2011. április 30., szombat

47. NAPIJÓ

2011. április 30. Szombat
Testben és lélekben a május elsejére készülni. 
(Mondjuk egy ottalvós előbulival).

46. NAPIJÓ

2011. április 29. Péntek
14:00-kor, amikor véget ért a hét, kisétálni a munkahelyedről, főleg, ha a napod (mint a péntekek általában) felért egy halálsikollyal.

2011. április 28., csütörtök

45. NAPIJÓ

2011. április 28. Csütörtök
Ilyen közel még sohasem voltunk ehhez a hétvégéhez, mint ma.
(Gondolj csak bele.)

2011. április 27., szerda

GYÖNGYÖSPATA!

Hello kedves olvasó!
Engedd meg, hogy idézzem a Fidesz választási kampányának hajrájában tett egyik kijelentését: "KÉT HÉT ALATT RENDET TESZÜNK EBBEN AZ ORSZÁGBAN!". Hát mit mondjak? Eddig ez aztán nagyon jól sikerült.
Nyilván ott vagy a hírek befogadása terén, és a hírnek is van egy olyan szokása, hogy még a csapból is folyik, így nem hiszem, hogy nagyon tájékoztatnom kellene téged (vagy bárki mást e kis bolygón) arról, hogy mi folyik most a heves megyei Gyöngyöspatán. Ennek ellenére azért dióhéjban összefoglalnám a történteket, hogy aztán közösen vonjunk le néhány következtetést.
Munka után édes a pihenés.
Gyöngyöspata neve, eddig történelméről, a borairól, templomáról, vadászterületeiről és horgásztavairól  volt híres, azonban a település neve lassan kezd beleégni minden magyar polgár memóriájába, függetlenül attól, hogy korábban hányszor hallotta az említett község nevét. Ez még jó is lehetne, ha valamilyen turisztikai információs portálon olvastuk volna, egy-egy új szolgáltatás (borturizmus, vadászcentrum, új túraútvonal, bla bla bla) kapcsán, ám az igazság sajnos nem ez.
Az igazság az, hogy a szenzációhajhász írott-és elektronikus sajtó a munkatársait lassan le is költözteti oda, hogy (manapság bármiről), élőben tudjon közvetíteni. Igaz, a legtöbb híradás ma délután csak költözködő cigány nőket és gyerekeket, bográcsozó véderősöket, a fűben henyélő cigány férfiakat, vagy éppen azt a nagyjából százötven rendőrt tudja újra és újra mutogatni, akik folyamatosan járőröznek a település utcáin.
Együtt csipegetnek. Na szép.
A hír pedig az, hogy a tegnapi este folyamán a Véderő egy, valamint az ún.: Betyársereg három tagját, nagyjából húsz (Vagy nyolcvan? Ezt nem lehet tudni, de úgy gondolom a nagyobb szám közelebb állhat az igazsághoz.), fő cigány férfi bántalmazta. A sérültek beszámolója szerint (a televízióban bemutatott felvételeken látható, varrott sérülésekkel alátámasztva) egy születésnapi ünneplést követően tartottak Eszes Tamás Véderő parancsnok háza felé, amikor az említett támadás történt. A verekedésben részvevő cigányok csövekkel, botokkal, és egyéb eszközökkel felfegyverkezve hajtották végre a támadást, melyben a sérülteknek nem sok lehetőséget hagytak a védekezésre.
Természetesen nyilatkoztak a romák képviselői is. Több újság is lehozta, idézem:  "Mindenhol azt írták, a cigányok kezdték, pedig ők jöttek ide az utcába" - kiabálták. "Hónapokig tűrtünk, tegnap elszakadt a cérna" - mondta az [origo]-nak egy fiatal férfi"
Egy kicsit ismerős arc, egy kicsit
ismerős mozdulat.
Akkor most hogy is van ez? Ki kezdte? És mit? Csak nem igazat állítanak a sérültek? Mert az én olvasatomban az idézett mondat felér egy beismerő vallomással! Hogy megmagyarázzam: -ha én mondtam volna ugyanezt, bárki, aki ért MAGYARUL, az ezt a mondatot úgy értelmezte volna, hogy nekem nem tetszik, ha más bejön abba az utcába -függetlenül attól, hogy az közterület- amelyben egyébként lakom és azt úgy kérem ki magamnak, hogy agyonverem azt, aki bejön oda, ráadásul még el is ismerem mindezt, egyetlen mondatban. Én legalább is így értelmeztem ezt a mondatot.
Az LMP-hez közeli TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) természetesen hallatta a hangját és azonnali megoldást követelt a kormánytól, a belügyminisztertől, a rendőrségtől. Eddig nem is volna ezzel baj, hiszen valóban azonnali (és országos jellegű) megoldásra lenne végre már szükség. De! A TASZ természetesen azzal elégedetlen, ahogy azokat a szerencsétlen gyöngyöspatai romákat megviseli a fennálló helyzet. Most őszintén: - ki a faszt érdekel? De legyünk tényleg őszinték: -a gyöngyöspatai magyarok jogai hol maradnak? 
Az erdő-és földművelésből, mezőgazdasági beruházásokból, gyári munkából, vállalkozásban folytatott tevékenységből, egyszóval: -munkából élő, egy egész életen át adózó, ennek ellenértékeként minimális nyugdíjat kapó, sokszor idős, beteg, védtelen emberek jogaiért ki fog követelőzni? Hol van az a magyar jogvédelmi csoportosulás, amelyik egyszer az életben felemeli majd a hangját a többségi, szorgalmas, dolgos, törvénytisztelő polgár életéért, testi épségéért, javaiért?
Majd a TB-re kell a Mercedes ára.
Szerintem nem túl nagy kérés, vagy elvárás egy jogvédő szervezet felé, de tudom, hogy erre nem kerül egyhamar sor, mert az ilyen csoportosulásokban dolgozó, az egyetemet még éppen-csak mostanában elvégző, apuci, anyuci kedvence jogászgyerekeknek (akiket éppen-hogy a szüleik küldtek a jogvédők közé, hogy végezzenek némi társadalmi munkát, mielőtt átveszik apuci, anyuci gyárát, szállodáját akármilyét), miután eleve burokban nőttek fel a gazdag szülők árnyékában, valószínűleg halvány fogalmuk nincs arról hogy milyen lehet Gyöngyöspatán, a Bajcsy úton lakni, aminek a felső részét magyarok, míg az alsót romák lakják és mellékesen ugyaninnen nyílik a tulajdonképpeni cigány telep bejárata is, ergo: - hosszú évtizedek óta naponta szembesülniük kell a fűben döglő, az utcákban (látszólag) céltalanul bóklászó, mindenkibe belekötő, a Bajcsy sarkán lévő bolt előtt lejmoló, lehúzós, agresszív, iskolakerülő cigányokkal.
Az adó befizetéséhez kér telefonos
segítséget.
A faluban most igen feszült hangulatban peregnek az órák! Különösen a tegnapi események megtörténte teszi feszültté az embereket. Lett légyen az magyar, vagy cigány. Mindenki fújja a magáét. A Véderő, a Betyársereg, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület, vagy más hasonló szervezet masírozásával nagyon nem értek egyet, mert nem jó látni, ahogy fasizálódnak az emberek. Nem jó látni, mert az irány, amelyet a megoldás érdekében felvettek, az esetleg akár  egy polgárháborúhoz is elvezethet, ami már valóban senkinek nem lenne jó. 
Mindezek ellenére én mégis azt mondom, hogy a Gyöngyöspatára csoportosult önjelölt közrendvédelmi társaságok megjelenése és folyamatos jelenléte végre fel kell, hogy nyissa mindazok szemét, akik felelősek lehetnek a kialakult helyzetért.
És még pihennek egy kicsit.
És gondolok itt most elsősorban politikusainkra, akik ahelyett, hogy piros szegfűkkel dobálóznának (mert manapság nagyon másra nem jók), vagy alkotmányoznának, vagy tűzoltás gyanánt olyan Btk. módosításon törnék a fejüket, amely bűncselekménnyé teszi (Orbán utasítása alapján nagyjából jövő hét szerdától) az önjelölt véderők tevékenységét, vagy ahelyett, hogy ingyen pénzzel tömik tele (harmadik generáció óta) a cigányok zsebét, nos ahelyett a most megmutatott szigorral állítaná munkába ezeket a fűben döglő, henyélő, lusta, dagadt embereket. Így a probléma magától szűnne meg, mert nem a cigánnyal van a baj, hanem az ingyenélő, lusta, agresszív tolvajokkal van tele a fasza a népnek. Csak ezt már feljebb kellene felismerni, nem itt lenn.
Amikor az írás szünetében felálltam egy kicsit levegőzni, és kinéztem annak a társasháznak az ablakán ahol élek, egy szép, rendezett, az itt lakók által fejlesztett és karbantartott parkot láttam. Beszélgető, nyugodt emberekkel, önfeledten játszadozó, kerékpározó kisgyermekekkel. A látvány talán még feledtethetné is velem a közeli Gyöngyöspatán most is zajló eseményeket, de nem hagyja (a házunktól igen jól hallhatóan) kétpercenként felordító sziréna hangja, vagy az épület közvetlen közelében járőröző rendőrségi helikopter látványa. 
Viszont egy dolog ebből is leszűrhető: -senki nem bújhat el a probléma elől és nem dughatja a fejét a homokba, mert mindenkit érint az, ami most a közeli községben zajlik akár Gyöngyöspatán él, akár bárhol máshol ebben az országban. Remélem segíthettem!

