jogszerűségét kérdőjelezte meg.) Mellékesen megjegyzem, nem rossz taktika az elektronikus média "hasábjain" többszörösen is lejáratni a gyanúsítottakkal szemben eljárókat, mert az átlagos televízió néző mindent elhisz, amit ott hall, vagy (jobb esetben) kinyomtatva olvas. Pedig nem kellene.
Ám felkészületlenség ide, büntetőjogi kifejezések helytelen használata oda, a cselekménnyel gyanúsítható személyeket a letartóztatási bíró egyetlen kivétel nélkül szabadlábra helyezte. Erre természetesen tromfolt a rendőrség és egy hatodik személyt is őrizetbe vett, aki állítólag okiratot hamisított. Mindegy. Az már most jól látszik, hogy megkezdődött a szavak háborúja és talán borítékolható is az eredmény. 
Kecskés Tamás Úr
Alapvetően nem vagyok egy szkeptikus alkat, hiszen a hatóságok megmozdultak, a miniszterelnök a feleségével kereste fel a tragédia helyszínét, hogy ott gyertyát gyújtson (ez a minimum) és a belügyminiszter újabb nyilatkozatokat tett, melyek szerint felül kell vizsgálni az engedélyezési eljárások menetét, meg, hogy a gyerekek halálát (mert azok voltak, még a huszonnégy éves hölgy is, a halálhoz)  fulladás okozta.
Ennek ellenére nem vagyok túl bizakodó. A szavak háborújába az ügyes ügyvéd urak a lehető  legrövidebb időn belül bevonták a hírre éhező sajtót, akik úgy csapnak le minden hírmorzsára, mint gyöngytyúk a takonyra.
Eközben -eléggé el nem ítélhető módon- szinte napok alatt kialakult egy olyan helyzet, amelyben már nem beszél senki a három halott lányról. Mert az már nem hír. Szomorú, hogy a westbalkániai sajtó legfontosabb szempontja az érdeklődés fenntartása az ügy iránt, hogy műsorait nézetté tegye, hogy az újságok frenetikus példányszámokat érjenek el. Az egész ügy üzletté, és a védőügyvédek sziporkázásává degradálódik. Idő előtt. 
A westbalkáni igazságszolgáltatás
Budapest, Westbalkánia fővárosa pedig tovább süllyed és lassan egy olyan hellyé válik, ahová a lakosság nyolcvan százaléka (akik ugye nem Budapesten laknak), valamint a külföldi turisták csak akkor mennek majd el, ha üzleti-, vagy más ügyeik oda kényszerítik.
A szórakozóhelyek, klubok sorra bezárnak, vagy ki sem nyitnak. Miközben részvétet nyilvánítva hangoztatják, hogy ez most nem a buli ideje (szimpátiát váltva ki egyszerű közönségükből), rohamtempóban alakítják át belső tereiket, rúgják ki néhány nem túl szalonképes alkalmazottjukat, vagy tűnteik el (egy időre) a semmilyen kamarához, esetleg vagyonvédelmi céghez nem tartozó  erős embereiket, illetve egyszerűen csak megpróbálják megúszni, hogy a budapesti hatóságok kampányszerű ellenőrzési rohamot kaptak. Bizonyára a "minden csoda három napig tart" felkiáltással.
És még egy dolog. Beszéltem pár emberrel akkor, amikor kipattant az ügy, akkor, amikor megtörtént. Néhányan annyira hidegen, annyira szenvtelenül álltak a történtekhez, a: - "Meghaltak páran? Na és? Kit érdekel?" - hozzáállással reagálva le mindazt, ami történt, hogy ezen külön kiborultam. Ismerve az így nyilatkozó személyt, és ismerve annak ismeretségi körét, megpróbáltam belegondolni, hogy  vajon hány embernek hasonló a véleménye? Sajnos arra a következtetésre jutottam, hogy nem kellene ezen csodálkoznom, hiszen sokan még a mellettük elesett embernek sem segítenének, nemhogy fennakadjanak számukra teljesen idegen emberek halálán. 
Aki ezután kérdésre kérdéssel válaszolva azt kérdi tőled, hogy:  - "Na és. Szerinted ebben a percben hányan haltak meg, és ebből mennyi a fiatal?" az biztosan számíthat arra, hogy amikor rá kerül majd a sor, őt is leszarják. De ez, bármennyire is fájdalmas lesz e kívülről rideg ember számára, nekem örömet okoz majd! Mert három olyan élet felett tört pálcát, értéktelenné degradálva azokat pusztán azért, mert számára ismeretlenek, amely életeknek nem lett volna szabad még véget érniük! És ez a lényeg! Remélem segíthettem.



2011. január 18., kedd

West-Balkán: - Nyugat-Vadkelet? Súlyos fogalomzavar.