44. NAPIJÓ

2011. április 27. Szerda
Látni, ahogy a tavasz kiteljesedésével egyik napról a másikra kinyílik a világ.

2011. április 26., kedd

2011. április 25., hétfő

A POFON Egy kihallgatás margójára

Hello kedves olvasó!
Most részleteket olvashatsz egy képzelt (már hosszú órák óta tartó) kihallgatásból. Első rész:

- Hát szóval az úgy volt, őőőő, hogy őőőő az öregasszony csúnyán szólt! Vagy, őőőő vagy őőőőő visszaütöttem, mert megütött! - kiabálta az éltes roma asszonyság a kérdésre, hogy miért pofozkodott.
- De hát, maga csak úgy odasétált és felpofozta azt az idős asszonyt! - szegezte a kérdést ismét a rövid, vörös hajú roma nőnek, a kihallgatást végző tiszt, aki ekkor már rég ismerte a nyilvánvaló igazságot és idegesítette a gyanúsított masszív tagadásba vonulása.
- Nem! -ordította válaszul a nő - Az nem úgy volt! - jelentette ki, az önmaguk igazában tűzön-vízen át hívők, az állításukhoz konokul ragaszkodók dacos arckifejezésével.
- Jó, jó! - vett kicsit vissza (taktikusan) a kihallgató tiszt - akkor hogy volt, ha nem úgy? Mert mit mond arra, hogy a cselekményről videó-felvétel is van.
- Ezen az látható, hogy maga amint leszállt a buszról, odalépett az első, nem roma etnikumú emberhez, ez esetben az idős hölgyhöz és úgy felpofozta, hogy annak vérezni kezdett az arca - mondta, arcán cinikus mosollyal a rendőr, aki érezte, hogy most jött el az ideje annak, hogy a gyanúsítottat szembesítse a bizonyítékokkal, de néhány másodperc múlva fordult a szerencse, és ezúttal végre a tiszt előnyére:
- Olyan felvétel nem létezhet, jól körbenéztem előtte! - szólta el magát az egyébként két általánost végzett, bár magát nagyon okosnak gondoló nő.

A kihallgató nem volt rest, és bár, már iszonyatosan nagyon unta az órák óta tartó, teljesen felesleges szócsatát a gyanúsítottal, és egyébként is vasárnap este volt, amiért például szívesebben lett volna otthon, (vagy bárhol máshol), mint  a rendőrségen, mégis kihasználta a lehetőséget és azonnal rácsapott a pofozkodó nő véletlen elszólására:

- Mielőtt nézett szét? - kérdezte.
- Hát mielőtt lepofoztam volna azt vén parasztkurvát! - kelt ki magából dühösen a cigány nő, aki egy kicsit szintén belefáradt már a több órája tartó vegzálásba, arcán azzal a felsőbbrendűséggel, amellyel korábban bármikor ránézett egy-egy ilyen idős , gyenge, zavart nőre, mielőtt lehúzta, meglopta, becsapta, vagy kirabolta volna őket.

A nyomozó, miközben lepötyögte a gyanúsított szó szerinti válaszát, magában még eljátszott a gondolattal, hogy bemutassa-e a nőnek az RTL Klub híradójától beszerzett vágatlan videót, -amin ő is végignézhette a cselekményt az első másodperctől az utolsóig-, vagy csak zárja le a jegyzőkönyvet a gyanúsított beismerő vallomásával. Aztán úgy döntött, hogy már nem tesz fel több kérdést, és ezt el is mondta a gyanúsítottnak, aki -miután erősen félreértette a helyzetet-, vigyorogva vette a tudomásul a nyomozó közlését. 
Magában már ette a bálópörköltet galuskával, meg sört ivott hozzá, hiszen (mert otthon azt mondták neki, hogy ezt így kell), a kihallgatása alatt végig ordítozott, így meg volt arról győződve, hogy ő győzött és a rendőröknek nincsenek bizonyítékaik. Olvasni ugyan nem tudott, de nyugodtan alá írt minden oldalt, ahogy a nyomozó mondta, meg ahogy a postás pénzes papírjain havonta, (már vagy ezerszer) elgyakorolta.

Csak azután ült ki a döbbenet a nő arcára, amikor további papírokat tett elé a nyomozó, aki hivatalosan is közölte, hogy őrizetbe veszi, meg még azt is mondta, hogy igyekezzen az aláírásokkal, mert akkor még kaphat vacsorát a megyei fogdán."   

Egy tökéletesebb világban ez bizonyára így történt volna és még az is lehet, hogy közel álltam az igazsághoz, amikor elképzeltem, hogy hogyan jár az, aki előzmények, szóváltás, vagy bármely ok nélkül vesz bátorságot arra, hogy egy másik embert, -csak úgy- bántalmazzon. Vagy mondjuk egyszerűen csak hozzáérjen, ha az a másik nem akarja. Remélem segíthettem.



42. NAPIJÓ

2011. április 25. Hétfő
Élvezni egy csendes napot a munkahelyeden, ha már dolgoznod kell az ünnepen.

2011. április 24., vasárnap

41. NAPIJÓ

2011. április 24. Vasárnap
Amikor egy teljes napot úgy tölthetsz el, hogy a programjaid a szeretteiddel való időtöltés különböző formáiról fognak majd szólni és nem a világ-, vagy a saját bajaid okozta sebek nyalogatásáról!
Egész nap!

2011. április 23., szombat

Milyen a mai magyar manager?

Hello kedves olvasó!


Egy nagyon régi, ezidáig csak piszkozatként tárolt írásomat osztanám meg veled. A blog karbantartása közben találtam rá, majd amikor elolvastam, rájöttem: - egy olyan világban kezdünk manapság élni, amelyben a cikkben szereplő "urak" irányítása alatt rengeteg ember nyűglődik, de az állását féltve tűr, mert a gyermekeinek enni kell adni, mert a számlákat be kell fizetni, mert valamiből élni kell. Az írás egy barátom beszámolója (panasza) alapján készült. Ezt a szösszenetet osztanám most meg veled, hátha felismered benne a saját, vagy ismerőseid sorsát. Hátha elindul benned egy gondolat, hogy változtatni kell! Íme:


Letoltak, de ez ezúttal jó dolog, mert azért kaptam a letolást, amiért mostanában hanyagoltam a blogomat. Nyilván van benne valami. (Mármint a blogban.) Tudod, kedves olvasó az embert sokféleképpen letolhatják. Hol jogosan, hol jogtalanul, hol csak azért, hogy megalázzák azt, akit -szerintük meg kell-, vagy akit akarnak. Csak úgy. 
Magam is elgondolkodtam sokszor azon, hogy mikor, milyen élethelyzetekben, milyen módszer alkalmazása a mérvadó. Ismerek például olyan főnök-típust, akit az Isten is főnöknek teremtett, ő legalább is ezt elhiszi magáról. Ám ennek ellenére kellően unintelligens ahhoz, hogy ne ismerje fel mindazt, amit más (még egy vadidegen is) simán, elsőre lát benne.



Ilyen a siker iránti vágya. Ő azt hiszi, hogy a sikerre vágyik, s azt, hogy a hiba (melyet bárki el tud követni, aki dolgozik) az maga a sikertelenség, holott egy napba (amit azért nem bérez oly fényesen) csak bizonyos mennyiségű munka fér bele, s nem pedig a kétszerese, ám ez nála -ennek ellenére- elvárás.
De nevezzük e vágyat inkább kapzsiságnak. Amikor a beosztottai nem ismernek fel egy megoldást, (vagy épp maga a -a dolgok működését akadályozó probléma, tehát a hiba forrásának felkutatása- a nehéz), ő ezt iszonyatos haragra gerjedéssel "honorálja", mindenkit "letol" (nyilván el tudod képzelni ezt a "letolást"), ám a végén szinte minden esetben kiderül, hogy a megoldást nem az ő verziója tartalmazta, vagy sok esetben még csak meg sem közelítette a valóságot. 
Ilyenkor persze (némi időkéséssel) előadja -a beosztottak által kitalált módon- a ugyan azt a megoldást, mint sajátját, s elmagyarázza, atyáskodón, a jó apa módjára, ugyanazon beosztottainak (tudod, a jövőre nézve okulással), hogy legközelebb már "menjen" a feladat. Eközben a beosztott fő a saját levében és igazából már ordítana, vagy legalább visszaszólna, de hát a válság szól inkább mindebbe bele, mert pofázhatsz, csak nem biztos, hogy megmarad a munkahelyed, s így a vacsora a családi asztalon. 
Mindezek mellett ugyanez a főnök korrekt, nagyon jó minőségű, irgalmatlan mennyiségű, rendkívül pontos és megbízható munkavégzést, visszakövethető adminisztrációt vár a beosztottaitól (akikeket egyébként mások előtt sokszor hív munkatársaknak, hogy a hierarchia látszatát is kerülve jópofa embernek tűnjön) ugyanakkor az elvárásait nem igen premizálja. Igyekszik leszorítani (vagy a tavaly előtti szinten tartani) a béreket, munkaórát vesz el, nem jelent be, nem adózik, nem fizet társadalom biztosítást, bla bla bla... Külön külön, vagy mindezt egyszerre, ugye munkahely függő a dolog, munkahelye válogatja. Kiröhögi az törvényt, az adóhatóságot, talán még a halált is (bár azt nem teszi valami jól).
A pénzt (sokszor a beosztott pénzét) olykor két kézzel szórja, az észt pedig úgy osztja, mintha neki ingyen lenne, ugyanakkor a saját háza táján nem sepreget valami ügyesen, mert (állításai, és ilyen irányú megnyilvánulásai ellenére) otthon semmi sincs rendben, így az egyébként kiegyensúlyozottnak tűnő férfiember olyan problémákkal küzd, amiket, annak ellenére, hogy az ilyen típust nem szeretem, nem csak neki, de még az ellenségeimnek sem kívánom.
Ilyen hát, mai világunkban az erkölcstelen, aljas, kicsinyeskedő, zsugori, és kapzsi, buta vállalkozó, avagy a manager. Hosszú távon persze nem kifizetődő ez a viselkedés, hacsak nem zavarja, hogy az italtól hülyén, de főleg magányosan fogja tengetni utolsó éveit, s nem is igazán gazdagon (avagy kifejezetten szegényen), mert ezzel a lehengerlő habitussal csak egy ideig lehet előre menni.
Az én utam bizonyosan sokkal nehezebb, ám szerencsére sokkal hosszabb lesz. Sokan morzsolódtak, és nyilván sokan morzsolódnak majd le mellőlem, ezt már jól látom, de a magam, és mások hibáiból tanulva (lásd: fenn) azt is látom, hogy jóval később is ér majd véget, s ha odaérek, mindenkinél gazdagabban (s itt szó nincs pénzről), a szeretteim körében, s a szeretteim köréből mehetek majd el. Mert ez (a szeretteid szeretete) mindennél fontosabb! Remélem segíthettem.

40. NAPIJÓ

2011. április 23. Szombat
Csak ülni és hosszan élvezni ezt a mai csodálatos napsütést.

2011. április 22., péntek

39. NAPIJÓ

2011. április 22. Péntek
Hajós Andrást hallgatni, ahogy csak nyomja, nyomja a hülyeséget, vagy éppen muzsikál.
Én valahogy szeretem.

2011. április 21., csütörtök

38. NAPIJÓ

2011.április 21. Csütörtök
Egy jó (és főleg új) viccet hallva, sokáig, nagyon sokáig nevetni azon.

2011. április 20., szerda

Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület

Hello kedves olvasó!
Csapjunk a lecsóba. Ugye itt van mindjárt egy nem túl régi hír: - a Debreceni Bíróság szabadlábra helyezte a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület öt, a rendőrség által korábban őrizetbe vett tagját, mivel nem találta cselekedetüket alkalmasnak az előzetes letartóztatás elrendelésére. ELŐZETES LETARTÓZTATÁS? Hát könyörgöm, hol élünk?
Bejegyzéseimben sok alkalommal billegtem be a jog, a jogszabályok útvesztőjébe, vagy próbáltam megmagyarázni egy-egy esetet, miután utánanéztem annak. Ám ez esetben még csak utána sem kellett néznem, mert úgy merült fel bennem egy csomó kérdés, hogy azonnal meg kellett válaszolnom magamnak és most már neked is kedves olvasó.
Kérlek ne haragudj, ha most magammal rántalak egy jogértelmezési eszmefuttatásba, de kénytelen leszek, ha meg akarom érteni, és főleg: -értetni!, hogy mi is történt valójában. 
Amikor (sok-sok gondolkodás után végre) elhatároztam, hogy írok erről az esetről, akkor már túl voltunk azon, hogy a címben említett szervezet a közrend és a közbiztonság helyreállítása céljából megjelent és járőrtevékenységet végzett Gyöngyöspatán. Már túl voltunk az ugyanitt történt tömegmegmozduláson és időben a hajdúhadházi tevékenységük környékén járunk.
Ugye, Gyöngyöspatán még nem eszmélt a hatalom. A helyi rendőrség, és a központilag szintén a helyszínre vezényelt rendőri erők nem fordultak szembe az egyesület tagjaival. A település és a település közelében található mezőváros, Gyöngyös lakosságának rendkívül nagy százaléka erősen szimpatizált az egyesület tevékenységével, mert (gyöngyösi lakosként állítom) már nagyon ideje volt annak, hogy történjen valami a megye ezen részében.
Nem célom elemezni Gyöngyöspata bűnügyi helyzetét, de szeretném ha tudnád kedves olvasóm (bárhol is élsz kicsiny bolygónkon), hogy a község lakói valóban elkeseredett harcot folytattak (és folytatnak) vagyonuk -és manapság már- a testi épségük, a saját életük védelmében. (És amikor ezt leírtam, akkor az járt a fejemben, hogy nem túloztam a fenti szavakkal.) Hajdúhadházán aztán ott folytatta az egyesület, ahol Gyöngyöspatán abbahagyta. Megjegyzem, helyi tapasztalat, hogy a közeli községben élő, roma etnikumú lakosság nagy hányada szörnyen fel volt háborodva, amikor látta, hogy az egyik jövedelemforrása: -a munkából élők kifosztása, házaik feltörése és kipakolása, terményeik, állataik eltulajdonítása, a többnyire vasból készült kapuik eltüntetése, (és még sorolhatnám napestig) szóval e pénzforrás, egyik pillanatról a másikra bedugult. Rasszizmust kiáltottak, roma és nem roma (megélhetési) jogvédők személye, nyílt levelei, felháborodása mögé bújtak és várták, hogy a hatalom, a kormány kihúzza őket a szarból.
Nyilván nem történt ez máshogy Hajdúhadházán sem, a különbség azonban rögtön kirajzolódott, amikor a rendőrség az itt járőrözőkkel szemben már fel is lépett. A belügyminiszter több sajtótájékoztatón kijelentette, hogy az egyesület befejezte a tevékenységét a hajdúsági városban, miközben ez egyáltalán nem volt igaz! Elmondta, hogy a Legfőbb Ügyészséggel egyeztetve a rendőrség kialakította az álláspontját a járőrözéssel kapcsolatosan, miközben az LÜ szóvivője nem tudott az egyeztetésről és cáfolta azt. 

Megjegyzem: - ez a (pártállami időket idéző) hazudozás és parasztvakítás már kezd egyre nagyobb méreteket ölteni és ettől külön is ki vagyok borulva. De ezt csak úgy ideírtam.