Hello kedves olvasó!
Hadd kezdjem egy idézettel: "Foglalkoztat a jövőm, mivel a hátralévő napjaimat ott szeretném eltölteni." (Woody Allen) 
Szerintem ezt nagyjából te is így gondolod kedves olvasó. Hiszen nekem, neked és mindenkinek megadatott a jövő. Csak annak a három fiatal lánynak nem, akiket szombaton megölt a kapzsiság, a felelőtlenség és a figyelmetlenség.
Dubstep, minimal, breakbeat, electropop, indie, na és persze nem utolsó sorban a drum and bass (melynek egy-egy populárisabb megnyilvánulását egyébként magam is szívesen hallgatom), és hát itt van ugye a Noise Night Life. Egy nagy csomó idegen szó. Az előbbiek e-zenei irányzatok elnevezései, míg az utóbbi kiemelt szóösszetétel, annak a kft-nek a neve, amely részben felelős a szombat éjszakai diszkótragédiáért. A másik felelősségre vonható vállalkozás nevét a címben "rejtettem el".
Az említett cég, az NNL vezetője a huszonegy éves Kecskés Tamás (aki a dolgok jelen állása szerint még őrizetben van). Én leírom a nevét, mert -jelenleg még- nem vonatkozik a blogomra a médiatörvény és a kft vezetőjének neve pedig nyilvános adat. Kecskés Tamás hozta létre az NNL-t, azzal a céllal, hogy helyet biztosítson egy, a fent már felsorolt e-zenei irányzatokat összefogó bulinak, később bulisorozatnak. A dolog (ide illő szóval) rendesen beütött, így a 2009-es, 2010-es évek rendezvényszervezési "sikertörténete". A koncepció egyik része az volt, hogy rengeteg DJ-t és irányzatot von össze egy helyszínen, ahol mindezért kevés pénzt kér, míg a másik, hogy fiatalok szerveznek a fiataloknak bulit. 
Tudod, mi együtt vagyunk, együtt bulizunk, bla bla bla. Így aztán Kecskés Tamás, ez a sikeres fiatalember egy-egy általa vezényelt bulin nem átallott rendesen beállni sem sőt, rottyon nyilatkozgatni sem volt szerinte kivetnivaló. 


Egyértelműen "sikeres" koncepció, a tizennégy-tizennyolc éves kategóriában induló, szórakozni vágyó, kispénzű, ezért a buli előtt már többségében mindennel feltankolt, erősen tudat-módosult fiatalok körében. A sorozat aztán mégis odavezetett, hogy egymás után kellett a helyszíneket változtatniuk, mert egy-egy bulin fent említett, magukat erősre és bátorra ivó-szívó fiatalok unrentábilisra verték a klubokat, de mielőtt hazamentek volna, ezért még jól körbe szarták-hugyozták a helyszíneket. 
Így került rá sor, hogy az NNL, a 2011-es év első mega-partiját már a West Balkánba hirdette meg. (Amely hely egyezer-hatszáz fő befogadására alkalmas csupán, szakhatósági engedéllyel nem rendelkezett, annak ideiglenes, regisztrációs engedélye összesen háromszáz főre és 22:00-ig tartó nyitva tartásra korlátozódott.)
Mint láthatod kedves olvasó én igazán készültem az anyagból. Lehet, hogy csodálkozol is azon, hogy már kedd van, és én még csak most írok a szombati eseményről, de leírom őszintén, több okom is volt rá. Az első az, hogy olyan mértékben döbbentem meg, olyan erősen érintett a hír, hogy idő kellett, amíg sikerült összeszedni ez ügyben a gondolataimat. A második pedig az, hogy olyan hírmennyiség jutott el hozzám (is), hogy meg kellett találnom a disznószarban a gyémántot, vagyis igyekeztem lehámozni és úgy értelmezni a híreket. De hadd folytassam mindjárt egy újabb idézettel:

"A mi életünk olyan, mint egy marék aranypor. Hatalmas érték, kincs. De hogyha nem adjuk oda valamiért, akkor is kiperegnek a mindennapok az ujjaink közül. " (Böjte Csaba)