Aztán, jött a hatalmi csavar. A rendőrség kétpercenként igazoltatni kezdte az egyesület Hajdúhadházán járőröző (később már csak ismeretterjesztő szórólapokat osztogató) tagjait, majd közülük öt főt előállított és később őrizetbe is vett. Ez volt az a hír, ami elgondolkodtatott. Sokszor írtam, hogy nem vagyok jogász. Ám több mint húsz évig  a legfőbb jövedelemforrásom az volt, hogy joggyakorló emberként elemezzek, értelmezzek és (nagyon sokszor) alkalmazzak jónéhány törvényt. Így elgondolkodtam az őrizetbevétel okain és lehetőségén, hiszen a hír ennyire azért nem volt részletes.
Ha szabálysértési őrizetről lenne szó, akkor az egyesület tagjainak, valamilyen (elzárással is sújtható) szabálysértést kellett volna elkövetniük, mint mondjuk a tulajdon elleni szabálysértések körébe tartozó valamely szabálysértést (de hát pont az ilyen esetek megelőzése céljából érkeztek a hajdúsági városba), vagy mondjuk üzletszerű kéjelgéssel kellett volna, hogy gyanúsítsák őket, ami nyilvánvaló hülyeség lett volna, mert még csak nem is úgy néztek ki, mint ahogy egy tisztességes kurvának ki kell néznie. (Tudod: -akinek olyan segge, mint egy nyolc éves kisfiúnak és olyan az arca, mint egy irokéz öregasszonynak.) De hát ezek a fiatalemberek (mint oly sokszor) már megint a ruhájukra basztak rá.
Így rájöttem, hogy az őrizetbevételnek semmi köze nincs a szabálysértésekhez. Ez a korlátozás, az úgynevezett bűnügyi őrizet volt. A garázdasággal meggyanúsított személyeket nyilván az általuk (azzal, hogy sötét egyenruhában szórólapokat osztottak) elkövetett garázdaság (vétség, vagy bűntett) elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottá nyilvánítottak (amely csak akkor lehetséges, ha a megalapozott gyanú az érintettekkel szemben minden kétséget kizáróan megállapítható és amely azzal jár, hogy gyanúsítottként ki is hallgatják őket), aztán rabosítás (nyilvántartásba vétel) ujjnyom és fotó rögzítésével, majd csukóka. (Azaz őrizetbevétel: -határozattal, hetvenkét órára.)
Ennek meg az a módja, hogy olyan személyeket vehet őrizetbe a hatóság, akikkel szemben az előzetes letartóztatás három feltétele: -nevezetesen a szökés, elrejtőzés, a tanúk megfélemlítésének, a bizonyítékok eltüntetésének, vagy megsemmisítésének veszélye fennáll. Szóval valahogy így megy ez, (bocs, ha nagyon hivatalos voltam, de csak így lehet megérteni miért is volt hibás döntés a csukóka) ezért aztán azt kell, hogy mondjam: -ez az egész őrizetbevételi hercehurca olyan sok sebből vérzett és olyan nagyon sántított, hogy az már önállóan is gondolkodóba ejtett, így felteszek néhány gondolatébresztő kérdést:

1., A Garázdaság olyan súlyosan közösség ellenes magatartás, amely másokban félelmet, megbotránkozást kelthet. Nem kell, hogy keltsen, elég ennek a lehetősége is. És itt kell, hogy megjegyezzem, az azonos nevű szabálysértéstől a személy ellen irányuló erőszak határolja el. Milyen Garázdaság bűncselekménye az, amelynek nem járt semmilyen erőszakos megnyilvánulással és elkövetése a többségi társadalom rokonszenvét váltotta ki?
2., Milyen bizonyítékokat tudott volna elrejteni, vagy megsemmisíteni az öt személy közül bárki, amikor bármely magára valamit is adó csatorna, vagy újság odaküldte saját híradójának stábját, újságíró-fotóriporterét, hogy ott (Gyöngyöspatán, vagy Hajdúhadházon) felvételeket készítsen?
3., Honnan, vagy hogyan szökik meg az öt fő bármelyike, amikor a hatóság ekkor már rendelkezett az összes személyes adatukkal, és ismereteim szerint (munkából, bérből, fizetésből élő), állandó lakcímmel az egyesületnél a személyes adataikkal regisztráltan végezték (szabadidejükből, saját anyagi forrásaikat felhasználva) tevékenységüket?
4., Kit, vagy kiket félemlített volna meg ez az öt fő? Csak nem azt a nyolcszáz-ezer cigányt, akik a hazánkban élnek?

Szóval sehogy sem értettem ezt az őrizetbevételt, -és most már nyilván te sem kedves olvasóm- ahogy szerencsére (és most igazán kijelenthetjük, hogy) a független Magyar Bíróság sem értette, ezért ennek az öt férfinek az előzetes letartóztatására tett előterjesztést elutasítva, szabadlábra helyezte az egyesület őrizetbe vett tagjait.
Az eset magyarázatához azért még hozzátartozik, hogy azóta a gyöngyöspatai polgármester lemondott a tisztségéről (egészségügyi okokra történő hivatkozással), így ott nyilván időközi választásokra kerül majd sor, nyilván újabb botrányokkal. Ahogy hozzátartozik az is, hogy ez az egész -egy gondolkodó, jogértő ember számára  nevetséges- becsukásos hercehurca elkerülhető lett volna egy politikamentes rendőrséggel, de sajnos, (és most megint nem a rendőrség magját, oszlopát, működésének zálogát jelentő végrehajtó állományról, hanem a rendőrség országos vezetőségéről beszélek),  nem az! Az országos főkapitányt a jelenlegi kormány tagjaként regnáló Pintér Sándor belügyminiszter irányítja, míg az ORFK vezetője a megyei főkapitányoknak, azok pedig a városi rendőrkapitányoknak parancsolnak, így a belügyminiszter (miután a mellébeszélése nem vezetett célra), valószínűleg -ahogy az már lenni szokott, a régi jól bevált módszerekhez folyamodva- elkezdhetett igen erős nyomást gyakorolni (a fent felsorolt vezetőkön keresztül) a helyi rendőrségre, mire az meglépte ezt a -szerintem teljesen jogszerűtlen- őrizetbevételt.
Ami azonban ezek után írásra késztetett, az az volt, hogy ma, a fenti történések után, (vagy ellenére) ráadásul még a Hajdúhadházi Rendőrkapitányság vezetőjét is felállították, felmentették beosztásából. A hatalom vezéráldozatot hozott! Csak azt nem tudom, hogy ezzel a belügyminiszter azt akarta elismerni, hogy hibázott, vagy egyszerűen csak letolták a felelősséget a végekre, ahogy kell? 
A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület az általuk végzett (sokszor áldozatos) tevékenysége ellenére sem a szívem csücske, hiszen abban azért nem lehetünk biztosak, hogy az jó-e nekünk, ha egy fekete egyenruhában vonuló, sokszor masírozó félkatonai szervezet a polgárháború felé sodorja az országot. 
A Magyar Köztársaság Rendőrségét sem kárhoztathatom a történtekért, mert lássuk be, az egyszemélyi felelősség elvén, a katonai törvények által szabályozott parancsuralmi rendszerben nem biztos, hogy mindig lehet objektív (elfogulatlan, pártatlan) döntéséket hozni. Főleg úgy nem, hogy az ember felett ott dühöng egy apró, de sokszor annál mérgesebb belügyminiszter, aki mögött meg ott liheg az egész kormány, hogy a kormány gerincét alkotó pártról már ne is beszéljek.
De egy teljesen biztos, és ez a legkomolyabb oka, hogy ma tollat ragadtam: -szerintem élő, létező és vezető probléma a polgárok biztonságérzetének hiánya. Az ezt érzők (akár jobb, akár bal oldaliak) a maguk módján és módszereivel cselekedni kezdtek. 
A bal oldal, pártjának színében (a problémát meglovagolva, abból erkölcsi tőkét kovácsolva) az utcára vonul és ott hangoskodik. 
A jobb oldal (vagyis maga a kormány) erősen hazudozik miközben a végletekig lejáratja, és fokozatosan teszi tönkre a saját rendvédelmét, ami jó taktika lehetett ellenzékben, de ma már nem annyira célravezető, ám ezt -úgy tűnik- még nem ismerték fel a hatalom birtokosai.
A szélső jobb egyenruhát ölt, majd miután többször betiltják, önmagát ismét átnevezve járőrözni, demonstrálni kezd és miközben az egész egy kisebb káoszba fullad (tisztelet a kivételnek, azaz a független Magyar Bíróságnak), addig a baj igazi forrása tovább lop, zsarol élősködik. Integrálódni annyira nem akar, hogy az erre a célra -több éven át csepegtetett milliárdokból- is csak nyaral a Balatonnál, bulizik bárhol Európában, gulyást főz, vagyis még ezt a pénzt is legfeljebb eltapsolja. 
És ameddig ezt a kormány az (EU hathatós támogatásával) finanszírozza és -az integráció jelszavát hangoztatva- szándékosan fenntartja, ameddig a százezer nevesincs jogvédő szervezet, meg az összes ombudsman csak a romák jogainak csorbítása ellen lép fel, ameddig arra lesz szükség és iszonyatos igény, hogy félkatonai egyesületek járőrözzenek, vagy katonai gyakorlatokat szervezzenek a bűnügyileg fertőzött területeken, ameddig bizonyos népcsoport a rasszizmus pajzsa mögé bújva folyamatosan plusz jogokat követel magának, míg a kötelesség szót hírből sem ismeri, ameddig zajlik a rendőrség tudatos leépítése, addig -kedves olvasóm- nem kell, hogy rendet várj ebben az országban, azonban nem teszed rosszul, ha (minden módon) felkészülsz arra, hogy saját magad védd meg. Remélem segíthettem!