Érdekes váltás. Az idézetről pedig az jutott az eszembe, hogy az ember ujjnyomai, DNS mintája annyira egyedi és különleges, hogy ezek alapján bármely személy azonosítható az egész világon. Nem ismétlődik meg kétszer ugyanaz, legalább is kb.: egymilliárd éven belül nem. Így láthatod, hogy a mi életünk, az egyén élete egyszeri és megismételhetetlen, és ezért oly felbecsülhetetlen kincs! Ahogy egyszeri és megismételhetetlen volt az a három fiatal leány is. (E mondatban az a megdöbbentő, hogy egyszerre vannak benne jelen a fiatal és a volt szavak.) 
Mert úgy múltak el, mintha soha nem is lettek volna. A pénteki bejegyzéseik még a szombatiakra várnak a facebook-on, de nem nagyon lesz már senki, aki folytathatná őket. Ők már csak néhány fénykép és a temetésig néhány nagyon csúnyán összetaposott holttest. (Amelyek ugye már nem ők.) Fiatal életek értek nagyon értelmetlen véget szombaton este és ez nagyon súlyosan megérint. A nagyobbik gyermekem például csak egy évvel fiatalabb a két tizenhét éves áldozatnál és bele sem merek gondolni, hogy mit éreznek e három lány szülei. Az valószínűleg kezd tudatosulni bennük, hogy a mindennapok szombaton este végleg kiperegtek gyermekeik kezéből.
Rengeteg vélemény olvastam, hallottam az esemény kapcsán. Volt olyan cikk, amely szegény hányattatott sorsú DJ-k súlyos bulihelyszín-hiányát domborította elsősorban ki, ami ugye -bocsánat a felháborodásomért, de- ki a faszt érdekel! És volt olyan cikk is amely az össztársadalmi felelősségről prédikált pátoszosan, gyermekek százainak halálát előre vetítve  ami ugye megint csak egyértelmű baromság. 
Valahol a kettő között lehet az igazság, mert bármennyire is törekszünk az adminisztráció csökkentésére, és az EU-val való szoros jogharmonizációra, azért az mégsem járja, hogy több ezres rendezvényeket tarthat bárki ebben az országban a szakhatóságok előzetes vizsgálata és engedélye, vendéglátós, rendezvényszervező és biztonsági szakmai hozzáértés nélkül! 
Kecskés Tamás például maga is (csak egy) DJ, aki PlasticKids "művésznéven" alkot, így nyilván halvány fingja nincs a dolog többi részéről. És hát valóban van össztársadalmi felelősség is, hiszen választott vezetőink révén (valahol) magunk is felelősek vagyunk. A politikusok, így a VI. kerület polgármestere és jegyzője a vállalkozókra mutogat. Azok (szerencsére a rács mögül) az ügyvédjeik útján a szerződéseiket lobogtatják és egymásra mutogatnak. A belügyminiszter kőkeményen reagál (milyen meglepő), míg a független bíróság ma este már szabadon is engedte az elsőnek őrizetbe vett westbalkános vezetőt és ez nem is olyan meglepő.
Ezek után már azon sem csodálkoznék, ha végül hosszú évek pereskedését követően, semmilyen precedens nem születne. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha az első körben bezárt helyek újra kinyitnának, ahogy azon sem, ha újabb tragédia történne belátható időn belül Westbalkánban, azaz Magyarországon. Mert a Westbalkán (és én -új fogalmat alkotva- szándékosan írtam már másodszor így) nem a szórakozóhely, hanem az ország neve, ahol jelenleg élünk. Az én véleményem az, hogy most valóban kellene néhány kemény ítélet és egy olyan szabályozás, ami rendesen odabasz. 

Hogy tényleg ne maradhasson a három fiatal lány halála teljesen értelmetlen! 
Őszinte részvétem a szülőknek, testvéreknek, rokonoknak, barátoknak.

2011. január 16., vasárnap

Like retro 2011

Hello kedves olvasó!

Csak egy rövid bejegyzés! (Ilyen sem volt még, és sokáig nem is lesz, mert most nem egy világmegváltó írás következik. Nevezzük csak hangulatjelnek.)
Csinos asztaldísz
Így nézett ki a belépő
Ha használod a facebook-ot, akkor ismered a like fogalmát, működését. Most én like-olom azt a tollas-kalapos bált, amelyben részem volt szombaton este. Egy jól szervezett mega-retro-party volt, szépen díszített teremmel, jó zenékkel és végül, de nem utolsó sorban: - jó hangulattal! 

Csak elegánsan
Picit korán érkeztünk a rendezvény helyszínére (de hát a pontosság mindenekfelett), így a party első néhány perce ücsörgősre sikerült. Volt is olyan gondolatom, hogy talán hamar haza is kell majd mennünk, de ezután nem sokkal, mintegy varázsütésre, néhány jó muzsika hangos lejátszása megtette a hatását, vagyis a vendégsereg pillanatokon belül belendült, és -mondjuk így- hamar felforrósodott a hangulat, amely azután ki is tartott a buli végéig.
Tudom, hogy ez csak egy egyszerű szombat este, ami sokaknak az országban (vagy bárhol a világban) hasonlóan telt, és tudom: - mit keres ez ebben a blogban, de fontos köszönetet mondanom érte. És ami még fontosabb: - bizony le kell engedni időnként a fáradt gőzt olyan helyeken, mint ez. Mert ami nekem szórakozás, az másoknak munka. Hirdetni, szervezni, bérelni, díszíteni, fotózni, zenélni stb... 
Köszönet érte a szervezőknek: CSONTOS LÁSZLÓ barátomnak és párjának EDITNEK, valamint a zeneszolgáltatásért felelős DJ-nek, SZABÓ BÉLÁNAK. Azok nevében írtam, akik valóban jól érezték magukat. Köszönjük szépen!

2011. január 12., szerda

A bizalom

Hello kedves olvasóm!
Új a megszólítás (és most már talán maradok is ennél), de újítani mindig kell. Viszont, mielőtt súlyosan elkanyarodnék a mai napra kitűzött céltól (ahogy azt szoktam néha), bele is vágnék a mai gondolatsprintbe. (Azért e fura szóösszetétel, mert csak úgy cikáznak a gondolataim. Majd győzd őket nyomon követni.) 
Szóval. Először arra gondoltam, hogy majd csak úgy általánosan értekezek a bizalom mibenlétéről, ám rögtön az  írás elején rá kellett ébrednem, hogy nem is olyan egyszerű ez. Bíznak-e benned a barátaid, rokonaid, munkatársaid? Mérhető-, érezhető-e ennek a mértéke? Tényleg igaz-e, hogy manapság nem szabad senkiben sem bíznod? Létezik-e feltétel nélküli bizalom? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel mindannyiunkban, szinte azonnal, amint e szó felmerül. Mert mi is a bizalom? Leghamarabb, a becsület rövid, tömör megfogalmazásakor juthatunk el a bizalom fogalmáig. Mert becsületes az, aki akkor sem követ el (bármely) szabályelleneset (lett légyen szó írott, vagy íratlan szabályról), ha egyébként a lebukás veszélyétől egyáltalán nem kell tartania. Néhai Édesapám ezt kicsit másképpen fogalmazta meg: - Azt mondta, hogy minden egyes emberrel vele születik a saját becsülete, amit aztán csak egyetlen egyszer "adhat el", és az életben többet nem lesz lehetősége "visszavásárolni" azt. (És Istenem milyen nagyon igaza volt!)   
Aki ilyen életet él, abban nyilvánvalóan megbízhatsz, ám új fogalom: a megismerés is párosul e szavakhoz. Hiszen, hogyan is bízhatsz meg bárkiben, amíg nem ismerted meg. Ám a megismerés egy hosszú (sokszor egy egész életen át tartó folyamat) is lehet, így az adott személybe bizalmat csöpögtetni talán nem is olyan könnyű. Megelőlegezni a bizalmat. Ez hát az általánossá vált szokás, pont azért mert sokszor vadidegen személyekkel kel kapcsolatba kerülnöd a munkád során, vagy az életed egyéb területein. Ilyen például egy kezdődő párkapcsolat is, ahol két olyan személy találkozik és kerül szoros kapcsolatba, akiknek korábban fogalmuk sem volt a másik létezéséről. A kibontakozó kapcsolat buktatója pedig (és itt egy újabb fogalom), maga a biokémia. (Tudod endorfin és társai, melyek az agyban okoznak -sokszor súlyos- hosszabb-rövidebb ideig tartó változást.) A köznyelv ezt a folyamatot egyébként, (még egy fogalom) szerelemnek hívja, amely, mint tudjuk vak, így jó sok párkapcsolat dől dugába, mielőtt igazán kibontakozhatott volna. A megelőlegezett bizalom bizony sokszor hamar elfogy. Kiderül, hogy a pasi iszik, drogozik, játszik, vagy csak a munkát kerüli, netalán bűnöző. Esetleg a csajról, hogy már harmadnap valaki másnak az ágyába bújt, akkora ribanc. Van ez így és nem is jó. Amikor e dolgok viszonylag rövid időn belül kiderülnek, akkor a kapcsolatba fektetett lelki (és egyéb) energia (na meg az anyagiak) még viszonylag alacsony szintűek, így a csalódott fél hamarabb regenerálódik, ám, ha a baj később üti fel a fejét, akkor az eset akár tragédiába is fúlhat, hiszen ekkor már nagyon tud fájni, hogy akiben eddig úgy megbíztál, az ennyire kibabrált veled, ilyen nagyon beléd rúgott. És itt vagyunk megint a bizalomnál. Megfoghatatlan, leírhatatlan lelki folyamat-halom, ami ugyanakkor egy mindenki által, többé-kevésbé ismert érzés is egyben. 
Nem jó, ha valaki bizalmatlan. Nem jó neki, mert idő előtt megkeseredhet, besavanyodhat, hiszen a bizalmatlan ember gyorsan magányossá is válik. Mi mind társaslények vagyunk és ez nem létezhet bizalom nélkül. Alapvetően (legalább is remélem) önmagunkat becsületes lényként éljük meg, így a bizalmatlanság (főleg, ha az látszólag ok nélkül árad felénk) rosszul esik, így hamar elfordulunk a bizalmatlan ember felől, aki ezért valóban egyedül marad. Ahogy egyedül marad az az ember is, aki sokszor okoz másoknak csalódást, tehát bizalmatlanná teszi a környezetét. Éppen ezért szükséges egy egészséges bizalmatlanság, hiszen jelen világunkat ismerve nem rohanhatunk fejjel a falnak semmilyen helyzetben. Így aztán nem vesszük meg az első használt autót, ami jön velünk szemben, ha épp kocsit akarunk venni, nem rohanunk bele mindenféle emberi kapcsolatokba legyen szó barátságról, párkapcsolatról, vagy egy egyszerű munkahelyi ismeretségről akár. Meggondoljuk a lépéseinket, mert alapvetően ésszel kell, hogy éljen az ember. (Bizonyos kor felett erre magától is rájön mindenki, addig viszont sok pofont oszt ki mindannyiunknak az élet.) Persze nem a számító, matematikai élességű észjárással élő, törtető, maga körül mindenkit letaposó üzletember alaposságával kell az élet apró dolgaiban eljárnunk, csak egy egyszerű, ám okos átlagemberként, hogy ne érhessen bennünket (túl sok) csalódás. Furcsa, hogy némely párkapcsolatban  e bizalom sohasem, vagy csak egyoldalúan alakul ki, pedig a felek egyébként nem ártanak egymásnak, sőt szeretik egymást. Egy régi ismerősöm egyszer azt mondta, hogy azzal, akivel az ágyadat és az asztalodat megosztod, abban jobban meg kell, hogy bízz, mint a saját anyádban.
A bizalom kérdéskörében és tárgyában megállapítható tehát, hogy először a sima szocializáció, a szülői, iskolai nevelés, majd később az élet által ránk mért különböző csapások hatására alakulhat ki bennünk egyfajta bizalmatlanság. Bizalmatlanság az idegennel, vagy akár az újjal szemben. Ám ha jól figyeltél kedves olvasóm, akkor észrevetted, hogy a cím még a bizalomról szólt, míg itt a befejezéshez közel már ennek ellenkezőjéről, a bizalmatlanságról írok, de ez nem véletlenül van így. Ugyanis, amire fel akartam hívni a figyelmedet, az egy újabb, jelen írásban az utolsó, ám nem elhanyagolható fogalom: az egyensúly.
Ahhoz, hogy általában jól érezd magad, ahhoz, hogy ne kapj túl sok, vagy túl nagy pofont az élettől, ahhoz, hogy ne zárkózz önmagadba, ahhoz, hogy később visszagondolva azt mondhasd: - eddig nem csináltam rosszul! Nos ehhez igenis bíznod kell az emberekben, a környezetedben legalább is, a jobb jövődben, az Istenben, az orvosban, a rendőrben. De meg kell találnod azt az egészséges határt, ameddig elmész, amikor új helyzettel állsz szemben.
Nem mondom, hogy légy számító, vagy, hogy állandóan hezitálj, de mindenképpen mérlegelj, mielőtt döntesz bármiben és így hamar megtalálod a saját egyensúlyodat. Én a tiszta kapcsolatokban hiszek. A bármilyen érdekből szövődött, alkalmi együttlétek nem valódiak, azokat a kényszer szülte. Remélem segíthettem.