37. NAPIJÓ

2011. április 20. Szerda
Nos kedves olvasóm, a mai NAPIJÓ nem más, mint egy mondás, amelyet
(bár nem lesz könnyű, mert számomra teljesen új)
megpróbálok érthető módon, egyszerűen leközölni:

"Bármilyen munka, ha azt szeretettel és odaadással csinálják: méltóságot ad!"

Abszolút igaz, abszolút egyszerű és egyszerűségében nagyszerű megállapítás!

2011. április 19., kedd

Való Világ 4: Return of the Jerzy

Hello kedves olvasó!
Szombaton ugye megszületett az a huszonnégy (kis)csillag, akik az elkövetkezendőkben már majd élőben bizonyíthatják a rátermettségüket, tehetségüket a nagyérdeműnek. Apropó nagyérdemű.
Még szerencse, hogy a nagy tehetségkutatóban az első köröket a szakavatott zsűri és nem a nézők döntik el, mert akkor igencsak érdekes eredmények születtek volna. Bár, ami azt illeti, több olyan arc is továbbjutott, akiket akkor sem engedtem volna át, ha öten, pisztollyal kényszerítenek, de ez az én egyéni véleményem. Nem érdekes. (Nyilván -hasonlóan a Való Világ 4 játékosaihoz- a tehetségkutató zsűrije is taktikázott egy kicsit, megkönnyítendő ezzel a saját dolgát, amikor már az élő adásokból kell kiszórni az önjelölt tehetségek közül néhányat.)
De ezen rövid bevezető után (nem túl okosan átkötve), ám mégis vissza kell, hogy kanyarodjak egy kicsit a nagyérdeműhöz. Ugye, a valóságshow egy automata játék. A játékosok kiválasztják azt az embert, akinek szerintük már mennie kellene haza, ám ezzel jogot adnak e személy kezébe, hogy kiválassza: -kit szeretne magával rántani a mélybe. Amikor ezek megtörténtek, már jöhet is a (műsor szerkesztői által nemes egyszerűséggel csak párbajnak nevezett) nagyszabású (manapság vasárnap tartott) élő show, amelyben a nézők (a nagyérdemű közönség) hazaküldheti az egyik versenyzőt, míg végül csak egy marad, akik mindent visz.
Hát megvolt a szuper-párbaj! Egész héten mindenki (az összes háttérműsorban és még az RTL Klub bulvármagazinjában a Fókuszban is) az esélyeket latolgatta. A Jedi-t (ahogy én hívom -méltatlanul az elődök emlékéhez-), azaz Jerzy professzort nemcsak a játékosok, a műsor készítői, a kihívója, vagyis Rácz Béla úr, hanem még saját maga is csúnyán leírta. (Megmondom őszintén, magam sem fektettem túl nagy bizalmat a fiatalemberbe.)
Az egész játék során csetlett-botlott (főleg szellemileg), belezúgott a Rácz úr húgába (vagy nem, ő sem tudja), azaz Rácz Ildikó kisasszonyba, aki nem is oly rég kiesett, és folyamatosan bakizott.
Leginkább akkor, amikor a beszéd, vagy az olvasás rejtelmeibe kellett  belebonyolódnia, szóval nem volt valami nagy forma, az egyszer bizonyos. Rácz úr eközben beerősített jófiú-image téren, miközben halálba taktikázta magát és sokszor csak nagyon nehezen bírta elrejteni az igazi énjét, vagyis a benne rejlő kemény rapper és a bandázós, befenyítős, lehúzós, lakótelepi vagány egyvelegét. Szóval színjáték az volt bőven. Minden oldalon.
Aztán közeledett a párbaj! Már az is furcsa volt, ahogy a Jerzy-gyerek napról-napra a megvilágosodás talajára lépett. Persze a pszichopata piacos kurvának, vagyis Évikének ebben azért volt némi szerepe, kihasználva azt, hogy a Jerzy-gyerek nője már nincs a közelben, na meg azt, hogy a Jerzy-gyerek csak a saját bevallása szerint lett okosabb, egyébként nem. Szerintem sem. Szerintem sem, mert olyan embertől nem igen fogadnék el túl sok tanácsot, aki alig egy hete még úgy kurva anyázott nekem, hogy azért a villán kívül, mondjuk egy darab bottal vertem volna agyon, vagy olyantól, aki ugyanekkor (feltéve az "I"-re a pontot) le is köpött. Dehát a Jerzy-gyerek, aki a "Negyvenmilliós játszmából" úgy jönne el, hogy ő tartozna a stábnak, nos ő már csak ilyen. Persze mindezzel nem igazán azt akartam mondani, hogy a Rácz úr az akkor nagy csávó lenne, de -szerintem- klasszisokkal jobban játszotta eddig ezt a játékot.
De nem csigázlak tovább kedves olvasóm, eljött az ideje, hogy megosszam veled e csodálatos műsor által vasárnap generált legnagyobb tanulságot!  Ez pedig nem más, mint az, hogy van új a nap alatt! Ugye az nem titok (hiszen ma kedd van), hogy Jedi ment vissza a villába. Egy valóságos paradoxon történt, de meglehetősen egyszerű okból és ettől érdekes. A tisztelt nagyérdemű közönség (akinek az úgynevezett kiválasztást követően lehetősége volt szavazni mindkét félre) létrehozott egy igen-igen szoros versenyt. Na itt tűnt el először Rácz úr arcáról a mosoly, ugyanis mindenki 90-10 %-os arányt jósolt a Jedi terhére, de ennek a közelében sincs a 46-54 %-os arány. Aztán Béci úgy pottyant ki a villából mint az újszülött oroszlánfóka az anyukájából: -gyorsan, síkosan és fájdalommentesen. 
Látszólag fájdalommentesen neki, mert -dicséretére legyen mondva- úri emberként vette az akadályt és fájdalommentesen nekem, mert nem tartoztam a rajongói közé (ahogy nem rajongok egyetlen versenyzőért sem), az azonban -mindezek ellenére- még engem is megdöbbentett, ahogy a diszlexiás olvasóbajnok, a szabad fogalmazás császára, a pörgőnyelvű beszédgenerátor, a "Legyen Ön is milliomos" című kvízjáték ötezer Forintos kérdésének ismerője és a válasz tudója: -visszakerült a játékba!
Félelmetes és egyben kemény tanulság, mi szerint most vasárnap mindenki megtudhatta, ha csak egy kicsit is figyelt (és közben még gondolkodott is néhány másodpercig), hogy milyen ember is az, akivel a televíziónézők több mint ötven százaléka szeretne, képes, és/vagy akar azonosulni! Ugyanis bárhogyan törtem a fejem, nem nagyon jöttem rá, hogy a Jerzy-csávó mitől olyan full, hogy játékban maradjon. (Mondjuk már azt sem nagyon  értem, ahogy eddig eljutott ebben a műsorban.) Talán az általa sokszor hangsúlyozottan közölt csórógyerek image? Vagy a chip and dale múlt? Vagy a chip and dale test? Vagy az, hogy amikor nem lövi be a sérót, akkor olyan igazi buta arc? Esetleg az, ahogyan olvas? Vagy az amikor megpróbálja kifejezni magát egy-egy bonyolultabb esetben, mint amilyen mondjuk a reggeli ébredést követő első néhány mondat?
Hát nem tudom, de az tényleg nagy baj, hogy ez bárkinek is szimpatikus lehet. Hogy ezzel lehet azonosulni. Igyekszem belelátni a szavazók agyába. Igyekszem megérteni a szavazás célját, okát. Igyekszem, hogy értelmet lássak ebben a döntésben, de nem megy. Ha tetszik, ha nem, a Jerzy-gyereket visszaküldték, hogy esélyt adjanak neki a fődíj megszerzésére. Micsoda ország! Micsoda gondolkodásmód! Sokadszor csinálunk (Fábry Sándor után szabadon) ismeretlen (idióta) senkikből, ismert senkiket, amivel csak az a baj, hogy nemcsak egy valóságshow szavazásakor, hanem más szavazások esetén is így járunk el. Immár több, mint húsz éve. Remélem segíthettem!

36. NAPIJÓ

2011. április 19. Kedd
A reggeli kapkodásban, megállni egy kicsit, hogy belehallgathass a madarak dalába, mielőtt beindítanád a kocsidat.

35. NAPIJÓ

2011. április. 18. Hétfő
Amikor (némi idegeskedés és rohangálás után bár, de) megoldasz egy lehetetlennek tűnő feladatot.

2011. április 17., vasárnap

34. NAPIJÓ

2011. április 17. Vasárnap
Az sajnos nagyon nagy baj, hogy rendvédelmünk dolgozóinak az utcára kellett vonulniuk az érdekeik védelmének okán, de az nagyon jó, hogy megtették!
És az még ennél is jobb, hogy ilyen látványosan és nagy számban!

2011. április 16., szombat

33. NAPIJÓ

2011. április 16. Szombat
Egy egész napos készülődéssel, az összes meghívott (a szeretteid és a barátaid) maximális megelégedésére egy nagyon komoly grillvacsorát készítve, jó italokkal, velük együtt elfogyasztani azt.

2011. április 15., péntek

32. NAPIJÓ

2011. április 15. Péntek
Egy tarpai szilva Mátrafüreden, a nehéz hét után.
(De tényleg csak egy. Az éppen elég és még egészséges is.)

2011. április 14., csütörtök

31. NAPIJÓ

2011. április 14. Csütörtök
Szörfölgetni a hálón, nézni az According to Jim-t a Comedy Central-on, írogatni, vagy mindezt egyszerre csinálni. 
Ám összességében teljesen mindegy, csak szórakozni, kikapcsolódni.

2011. április 12., kedd

Való Világ 4 Kicsi finomság, vagy rágógumi?

Hello kedves olvasó!
Igen sok súlyos dologról esett szó manapság. Ezért gondoltam úgy, hogy amikor ismét megszólalok, akkor majd nem akarok senkit gondolkodóba ejteni, nem akarom majd a világot megváltani, sőt -átlépve sok napi problémát- elszórakoztatlak kissé kedves olvasóm.
Természetesen nem bírtam ki, hogy ne nyúljak az oly hálás témámhoz, a sokak által utált, ám még többek számára igen nagyon fontos, és kedvelt realityhez.
Ám most nem magáról a (főműsoridőben nyomott) Való Világ 4 című műsorról lesz szó.  Amely műsor, elárulom: - nálam a háttérben éppen megy, hanem a fővonalhoz kapcsolódó háttérműsorokat helyeztem el a céltáblámon.
A Való Világ 4, mint ahogy azt már korábban kielemeztük, pontosan olyan műsor, amilyen a vélemény, és a segglyuk közötti összefüggés:  -Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi rá! 
Így van ez a reality nézettsége és az emberek véleménye közötti összefüggéssel is. Az említett műsort ugyanis senki sem nézi, de mindenkinek van véleménye róla. 
(Ez például alaposan megfigyelhető a blog statisztikai rendszerében is, mert a valóságshowról írt értekezéseim -attól teljesen függetlenül, hogy mikor írtam azokat- a legolvasottabb írásaim közé tartoznak.) Bár ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg.

Szóval ott van a Belevaló! Arra máig nem jöttem rá, hogy mitől, vagy kibe, de belevaló az biztos. Az éjszakai adásidőre tekintettel ez a műsor már nem fér bele az én időbeosztásomba, de volt alkalmam belepillantani néhányszor, és hát mit tagadjam: - lenyűgözött az ezzel a műsorral ismét képernyőre (és így újra a köztudatba) kerülő Győzike felkészültsége! Ahogy ez a fiú hozzááll a feladathoz, no az előtt le a kalappal! Igazán országos csatornára való!
Szellemes, sőt, néha egyenesen ironikus, energikus, macho-s! A frizuráját, meg az öltözékét meg egyszerűen méltatni sem tudom, mert nincsenek rá szavak! Ahogy az fiú műsort vezet! Hát az leírhatatlan! Az adásba meghívott nagyságok pedig akkora formák, hogy ezért érdemes késő éjszaka fennmaradni. Láttam már ebben a műsorban a Leonidászt (Jól írom?), aki úgy az első öt perceben esett ki a VV4-ből. Aztán szerepelt ugyanott a VV Zsuzsi is (a narancsot, és sörös dobozt hajigáló sztár), de láthattuk már (Győzivel egy időben) Benkő Dánielt ugyanúgy, mint Lacibetyárt (akiről aztán már végképp nem tudom, hogy kicsoda, de nagyon szépen vágta élő adásban a kolbászt, meg a kenyeret és olyan igazán emberesen tudott -ezzel egy időben- pálinkát inni, hogy azt vártam: -mikor kezd el fingani). Elmés véleményeik, a játékról szóló magasröptű eszmefuttatásaik szinte kimerítették a Magyar Tudományos Akadémia rektorának tudását.

Kár, hogy Győző iróniájából többnyire hiányzott az intelligencia, műsorvezetői stílusából az elegancia, ahogy az sem esett túl jól, amikor (a nagy műsorvezetőket majmolva) a tizenhárom szavas szókincsével kérdéseket tett fel a meghívott (többnyire a játékból kiesett, vagy a régebbi szériákban szereplő) vendégeinek.
Na ezekből az éjszakai beszélgetésekből aztán tényleg hiányzott az értelem! De a csúcs mindig az volt, amikor Győző a skype-on bejelentkezőkkel próbált meg beszélgetni (mert nehéz ám élő adásban úgy fogalmazni, hogy közben egyáltalán nem tudsz fogalmazni), vagy -és ez már tényleg ott volt- amikor a beérkező SMS-eket akarta leolvasni a háttérben lévő LED falról, (elég rosszul megy neki az olvasás), így ezen aztán már tényleg őszintén röhögtem. 
Bár azért az egy kicsit tényleg szomorú, hogy a hentesgyerek (aki valószínűleg egyáltalán nem okosabb, mint egy ötödikes, ha élhetek a másik nagy csatorna egyik korábbi kvízműsorának címével), ilyenformán akar embereket szórakoztatni a nagy budapesti éjszakában. Valamitől a szupermasszív emberi butaság eladható árucikké vált.
De nehogy elkezdj szomorkodni (például azon, hogy lemaradtál a Belevaló adásairól) kedves olvasóm, mert esetleg te, ellentétben az említett "műsorvezetővel" mondjuk munkából élsz és este le kell feküdnöd: -sehogy sem maradsz háttérműsor nélkül! A délutáni idősávban (ahogy nézem, egyre korábban) ott van neked a Nekedvaló!

Nahát az, valami frenetikus! Szerencsére a 15:00 körüli kezdés idejére érkezem általában magam is haza, így jut időm (miközben ez a műsor fut) átnézni az elektronikus levelezésemet, csiszolgatni (vagy éppen népszerűsíteni) a blogomat, NAPIJÓ-t írni, vagy éppen gázóra állást diktálni a hálón. Ám ettől még láthatom az új Mónika show-t! És (nem akarok hazudni neked), időnként belekukkantok e csodás alkotmányba! A két fiatal műsorvezető (a neveiket nem tudnám megmondani, mert túl mély nyomot nem hagytak ezidáig bennem) igazán megtesznek mindent. 
A srác (a Sebestyén Balázs klón) és az ugyancsak fiatal (bár műsorvezetőnek kissé -először ducit írtam-, de inkább dagadt) szőke lányka megtesznek mindent, hogy vezessék a műsort, de legtöbbször kicsúszik a kezükből az irányítás. A meghívott, noname (abszolút VV-fun, televíziófüggő, VV4-szereplő-függő) vendégek egymást túlordítva igyekeznek hangot adni pozitív, vagy negatív véleményüknek.
A nagy üvöltésben azt viszont már nem veszik észre, hogy ezúttal a kamera (és így a képernyő) másik oldalára kerültek, és hozzák az otthoni, zoknis, melegítős, pörköltszagú, buta, ostoba, unintelligens, útszéli formájukat, mintha csak a rokonaikkal beszélnék meg a VV4 történéseit és nem a televízióban. 
Láthatóan élvezik a pillanatnyi népszerűséget, a büntetlen beszólás lehetőségét, és egy-egy nagyon okosnak vélt vélemény kinyilvánítása után szinte keresik az őket mutató kamerát, hogy bután belevigyorogva sugározzák: - na mekkorát szóltam?! (Ha van az élő adások előtt casting, akkor szerintem a válogatást vezetők direkt a legidiótábbakat válogatják össze.)
De még véletlenül se hidd, hogy ezzel csak úgy vége lenne a csodának! Ugyanis ugyanez a műsor az, amely a struktúrából frissen kipottyan VV4 szereplőket ugyanúgy futtatja, mint  a (többnyire a villalakókról szóló) önjelölt énekes-táncos produkciókat. Na hát erre már én sem nagyon tudok mit mondani! 
Akkor dobtam egy hátast először, amikor (az RTL Klub és a TV2 összes tehetségkutatójában, háttérműsorában, akármilyében) felbukkanó ratyi cigánygyerek adta elő (belőtt séróval, világoszöld veszkó-csizmában, felhajtott gallérú ám faszig kigombolt fehér ingben és női csípőfarmerben) magát. Valami ismert külföldi sláger zenei témája ment a "produkció" alatt, ám a hülye-gyerek csodálatos orgánuma (visított, mint akinek kitépték a karját) annyira elnyomta az alapot, hogy nem is ismertem fel. De ez semmi a dalszöveghez képest! (Biztosan ő írhatta, mert nagyjából három-négy szót tartalmazott, ezeket ismételgette, de a szövegre szerencsére már nem emlékszem.) Mindez nagyjából tizenöt-húsz másodpercig tarthatott és elhozta az igazi kínt sok-sok magyar háztartásba. 

És amikor már azt hittem, hogy ennél már nincs lejjebb, na akkor dobta be magát VV Zsófi! Négy, (valószínűleg már az X-Factor télen megtartott előválogatásán kiselejtezett háttértáncossal), akik nemhogy az "énekesnővel", vagy egymással, de még saját magukkal sem tudtak egyszerre mozogni, lépett fel ez a Madonnát, Péter Szabó Szilviát, a Holdviolát, a Csík zenekart, a Quimbit, az Eddát, Dobrádi Ákost, Kasza Tibort, Ákost, Presser Gábort, Tóth Verát, Janicsák Vecát, és még rengeteg magyar zenészt!, zeneszerzőt, dalszöveg-írót a színpadról örökre lesöprő, tudásukat semmivé tevő, hírnevüket egyetlen tollvonással végleg megszüntető produkciójával: - a RÁGÓGUMI-val! 
Nem láttam élőben a csajt (szerencsére, mert akkor biztosan egyszerre kapok agyi-, szív-, és gyomorinfarktust), de egy zenész! barátom felhelyezte a (zenét?, dalt?, produktumot? -a nem tudom mit) a facebookra, és én balga, vesztemre rákattintottam. Na itt szartam be! 

Amikor az ember, a tv előtt, befont szemöldökkel ülve tényleg azt gondolja (egy-egy televíziós megnyilvánulást látva), hogy itt a vég, és talán még életében nem látott ekkora fost (bocs), na akkor jön egy új sztárocska, celebecske, a faszom tudja (bocs), hogy micsodácska, és rákontrázik erre a véleményedre. Rágógumi! Ez már a vég, vagy lehet még számítani Zsófitól valami még csodálatosabbra is? Szerintem igen. Remélem azért nevettél néha és remélem segíthettem.

29. NAPIJÓ

2011. április 12. Kedd
Amikor a munkád során -tévedésből- elkövetsz egy olyan hibát, aminek mondjuk komoly (negatív) anyagi vonzata van a számodra, de megtalálod a megoldást a munkanap végéig és (mindenki számára kellemesen) meg is oldod a problémát.
(Na az aztán tényleg kellemes érzésekkel tud eltölteni, amikor délután kilépsz az ajtón.)

2011. április 11., hétfő

28. NAPIJÓ

2011. április 11. Hétfő
Egy délután, harmóniában, békében, az ügyeket megbeszélve, mosolyogva, egymással játszva és viccelődve, a társaddal.
(Akit, ha meglátsz, már az is mosolyt csal az arcodra.)

2011. április 10., vasárnap

MÉDIAPROSTITÚCIÓ

Hello kedves olvasó!
A minap két barátom vitáját volt szerencsém meghallgatni a témában. Az egyik fél szerint a televízió adta lehetőségeket kihasználó sztárok jól teszik amit tesznek. Szerinte az esély az országos népszerűségre meglehetősen kicsi ebben az országban a kereskedelmi csatornák nélkül és a szerepléssel járó pénz sem lehet rossz. A másik fél álláspontja szerint az ilyen úton szerzett népszerűség nem tartós és nem is tiszta, nem beszélve a pénzről, amiért tulajdonképpen eladják a tehetségüket ezek az emberek. 
A vita oda jutott, hogy nem nagyon sikerült közös álláspontot kialakítaniuk a témában, abban azonban mindketten egyetértettek, hogy nagyszerű blogtéma lehet és ezt magam is így gondolom. 
Hát először is kezdjük magával a fogalommal. Miután nem nagyon fogalmazta ezt még meg hivatalosan senki, hát megpróbálkozom vele én. Ez csak egy vélemény (az enyém), de úgy gondolom, hogy először is azokról van szó, akik ugyan korábban (vagy napjainkban) már tettek le valamit az asztalra (kulturális, tudományos, vagy egyéb művészi területen), de ennek ellenére, mindent elvállalnak, ami televíziós megjelenést biztosít (korábbi) tehetségüket aprópénzre váltva  ezzel, illetve magukról a celebekről, akik viszont (korábban teljesen ismeretlen és) tehetségtelen emberek, de valamiért favorizálja őket a kereskedelmi média. Az ő megjelenésük mögött nincs semmilyen teljesítmény, ám (valamilyen ismeretlen oknál fogva) mutogatásuk televíziós nézettséget generál. 
És hát a nézettség (az eladható reklámidő), vagyis tulajdonképpen a pénz: -nagy úr. Mert az nyilvánvaló mindenki számára, (aki egy picit is elgondolkodott ezen), hogy itt egészen egyszerűen semmi másról nincs és nem is lehet szó, mint a pénzről. A pénz az, ami mozgatja a rugókat és nyilvánvalóan a pénz az ami,  motiválja a médiaprostik mindkét fajtáját.
Az üzletnek ezen ágára aztán komoly ipar épült ki kis hazánk kereskedelmi rádiózásában, televíziózásában. Az ebben a szegmensben megjelenő, többnyire saját gyártású műsorok pedig tarolnak a nézettség frontján és megvesznek mindenkit, akivel eladhatóak ezen műsorok. Most persze el lehet gondolkodni azon, hogy a tyúk, vagy a tojás volt előbb, de szerintem nem érdemes, hiszen (a külföldi többségi tulajdonosaikat tekintve) a két legnagyobb csatorna kezdetben szinte készen kapott mindent, ami ehhez a műfajhoz kell.
A külföldön befutott ötleteket, a licenszekkel -használati jogokkal- (realytik, tehetségkutatók, bugyuta kvízjátékok stb...) csupán át kellett venni (egy halom pénzért persze), legyártani a milliméterre azonos stúdióképeket, megtanulni az újszerű kameramozgásokat (valamint a vadonatúj technológia használatát) és már indulhat is a show. Ám egy dolog hiányzott a képletből. Az új műsorok nyilván eladhatatlanok hazai hírességek nélkül, és itt lépnek a képbe a celebek és a (régi és új) médiaprostik. Az új műsorokat már ismert, bevezetett, szerethető arcokkal is meg kellett tölteni és kiderült: - van az a pénz.
Az első időkben az egy az egyben átvett műsorok taroltak. A Big Brother majdnem egyszerre futott a Való Világ első szériájával. A két műsor között az volt a különbség, hogy az egyik egy ilyen, már említett licensz alapján gyártott reality volt, míg a másik saját ötletre épült, de az alapséma alig különbözött. 
Liptai Claudia itt, Stohl András ott vált (nagyjából először) médiaprostivá. Lévén mindketten (szerintem) meglehetősen jó színészek (és itt hozzáteszem, hogy Stohl úr mondjuk klasszisokkal jobb), könnyedén belerázódtak új szerepükbe. A már akkor ismert közszereplők -szakmájuknál fogva- könnyedén azonosultak a ház, vagy villa lakóinak örömével, bánatával és ezeknek megfelelően formálták saját szerepüket (és teszik ezt a mai napig), így az átlagos televíziónéző, kocsányon lógó szemekkel, az aktuális helyzetnek megfelelően sírt, vagy nevetett együtt hőseivel és az ügyes műsorvezetőkkel. 
Ez jól eladható dolog és ezért igen sok pénzért adják. Ahogyan nem kis pénzt ér a médiaprostik szerepeltetése sem, ez tudható, bár én azt mondom, hogy azok a színészek, politológusok, rádiós műsorvezetők, énekesek, táncosok, akárkik, akik ilyenformán keveredtek bele a kereskedelmi televíziózás világába, ám az eredeti szakmájukat nem adták fel, tehát tovább írnak, vagy játszanak és oktatják, elemzik, szórakoztatják (egyetemeken, az írott sajtóban, vagy a világot jelentő deszkákon, lényegesen magasabb szinteken) a tisztelt nagyérdeműt, nos ők -szerintem- legfeljebb munkamániások és nem a televíziós ismertség a fontos számukra. (Inkább a pénz, de az vesse rájuk az első követ, aki nem szeretne jobban  élni, mint ahogy él.) 
A műsorvezetőkön túl ide tartoznak még a tehetségkutató műsorok zsűritagjai is. Láthatóan nem sokat változik a két, három nagy (és a négy, öt kisebb) műsor zsűrijeinek összetétele, ami érthető, mert egyrészről nem jó a már bevált csapaton változtatni, másrészt igen komoly egzisztenciát biztosít a zsűrizést elvállalóknak és -miután a lét a tét- valószínűsíthető, hogy a zsűritagok sem szeretnének kikerülni a produkciókból. Érthető módon. Mondjuk Pély Barna, meg a Bakács hamar lapátra kerültek. (Okkal, ok nélkül. Ez irónia volt.)
A második kategóriába azok tartoznak, akik korábbi népszerűségük kopott hullámait meglovagolva próbálkoznak meg- és/vagy felkapaszkodni a média mai világába. A híres kobzos, és isteni lantművész Benkő Dániel apró fonnyadt testét, nemi szervét, a kutyáit és a retkes lakását például többet láthattuk manapság, mint a híradót. Igaz, az öreg Benkő végül egészen a saját műsorig jutott. (Megjegyzem, benne legalább az becsülhető, hogy rájött és elismerte: - a lant húrjának hangjaira egy kicsit kevesebben kíváncsiak, mint arra, ha elmésnek tűnő cinikus megjegyzéseket tesz bárhol a képernyőkön -általában ruha nélkül- vagy arra, ha fingik.)
Aztán ott van a cikk gondolatindító beszélgetésében is elhangzó Nagy Feró. Zsűrizik, jön, megy, vacsoracsatázik, "megmondóemberkedik",  és ugyan jól áll neki az öreg rocker szerep (különösen, hogy fiatalon elég hányattatott sorsú zenész volt, most meg lemezt ad ki), de talán egy kicsit sok az, amit róla manapság tudni lehet. És mondjuk a hetven fölött járó Zana Józsi bácsinak (Zana Ganxta Döglégy Zoltán apukájának) sem kellene már szarrá törnie magát az Ezek megőrültek című hasonló idiotizmusban. 
És említhetnénk még sok embert ebben a kategóriában, de a felsorolás csak dagasztaná, de nem vinné előrébb a postot. Az viszont igen, ha a kategória nagy öregjeit szembeállítom a korosztályával: - például Földes Hobó Lászlóval, Bodrogi Gyula bácsival, Kern Andrással vagy a napokban elhunyt Lórán Lenkével, akiknek nem kell (nem kellett) soha, magukat lejáratva, vénségükre bohóckodni ahhoz, hogy megéljenek, hogy ismerjük és szeressük őket.
És végül, de nem utolsó sorban végre jöhetnek a legnagyobb kurvák, a legkomolyabb médiaprostik: - a celebek! Zimány Linda körmöcskéje (átlag három-négy hetente) újra és újra megújul. Amikor e körmök elkészülnek (persze ingyen, hiszen a cégnek, ahol készülnek mindez igen jó reklám), arról természetesen azonnal értesülhetsz a twittweren, mert megírja a drága. Dundika (akinek a nevét sem tudom) végre teherbe esett Majkától (Majoros Péter). Attól a Majkától, aki mindig, mindenütt ott van. A Való Világ szereplőjéből vált rapper-műsorvezető (És még ki tudja, hogy mi?), az ózdi hős hasonló szintű tudománnyal rendelkezik, mégis kajálják a nézők. (Persze az is lehet, hogy nem Majkától és nem Dundika, de valljuk be őszintén: -kit érdekel?)  
Szégyen, hogy egy lapon említem a Nemzet Színészeivel (Lórán és Bodrogi) de nem volna teljes a felsorolás Gigi, Szandika Zsuzsi, Olivér és a többi kiesett villalakó, valamint Kiszel Tünde nélkül! Kiszel a volt Budapest TV műsorvezetőjéből vált szuperceleb, az operabálok erőszakos látogatója, a "kiszeles" naptárak istene, az Ezek megőrültek című műsor oszlopos tagja gondolkodás nélkül ugrik rá bárkire, akiről úgy gondolja hogy híres, ész nélkül vállalja el a lehető legmegalázóbb televíziós lehetőségeket, ahol aztán halált megvető bátorsággal elbasz mindent, amit rábíznak és lesz saras, szappanhabos, szurkos, fosos, málnaszörpös, tojásos, akármilyenes és természetesen abszolút hülye idióta. De nem bánja, mert szerepelhet és még pénzt is kap érte. 
Amikor meg egy kis televízió kis beszélgetős (vagy nagy televízió reggeli ébresztős) műsorában bekérdezik az eddigi teljesítményéről, úgy sértődik meg, mintha legalább is a kétszeres irodalmi Nobel Díja ellenére tették volna ezt vele. Aztán aprópénzt vág a műsorvezető arcába, vagy perrel fenyegetőzik, mert őt megsértették. De ez is jó, mert erről meg a bulvársajtó ír terjedelmes cikkeket.
Egy szó mint száz: - a médiaprostik világa meglepő, sajátságosan zárt, jól fizető (és sok személy esetében éppen ezért számomra kissé érthetetlen) világ, ahová, nagy valószínűséggel igen nehéz bekerülni, ahol vélem, hogy nehéz bennmaradni is és ahonnan könnyedén kipenderítik az embert, ha a produktuma, az arca unalmassá, nézhetetlenné és ezért eladhatatlanná vált. Ám mocskos egy világ lehet, az biztos. Amikor összeszedtem a gondolataimat a témában, és elgondolkodtam azon, hogy miért adják el magukat az emberek, nos akkor nem találtam egyértelmű választ. 
De egy biztos: - ha én bármilyen okból közszereplő volnék, (ám szerencsére a szó igazi értelmében nem vagyok, és nem is leszek az) az biztos, hogy nem a celebségemért ismernének az emberek, ahogyan az is bizonyos, hogy nem akarnék mindenáron képernyőre kerülni, mert igen illékony az efféle népszerűség. Voltak tetteim, melyek (igen rég) országos napilapok, szakmai magazinok oldalain is megjelentek. De a tizenöt perces hírnév (ami az életben egyszer mindenkinek jár) nem nagyon hagyott nyomot az életemben. Remélem segíthettem.