2011. január 4., kedd

Szellemi épség

Hello kedves Olvasóm!

 Ma például rendkívül érdekes gondolataim támadtak. Felvetődött bennem, hogy tulajdonképpen mi szükségem is van nekem, vagy akárkinek egy blogra. Szerencsére -ma még- ritka, hogy nem tudom a választ az általam feltett kérdésekre, így e gondolat -vagy, ha úgy tetszik kérdés- köré fonódott a válasz is, sőt: - tulajdonképpen maga a válasz szülte a kérdést. 

A szerző
A néphiedelmekkel ellentétben korábbi munkahelyemen olyan emberek vettek körül, akik kiemelkedő intelligenciájuknak köszönhetően tudták jól sőt, olykor kiválóan elvégezni a munkájukat. 


 Ezen a területen a feladat, főleg ha lebontod róla azt a sok előítéletet, és romantikus képzelgést tulajdonképpen pofon egyszerű. Merthogy mindig adott néhány tény. Nem túl sok, de ahhoz mondjuk éppen elég, hogy következtetéseket vonj le belőlük. Ha ezután hozzáadtál némi jogi-, szakmai-, hely-, és személyismeretet, megmozgattál néhány újabb követ és benéztél alájuk, akkor ismét csak újabb tények birtokába jutottál. 

 Ha jó irányba indultál el, és meg tudtad tartani a vonalat (vagy sikeresen fűzted -mondjuk egy cselekmény- szálait), akkor még több tény került a birtokodba. Kellő számú ténnyel a tarsolyodban pedig már könnyedén odaállhattál a főnököd, majd főnök beleegyezésével a szakmai irányítóid elé, ahol már gond nélkül védhetted meg az álláspontodat.

 Nem akarok tovább zsákbamacskát árulni azok számára akik nem ismernek, de olvasnak. Az imént leírt -nevezzük jobb híján így- technológiai sorrend, tulajdonképpen nem takar mást, mint a klasszikus rendőrségi nyomozás menetét. Álláspontod megvédése pedig jó esetben maga vádemelési javaslat lehet, melyre már az ügyészség hivatott.  
  Ugyanitt, de egy másik területen dolgozva szintén a szellemi képességeket lehetett és kellett jól kamatoztatni. Ez pedig egyfajta irányítási tevékenység volt, ahol (és ebben dolgoztam a területen viszonylag a leghosszabb ideig) egy-egy súlyos bűncselekményről szóló bejelentés alapján, azonnali intézkedések meghozatalának tucatjaival kellett igen gyors és pozitív eredményt hozni.  

 Az egyik terület, sokszor hosszú és fáradtságos adminisztrációt, ugyanakkor komoly képzelőerőt és empátiát, matematikai és pszichológiai készségeket is igénylő, nehéz, sokszor a bűnözők fejével való gondolkodásról szólt, míg a másik pörgő -nagyon pörgő- gondolkodásmódot, és gyors reakciókat kért a beosztást betöltőtől.

 Így, ahogy egy korábbi bejegyzésben már említettem: - amikor a fenti munkát végül -magam mögött csak mosolygó embereket hagyva, nyugállományba vonulással- abbahagyva más civil irányok felé orientálódtam, egyszer csak azt vettem magamon észre, hogy nem mindig szeretem az új munkámat (nem a munkahelyemet, vagy a munkatársaimat).
 Sőt néha kifejezetten gyűlölöm, hogy a legtöbbször műveletlen, buta, ostoba, a személyes higiéniára mit sem adó, az intelligenciát hírből sem ismerő, rosszindulatú (rosszindulatában cinikus), áskálódó, rendszerint valamilyen tudatmódosítótól általában befolyásolt (mondjuk seggrészeg), tudatlan, tanulatlan, hihetetlenül céltalan, unintelligens emberekkel is kell találkoznom, vagy beszélnem úgy, hogy a másik ne érezze a köztünk, a szellemiségünkben, anyagi helyzetünkben (felfelé, vagy lefelé: - tulajdonképpen teljesen mindegy is, hiszen a pénz senkit sem tesz kulturálttá, vagy intelligenssé), és általánosan is fennálló társadalmi különbséget.

 Az, hogy valaki meghülyül a saját pénzétől nem új, láttunk már ilyet. Ám nekem meggyőződésem, hogy az ilyen ember semmivel nem különb attól, aki önhibájából lesz mondjuk hajléktalan. A különbség csak annyi, hogy ő belülről mocskos. Aztán meg ott vannak azok, akik úgy csúsztak le, hogy igazából tehettek volna ellene, de nem tettek semmit.
 Ezek az emberek legtöbbször önhibájukból válnak olyanná amilyenek, vagy egyszerűen csak ilyennek születtek. Én igen jól tudom, hogy egyetlen rossz lépést követően bárki ilyenné válhat. Ám, miután én már többször megtettem, azaz felálltam különböző -időnként nagyon komoly- bajokból kijelenthetem, hogy minden helyzetből fel kell tudni állni és fel kell tudni építeni egy (vagy több) új életet is akár, ha erre van szükség! Ezért aztán egy cseppet sem sajnálom a rossz sorsú emberek viszonylag nagy hányadát. Hidd el kedves olvasóm, ha egyszer is jártál köztük, vagy ha köztük jársz, akkor megérted, hogy kikről írtam most.
  
 Szóval az igazi bajom az, -és tulajdonképpen csak mostanában jöttem rá arra-, hogy a korábbi munkám mit  kért tőlem és mit okozott nekem. Elkérte a létező agykapacitásom legnagyobb százalékát, folyamatosan dolgoztatva minden zegzugát ahhoz, hogy iszonyú gyors és ugyanakkor az adott helyzetre mindig a lehető legjobb választ adjam, egy átlagos (huszonnégy órás) munkanap, átlag húsz órájában.
 Helyette adott állandó szétszórtságot, szinte leépítve a rövidtávú memóriámat, poszttraumás stresszt, mint minden rendvédelemben hosszan dolgozónak, legyen az mentő, tűzoltó, külszolgálatot teljesítő katona, vagy rendőr. E démonokkal mindennap küzdve, valóban nehéz mostanában elviselni, amikor azok az emberek, kikkel manapság rendszerint kapcsolatot tartok, halálos hülyeségeket kérdeznek tőlem a lehető legkomolyabban, vagy próbálnak mondjuk cinikusan viselkedni (miközben még ahhoz is hülyék, hogy a cinizmust értsék), esetleg épp rosszindulatú megjegyzést tesznek a vonatkozásomban bármire, ha mégoly aprót is. 

 Nagy váltás volt az életemben. Ebből következően választhattam, hogy vagy tudatosan befásulok, leépülök és tönkremegyek amilyen gyorsan csak tudok, (vagy,  netalán inni, esetleg drogozni kezdek, ha nem tudom feldogozni a változást), hogy könnyebben viseljem el az élet régi, új és még újabb nehézségeit. 
 Vagy más megoldás után nyúlok! Mondjuk megpróbálok kiteljesedni a családban. Megpróbálom célként kitűzni, hogy helyrebillentem a mérleg egyensúlyát és a rengeteg munka serpenyőjét elhagyva átlépek -vagy inkább felmászok- a szeretteimmel megrakott serpenyőbe, hogy velük törődve javítsak az arányokon. 
 Emellett a közben felgyülemlett szellemi energiát azzal próbálom levezetni, hogy teszem fel írni kezdek. Kiírva magamból a fájdalmaimat, a sérelmeimet, a múltamat, a jelenemet, -mert ez a jelen szerintem most a elég nehéz- és hát olykor a jövőt is. Mert az írásban semmi sem lehetetlen.

 Én így döntöttem. A családom körében több időt töltve megváltoztam és az írással aztán meg is könnyebbültem. A végterméket, a gondolataim írott változatát mindig meg is osztom másokkal is, mert így van ennek igazi értelme. Ugyanis például, ha bárki hasonló problémával küzd, de elolvassa -akár ezt a bejegyzést- akkor azonnal láthatja, hogy van megoldás. A nagy változásra is, erre a gondra is, ahogy mindegyikre!

  A blog tehát terápia? Lehet. Minden esetre én írom rendületlenül és közben határozottan állítom, hogy az elmúlt egy órában (is) jobb lett valamivel. Hogy holnap kezdődik egy új nap a taposómalomban? Lehet, de el kell ettől vonatkoztatni néha, különben fel fognak őrölni a napi gondjaid és ezt nem hagyhatod. (Te sem!) Remélem, ezúttal is segíthettem.

2011. január 2., vasárnap

Újsághírek 2011-ből! (Sci-fi, vagy utópia? Döntsd el magad!)

Hello!

Nos kedves olvasóm, remélem mostanra már túl vagy a szilveszteri mulatságban szerzett sebek nyalogatásán, azok behegedtek, ezért már képes vagy újra fogadni a külvilág ingereit, így például azt a "szellemi táplálékot", amit most kívánok felszolgálni neked. Nyilván senki sem látja a jövőt (vagy legalább is nem sokan), de én, alant, pár sorban eléd tárom, hogy mi vár rád. Figyelj!

2011. január 28. Magyar Hírlap "Az Országgyűlés kétharmados többséggel megszavazta a jövedéki adókról szóló törvény módosítását. Eszerint a mai naptól az üzemanyagok jövedéki adója egységesen az üzemanyag ár öt százaléka  lehet, míg a cigaretta, a szeszes italok, valamint a kávé jövedéki adóját 170 %-al emelte. Így holnaptól a 98-as benzin 175, a 95-ös oktánszámú benzin 138, a gázolaj pedig 125.-Ft. lesz, gallononként."
2011. február 3. Origó "Hírportálunk az elsők között adja közre, hogy a kormány az általános forgalmi adó mértékét a jelenlegi 25 %-ról 10 %-ra csökkentette. Szíjártó Péter a miniszterelnök szóvivője mai, rendkívüli  sajtótájékoztatóján  közölte, hogy egyes termékek esetében -mint az alapvető élelmiszerek, valamint a gyermekruházati cikkek- esetében nem elképzelhetetlen az 5 %-os ÁFA bevezetése, 2011. márciusától."
2011. március 8. Magyar Hírlap "A kormány még januárban hozta létre a Nemzeti Építési Hatóságot, amely kormányzati szerv, az építőipar megtisztítását tűzte zászlajára. Az építési tevékenységeket 100 %-ban felügyelő hatóság szóvivője bejelentette, hogy a mai nappal megszűnt, az építőiparban leginkább elterjedt jelenség: -a  körbetartozás, és a fekete munka. Miután semmilyen beruházás nem jöhet a hatóság tudomása nélkül létre, továbbá az alvállalkozók kifizetése is csak a Nemzeti Építési Hatóságon keresztül lehetséges, ezért a munkadíjak mindig pontosan és időben kerülnek átutalásra. A hatóság működését szabályzó törvény szerint, az építtetőnek a szerződött összeg 100 %-át, még a beruházás megkezdése előtt be kell fizetnie a hatóság erre a célra létrehozott számlájára, ahonnan a munkavégző vállalkozásokat, a fővállalkozó által ellenjegyzett építési napló alapján fizeti a hatóság ki. Így sem késés, sem pedig bejelentés nélküli alkalmazás nem lehetséges."
2011. április 13. Népszabadság " Az Európai Unió soros elnökségét ellátó Magyarország csúnyán felsült az általa elnökölt szövetség előtt. Az új médiatörvény kapcsán az ellenzéki parlamenti pártok által még február elején kezdeményezett aláírás-gyűjtési akció eredményeképpen, másfél hónap alatt 2.385.521. aláírás gyűlt össze, a szükséges 200.000. helyett. Az aláíróknak feltett kérdés: -Ön alkalmasnak tartja-e jelenlegi formájában az új törvényt, a média szabályozására?- alapján és szerint ennyi ember elégedetlen a cenzúrához közeli állapottal, így hamarosan a kérdésben népszavazás kiírása várható."
2011. május 1. RTL Klub "Az RTL Klub esti híradójának egyik hírében bemutatták a Városligeti majálison, ingyenesen megtekinthető koncerten résztvevőket. A fellépők között előzenekarként szerepelt Rihana, a Tokyo Hotel, majd este, több mint kétórás koncertet adott a világhírű popdíva, Madonna is. A számlát a Főpolgármesteri Hivatal, a szervezésében működő vállalatok korábban leköszönt vezetői által visszafizetett  végkielégítésekből állta."
2011. június 17. Élet és Irodalom Az irodalmi lap vezércikkében a következőkről adott tájékoztatást: "Megtisztelő az a szándék, melyben a kormány, mintegy megkövetve a magyar sajtó képviselőit, a vezető lapok főszerkesztőit és az elektronikus média programigazgatóit kérte fel egy kormányközi bizottság felállítására, kiegészülve vezető médiajogászokkal és az Alkotmánybíróság néhány korábbi tagjával arra, hogy megalkossák, majd előkészítsék a 2010-ben hatályossá vált új médiatörvényt leváltó jogszabályt. Köszönet érte!"
2011. július 3. Somogy megyei Hírlap "Köszönhetően a kora tavasztól jól alakuló időjárásnak, valamint a kormány új, a családokat és a bérből fizetésből élő réteg regenerációját elősegítő és támogató intézkedéseinek, mint a 0 %-os szja-t tartalmazó üdülési csekk programnak, valamint az év eleji ÁFA, IFA és SZJA csökkentéseknek, a Balaton már most zsúfolásig megtelt, szállodai szobát, camping helyet csak egy hónapos foglalással lehet biztosítani úgy, hogy már szeptember első két hete is betelt. A radikálisan lecsökkent áraknak köszönhetően ismét rendkívül népszerűvé vált a hazai turisták számára a Magyar Tenger."
2011. augusztus 20. Magyar Televízió "Az állami ünnepeket közvetítő Magyar Televízió Ma reggel című műsorában közölték, hogy a Magyar Honvédség légi bemutatójának programja a kiadottól eltérően annyiban módosul, hogy az ötven Gripen vadászgép kötelékrepülését követően nem a húsz harci helikopter, hanem az öt Airbus A380 -as légi felderítőgép köteléket tekinthetik meg, kis magasságban az ünnepségre, a Duna partjára vonuló nézők. Ezután következnek majd a helikopterek, illetve a Red Bull Air Race magyarországi futama, melyet a Magyar Honvédség hajóbemutatója, majd a nagyszabású lasershow és tűzijáték követ. Itt mondták el azt is, hogy a nézőket a Duna mindkét partjára felállított kapukon át engedik a rakpartokra, amely kapuknál mindenki (néhány másodperces biometrikus azonosítást követően) átveheti a személyes biztosítási szerződését, mely szerződés egy estlegesen bekövetkező baleset, vagy természeti katasztrófa által, a helyszínen, a néző számára okozott esetleges kárt hívatott enyhíteni."
2011. szeptember 5. HVG "A Heti Világgazdaság e heti számában vezércikkben számol be arról a forradalmi találmányról, mely egy adalékanyag és melyet az alumínium gyártás melléktermékeként keletkező iszaphoz hozzáadva, semlegesíti azt. A semlegesítés alatt azt kell érteni, hogy az anyagok elkeveredése után az iszap ph értéke a komposztálási eljárás során keletkezett humuszéval egyenértékű. A MAL Zrt.-nél kifejlesztett adalékanyag alkalmazása során az iszap egyébként is sötétbarna színűvé, és rostos állagúvá változik. A MAL Zrt. vezérigazgatójával készült cikkben a vezető kijelentette, hogy már októberben megkezdik az így feleslegessé vált iszaptározók halastavakká alakítását, valamint a havi szinten termelt több száz tonna virágfölddel (és a virágföld egy részének értékesítéséből származó profit egy részéből fák és virágok vásárlásával) a terület rekultiválását, hogy ott, 2012 során olyan pihenőparkokat alakíthassanak ki, amelyekben a mind a MAL dolgozói mind pedig a kolontári, devecseri és ajkai lakosok térítésmentesen pihenhetnek."
2011. október 25. Blikk "Lezuhant a miniszterelnök gépe! 2011. október 24-én, a hajnali órákban, egy brüsszeli tárgyalásból hazafelé, leszállás közben, a Budapest-Ferihegy reptéren lezuhant a kormány által, a MALÉV-tól, erre a célra bérelt különgépe. 
A leszálláskor futóműhibát jelentő pilótát, a légi irányítás a leszállás folytatására utasította, ugyanis a fedélzeti műszerekkel ellentétben a torony az összes futómű kiengedéséről meggyőződött. A gép a szokottól  durvábban ért földet, ugyanis a futómű nem, de annak fékrendszere valóban meghibásodott, állóra fékezve a leszálló gép kerekeit, így a gép orrfutóműve kitört, majd az az orrán siklott a megállásig. A miniszterelnök és annak kísérete nem tartózkodott a gépen, ugyanis az már eleve a hiba kialakulása miatt tért korábban Budapestre vissza. A gép személyzete közül ketten könnyebben sérültek meg."  
2011. november 3. Ozon network "Sem a hatóságok sem a szolgáltatók nem lepődtek meg a hirtelen beköszöntött hideg időn. A rendőrség, a mentők, a tűzoltók, a szociális segítők, a kórházak, és az utakat karbantartó szolgáltatók is már jó előre felkészültek a hidegre, köszönhetően a kormány új meteorológiai rendszerbeszerzésének. Az új informatikai  hálózattal összekapcsolt meteorológiai radarrendszer, valamint a Nemzetközi Űrállomásról, és külföldi meteorológiai rendszerekről érkező adatok begyűjtésének kétszeresére gyorsítása hatalmas távlatokat nyitott az előrejelzés pontosságának javításában. Ennek köszönhetően, az elektronikus és írott sajtó már hetekkel korábban, napra pontosan felkészíthette a lakosságot a hirtelen beálló hidegre, így a tavalyi év azonos időszakához képest a balesetek 95, míg a fagyhalálok 97 %-al csökkentek november hónapban."
2011. december 16. THE JASZAIC "A magát meghatározó elektronikus sajtótermékké kinövő blog ma ünnepli fennállásának második évfordulóját. A 2009. december 16-án induló blog ( jaszic.blogspot.com ) aktuális eseményekről szóló tudósításai, sajátos hírmagyarázatai, humoros bejegyzései  mind több és több olvasót vonzottak. A kezdeti húsz-harmincas olvasótábor, a döcögős indulás ellenére kevesebb mint egy hónap alatt elérte 865 főt, majd a következő évben az olvasók száma exponenciálisan nőtt, így mára már több, mint tízezren olvassák e sajátos sajtóterméket, a világ minden táján. Ha néha néhány perces kikapcsolódásra vágyik, vagy új megközelítésben akar látni egy-egy hírt, esetleg csak a szerző véleményére kíváncsi, akkor csatlakozzon Ön is!"

Hát ennyit 2011 híreiről. Ha figyeltél kedves olvasóm, akkor láthattad, hogy meglehetősen rózsaszín jövőképet festettem. Nos ilyen, valószínűleg még a legutolsó hír vonatkozásában sem lesz, de ha csak egy kicsit is hasonlítana a 2011-es év ahhoz, amit összefirkáltam itt az imént, az nekem, neked, szóval mindannyiunknak nagyon jó lenne. Lássuk hát: