ORSZÁGÉRTÉKELŐ

Hello kedves olvasó!

Mi a faszomról beszélek én itt?

Tekintettel arra, hogy fülembe jutott: - Orbán Viktor miniszterelnök úr évértékelőt tartott (mint hírlik: -immár tizennegyedik alkalommal), úgy döntöttem, magam is megírom a magam beszédét. Persze, miután én nem vagyok senki, így nyilván nem is fogom felolvasni sehol e beszédet, de hát mire való a blog, ha nem arra, hogy például te kedves olvasom, elolvasd. Itt, az interneten. Így majd' ugyanannyi emberhez eljuthat, mintha maga a miniszterelnök olvasta volna föl. Bár erre inkább nem kérem meg. Na de semmi komolytalankodás, nincs mese, ezt az évet bizony valóban értékelni kell, ebben legalább igaza van a miniszterelnöknek.

Gondoltam, a retorika meghatározó lehet, hiszen az értékelésnek nemcsak tényszerűnek, de hatásosnak is kell lennie. (Különben az életben nem állítjuk meg a forint erősödését és az nem jó azoknak az oligarcháknak, akiket politikusként kiszolgálunk ugye.) Azt is gondoltam, hogy az lesz a leginkább célravezető, ha a miniszterelnök módján magam is hasonlatokkal (sport, hadi, orvosi, stb...), idézetekkel és közmondásokkal operálok, hogy igazán átjöjjön a mondanivalóm.

Mert a miniszterelnöké az átjött rendesen. (Azóta már biztos gyengült a nemzeti valutánk, bár még nem láttam az adatokat.) Egy a Facebook-on olvasott rövid összefoglaló valahogy így határozta meg a beszéd lényegét:

".... Elmúltnyócév, csökkentettük az államadósságot, majdmiegyedül, a Fideszt mindenfelől szélsőségesek támadják, a külföldi tőke rossz, kivéve amelyik szerintünk jó, és már megint a Nagy indián könyv, ami nem tudom, hogy milyen LSD túrán került elő......"

"......Azért tök felesleges volt lezárni a Millenáris környékét (szegény rendőrök basszus), hogy meghallgassuk a Fidesz kommunikációs paneleinek best of válogatását. Kevés számot mondott, de azok legalább nem stimmeltek. Oké, az alaptörvényt nagy poén volt egy mondatba tenni a polgári szabadságjogokkal, de kábé ennyi. ....."  (forrás: Nimila Zsolt)
"Hát ez így talán nekem is menni fog" -gondoltam, így belecsapva a lecsóba és összeszedve a gondolataimat a következő országértékelőre futotta:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

(Mert én valóban tisztelem azokat, akikhez szólni kívánok.)

Míg a miniszterelnök ma arra kérte a hallgatóságát, hogy kapcsolják be az öveiket, mert amit mondani fog az meredek lesz, addig én arra kérem Önöket, hogy az övön túl már eleve felfújt légzsákok elé üljenek, mert amit mondani fogok az üt. És ami üt, az fáj is, hát jó ha van Önök előtt egy-két puha tárgy. (Ezen felül övfeszítő patronokra, utasoldali légzsákra és függönylégzsákokra is szükség lehet, az oldalirányból jövő támadások elhárítására, de az sem baj, ha mindjárt az elején szivacsba burkolják az egész testüket.)

Minderre szükség lehet, mert bár az elmúlt nyolc év csakugyan kitermelte a maga összes korrupt vállalkozóját, önkormányzati és állami vezetőjét, és az elmúlt nyolc évben csakugyan áramlott a pénz a kormányközeliek (és a kormány tagjainak) zsebébe éppúgy, mint a rossz gazdaságpolitika okán amúgy a semmibe, ahogy csak nagy folyók vize áramolhat, (elsöprő erővel) néhány dolog mégis elgondolkodtató.

Elgondolkodtató, mert a 2011-es év -annak ellenére, hogy már önmagában is egy nagy menet volt- (már ha élhetek ezzel az erősen szexuális töltetű hasonlattal ennyi ember előtt), mégsem ért túl sokat. (Hát igen: -baszni fasz nélkül? Ez is egy régi magyar mondás.) A 2/3-os többséget élvező párt (és holdudvara) által létrehívott kormány, amolyan gyurcsányi "...na most aztán mi is húzzunk bele..." lendülettel fogott neki a "jog" alkotásának. Nyilván mindenki ismeri azokat a törvényeket (legalább is hallott róluk), amelyek Orbán Viktor hatalmát hívatottak az alapkőzetig bebetonozni. A törvénygyár a maga 2/3-ával, ÉRDEMI ELLENKEZÉS nélkül, lehengerlő módon, senkit meg nem hallgatva, a módosítókat lesöpörve, érvelés és vita nélkül tolt minden új törvényt keresztül a Parlamenten, hogy aztán mindenki Pali bácsija meg aláírjon bármit, amit elé tesznek. (Először jó választásnak tűnt az öreg. Csak az a fránya "Pálgium" ne lett volna basszus.)

Az így kialakult és így működő "egypárti demokrácia" olyan látszatintézkedései, mint amilyen a Nemzeti Konzultáció, vagy a Békemenet is volt, oda vezettek, hogy már csak két embercsoport hiszi el, hogy ebben az országban demokrácia van: -a teljesen elvakult Fidesz hívők, meg az elmebetegek. (Bár e második csoport tagjai többnyire minden mást is elhisznek, legyen az bármekkora ostobaság.)

Mondjuk ennek látszólag ellentmond, hogy mindezt leírhatom, de bennem már elég rég megfogalmazódott a kérdés: -hogy vajon meddig? Mert, ha mindez így megy tovább, akkor meglehet: -e blog az elsők között tűnik majd el az internetről. Jakab Andorral ( http://jakabandor.blog.hu ) és velem együtt. Persze most Önök mondhatják, hogy jó nekünk, mert mondjuk Líbiában a harcok idején még le is lövöldözték a bloggereket a saját lakásaikban, a  számítógépeik előtt a mesterlövészek, de hát az Líbia. Ez meg nem az.

Szűnő (vagy már meg is szűnt) demokráciánknak már csak a kegyelemdöfést adta meg az új alaptörvény. (Mily történelmi tett. Az égvilágon semmi szükség nem volt alkotmányozásra. Főleg nem így.) Mely alaptörvény a hatályba lépésével legalizált minden korábbi hatalmi törekvést, még a visszamenőleges jogalkotást is, amely módszer egyébként a római jog létezésétől, nagyjából úgy az ókortól illegitim. Bár ez -úgy tűnik- a legkevésbé nem érdekli sem a miniszterelnököt, sem a kormányát.

Volt ugyan némi szócsata a kormány és a nádból és kiforgatott köpönyegből készült frakcióvezető, Lázár János úr között, de szerintem ahogy én, úgy Önök is elkönyvelhetik azt árnyékboksznak, vagy pestiesen szólva: -műbalhéként. Néha, visszatérő jelleggel (hogy mindenki lássa: -a "munka" bizony nem mindig súrlódásmentes, és igenis mindenkit meghallgatnak) szükség van erre, ahogy manapság Rogán és Tarlós is kóstolgatják egymást, de én az ilyen súrlódásokat egyetlen kézlegyintéssel intézem el, mert úgy tűnnek el az erről szóló hírek, mintha soha nem is lettek volna, hiszen ha úgy van, ahogy az a hírekben olvasható, hogy mondjuk Tarlós István úr mögül kihátrált a Fidesz, akkor nem értem, hogy mit keresett ma az első sorban, amikor szeretett miniszterelnöke épp értékelt. Marhaság.

A háborús retorika annak ellenére tart (és a miniszterelnök mai beszéde ezt még erősítette is), hogy az elemzők egy békülékeny, simább hangvételű évértékelést vártak Orbán Viktor úrtól. Most már jó lenne azt is tudni, hogy hol az ellenség?! Meg, hogy ki az?! Mert az az Európai Unió, amely az eleséget szórja a kutyatálba biztosan nem szereti, ha közben a karjába harap a kutya. Az ország elszigetelődése bizonyosan hasznos lehet bizonyos köröknek. Azon köröknek, akik az ország elszegényedéséből erős hasznot húzva szeretnék ezt az országot soha nem látott mélységbe taszítani. Háborús retorika, hadd gyengüljön az a forint ugye!

Egyre másra halmozta a hülyeséget még februárban (a békülékenység időszakéban) is ez a kormány. Dr. Matolcsi György úrnak egyenesen az épelméjűségének fennállásáról kellett nyilatkozatot kiadni a kormány internetes felületén. Hát micsoda ország az, ahol a Nemzetgazdasági Minisztert csak úgy le lehet hülyézni? (A hülyéje meg még reagál is rá.) Lehet, hogy nagy közgazdász. Lehet. Az is lehet, hogy jól számol. De akkor kérdem én: -miért nem ő tárgyal az EU-val, az IMF-el? Miért van az, hogy ehhez egy másik (tárca nélküli) miniszter kell, miközben meg a gazdaság feje akkora marhaságokat mond, amit már az egyszerűbb néptömegek is megértenek és hülyének nézik őt? 
Hogy az új adózási szabályok pozitív hatással lennének a hon demográfiai helyzetére? (Annak ellenére, hogy a hat hónapja bevezetett törvény a legkevésbé sem érdekli azt a kisbabát, aki kilenc hónapra születik, így a bevezetett új intézkedések hatása még nyilván semmilyen módon nem lehet mérhető.) Arról nem is beszélve, hogy újabban az alacsonyabb keresetűek GYED-e jelentősen csökkent. Hogy negyvenhét-ezer forintból nagyon jól meg lehet élni? Talán próbálta, vagy mi a faszom? Hogy lehet az, hogy nem számol egy ekkora közgazdász? Hogy nem tud elszámolni negyvenhét-ezerig? A válasz egyértelmű: -a vak Fidesz és Orbán fun minisztert már régen meghülyítette a körülmények furcsa összjátéka.

Végy egy hatalommániás, ellentmondást nem tűrő miniszterelnököt. Adj hozzá egy 2/3-os eufóriát (bár az elég múlékony, de) a recepthez elengedhetetlen. Tégy hozzá ebből (és az ország helyzetéből) egyértelműen következő olyan iszonyatos nyomást, amelyet már kevesen bírnak el és máris kész az őrült miniszter, aki ez után nagy nyilvánosság előtt is képes lesz olyan ostobaságokat mondani, hogy azok már méretüknél fogva is bekerülnek majd a történelemkönyvekbe.

És, ha már pénz: -ebből ugye mostanság nincs túl sok, mégis a fenti példával említett sebesség sokszorosával ömlik most is. A semmibe! A kórházak várólistái már most a 2020-as dátumon állnak. (Bár e határok ma már legálisan is el, pontosabban visszatolhatók némi pénzzel. Nem mellékesen figyelem nélkül az Önök -egyébként fennálló- járulékfizetési kötelezettségére.) A Malév még csak a napokban szállt el. Szintén a semmibe. Persze, ha szükséges akkor van lóvé. A Kerényi Imre által (na még egy őrült) megrendelt és kifizetett csodálatos festményekre éppúgy volt, van pénz, ahogy milliárdok állnak rendelkezésre egy új debreceni vagy budapesti stadion felhúzására. Hát igen: -a király nemcsak a "szép" (sic) képeket, de a focit is szereti. Eközben a négyes metró úgy tizenöt-húsz éve épül és a BKV aktuális összeomlása -ahogy minden évben- úgy idén is bekövetkezett. (Igaz, most már az év elején is erről van szó.) 

A televíziókból ömlik a szar, a felsőoktatás ma már csak azoknak lesz elérhető cél, akik meg is tudják fizetni azt (hadd csússzon le minél szélesebb rétegben a már amúgy is szegény), az orvosok és az egészségügyben dolgozók menekülnek az országból, a rezidensek tömegesen mondanak fel, a színházakat Dörner Györgyök irányítják, a polgármesterek egymás után jelentenek csődöt, az emberek nem csak az utcán, de a lakásaikban is megfagynak. Eközben a Mátyás királynak öltözött miniszterelnök "spontán" látogatja a hajléktalanszállót, ahol olyanok laknak, akiknek -a hatályos jogszabályok alapján- már az életvitelük is szabálysértés. A királyi tv-t irányítók már annyira nyalják a "királyi" segget, hogy a nyelvük vérzik bele. A médiahatóság egy cérnaszálon lógó százkilós kovácsüllőként lebeg az újságírók feje felett és még egy (szerkesztett) blogba is belepofázhat. Az ország államadóssága emelkedett, az egymillió munkahely éppúgy nem létezik, ahogy a közbiztonság sem, hiszen milyen ország az ahol öreg néniket ölhetnek meg egy porszívóért, vagy a gyermekét egyedül nevelő anyát és gyermekét fejbe szúrják a lakásba rablási céllal érkezők.

A figyelem felkeltése és a valóban rosszul élők érdekében indult Éhségmenet, tagjait a mezőkövesdi Fideszes vezetés (A Fidesz egyik államtitkárával az élen) a közterületen felállított sátorban fejenként egy kiló kenyérrel és hólapátokkal várta mondván, van itt munka bárki számára.
Hát milyen aljas, mocskos, hazug és végtelenül cinikus hozzáállás ez kérem! Ennek ellenére a menetben résztvevők (akik gyalog érkeztek Miskolcról és akik közt az Országgyűlés egyik alelnöke is ott volt) megfújták a szondát (hiszen ez minden közmunkás számára kötelező) majd a menet munkanélküli tagjai szerződéssel, míg a munkával rendelkezők puszta szívességből aznap éjfélig lapátolták a a havat Mezőkövesd utcáin. Mondjuk az beszédes, hogy ugyanerre (mármint a szonda megfújására) az államtitkár úr nem volt hajlandó.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Kérem engedjék meg, hogy az évértékelést ismét egy dakota közmondással zárjam. Ha düledezik a wigwam, akkor nem a törzsfőnök szavai fogják kitámasztani a cölöpöket, és nem is a sámánt kell hívni, hátha az majd varázsol valami okosat, hanem meg kell javítani a sátrat. De kurva gyorsan ám! Remélem segíthettem. 

MALÉV Hungarian? Airlines

Hello kedves olvasó!

Hát őszintén megdöbbentem. Azért lehetett volna finomabban is nem? A szovjet-magyar (Bár akkor még inkább szovjet), majd magyar, majd olasz, majd magyar, majd orosz, majd ismét magyar tulajdonú nemzeti légitársaságunk bedőlése picit szíven ütött.

Emlékszem, (emlékszem a fenét: -inkább édesanyám mesélte) amikor olyan kétéves-forma lehettem és utaztam a híres légitársaság TU 154-esén. (Édesapám külföldön dolgozott és mi meglátogattuk őt.) A hazafelé úton a gép erős viharba keveredett és elég komoly süllyedés-emelkedés volt az osztályrészem. Mindez még nem jelentett volna problémát, ám éppen vacsorát szolgáltak fel és semmi gond nem volt az étvágyammal még ebben a szélsőséges helyzetben sem, ám a gép mozgása igencsak zavart, így kiabálni kezdtem, hogy én vacsorázni szeretnék és nem hintázni. Édesanyám szerint ezen még a leginkább halálra vált utasok is jót derültek, oldva ezzel a feszültséget.

Persze hozzátehetném, hogy ezek után még a kapitány is hátrajött, hogy megnézhesse ezt az igen kicsi, de annál bátrabb (mondhatni: -harcias) utast, de ilyen (ha jól tudom) nem történt, pedig biztosan jól esett volna.

Minden estre az aktuális időjárásról nyilván nem a kapitány, a másodpilóta (vagy a fedélzeti mérnök -mert akkor még volt ilyen-) tehet, ahogy a stewardess, vagy a földi kiszolgáló személyzet sem, így -nyilván- magam sem őket okoztam a fenti malőrért. 

Pontosan úgy nincs közük az ott dolgozóknak ehhez, ahogy nincs az euro-válsághoz sem, vagy éppen az Európai Unió kemény döntéséhez, miszerint az az EU-s normákkal ellentétes, ahogy a magyar kormány több alkalommal pumpált pénzt a nemzeti légitársaságba, megsértve ezzel a gazdaság verseny szabályait. Így aztán az már csak hab volt a tortán, hogy a MALÉV-nek vissza kellett adnia majd százmilliárd forintot. A pénz kiáramlásának sebessége rendkívüli módon gyorsult fel, a különböző repterek elkezdtek előre pénzt kérni a szolgáltatásaikért és a lavina megállíthatatlanná vált. Tulajdonképpen nekem is, ahogy minden jóérzésű magyarnak, kicsit összeszorult a szívem a hír hallatán, különösen úgy, hogy rendelkezem személyes élménnyel is (bár ez egy elég közvetett emlék), de mégis. Aztán elkezdtem osztani, szorozni.

Folyamatosan finanszírozok egy minden évben a csőd szélére kerülő BKV-t, pedig nem Budapesten élek és amikor ott járok sem veszem túlságosan igénybe a cég szolgáltatásait. Fizetem a MÁV több évtizedes csődjét, ahogy pénzt adok a Volánbusz, vagy a helyi volán (és az összes megyei személyszállítással foglalkozó állami vállalat) működéséhez. Új mozdonyokat, kocsikat, buszokat veszek, mégis ég a metró, ég a BKV helyi járata, árokba csusszan a helyközi autóbusz. És akkor még ott van (bocs: -volt) a MALÉV is.

Nem tudom, hogy a krízishelyzetet meddig lehetett volna még húzni, de (bármennyire is fájdalmas kimondani), nem csinálta rosszul a légitársasághoz rendelt biztos, amikor (a veszteségek minimalizálására) leeresztette a redőnyt. A külügyminisztert az egyik utolsó gép még hazahozta valami Isten háta mögötti helyről, és Helsinkiből is fel tudott szállni a menetrend szerinti MALÉV járat, ám (leszámítva a lízingelt gépek elszállítását) ez volt az utolsó útja.

Hírlik, hogy a kormány egy új nemzeti légitársaság létrehozásán töri a fejét, de mint mindenre, erre is későn reagált. Szerintem (aki teljességgel laikus e téren), mégis a józan paraszti ész ezt diktálja: -nem akkor kell kapkodni, amikor már nagy a baj, hanem annak bekövetkezése előtt illik tervezni, pénzt költeni, szervezni, ugyanis a fapados cégek azonnali fejlesztésbe kezdtek a MALÉV átlag hárommillió fő/év utasáért. Új gépeket állítanak be (ugyanolyan Boeing-okat, mint voltak), felszippantva ezzel azt a háromszáz pilótát és kétezer-ötszáz fős földi személyzetet, akik korábban a MALÉV kötelékein belül -a szó igazi és átvitt értelmében egyszerre- repültek.

A nemzeti légitársaság létrehozásához persze nyilván nem árt még az sem, ha van pár repülőgép is, ám a lízingcég rövidesen továbbszállítja a MALÉV gépeit az Amerikai Egyesült Államokba, ahol szétszedik őket.

Egy nevetséges kormány nevetséges gazdaságpolitikájának egyik csúfos állomását láthattuk tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim. Ami viszont igazán nem tetszett még ebben az egészben, az az a ködösítés volt, amely az utolsó pillanatig körbelengte a leállás bejelentését. Sem az utasok, sem a pilóták, sem pedig a földi személyzet nem tudta, hogy mi fog történni a következő öt percben és ez a már-már színtiszta magyar valóság inkább ijesztő, mint maga a tény, hogy képtelenek vagyunk egy hatvanhat éves céget fenntartani.

Egy régi dakota közmondás szerint a felröppenő madár egyszer, -előbb vagy utóbb- le is száll, de az égről leparancsolni nem lehet. Úgy látszik, hogy ma már ez sem igaz. Remélem segíthettem.

HOGYAN FORDULJ SZEMBE A BANKODDAL?

Hello kedves olvasó!

Ismét egy jó és főleg érdekfeszítő cikk! Ezúttal az index.hu -ról.

"..... Első fokon pert nyert a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének (BAÉSZ) elnöke, Kásler Árpád az OTP Bankkal szemben. A tavaly december 8-án a Békés Megyei Bíróságon született ítélet kimondta, hogy a devizahitel kezelési költségének devizában való megállapítása visszamenőleges hatállyal semmis. Az ítélet szerint a banknak nincs joga zsebre tenni a vételi és eladási árfolyamok közötti árfolyamnyereséget, így a hiteltörlesztésnél alkalmazott – a banknak kedvezőbb – eladási áron történő elszámolást a bíróság szintén semmisnek mondta. Az OTP már fellebbezett, az ügy a Szegedi Ítélőtábla elé került januárban.

Pert nyert hitelezőjével, az OTP-vel szemben a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke. A 2010 december végén indított polgári eljárásban a Békés Megyei Bíróság egy szabad felhasználású devizaalapú hitellel kapcsolatban adott igazat a felperesnek.

Az elsőfokú – tehát még nem jogerős – ítélet szerint

• a kezelési költség és a hitellel kapcsolatban felmerülő adminisztrációért felszámított díj devizában történő meghatározása semmis;
• illetve semmis az a szerződéses pont is, amelyik rögzíti, hogy a banknak joga van az általa megállapított deviza eladási árfolyamokon elszámolni ügyfele törlesztőrészleteit.

Forintban legyen a kezelési költség

A vitatott szerződés rögzíti: a kezelési költség is az árfolyamváltozásra figyelemmel terheli a hitel felvevőjét. A bíróság szerint ez a szerződési feltétel azért tisztességtelen, mert „a benne megállapított kezelési költség svájci frankban történő elszámolása a pénzintézet részéről haszonelemeket tartalmaz, burkolt ügyleti kamatként jelenik meg, így a fogyasztó hátrányára a másik félnek teljesen indokolatlan, egyoldalú előnyt biztosít".

A bíróság szerint semmi sem indokolja, hogy a kezelési költséget svájci frankban tartsák nyilván, hiszen „az árfolyam változás következtében a pénzügyi intézmény oldalán felmerülő, a technikai-személyi feltételek biztosítására fordított kiadások nem emelkednek”. Ezzel szemben a bank a gyakorlatban a kezelési költséget svájci frankban számolja, és az egyes törlesztőrészletek esedékessé válásakor az árfolyamváltozást ezen is érvényesíti.

Vételi = eladási árfolyam

Az első fokon eljáró bíróság azt is kimondta, hogy semmisnek tekintendő az a rendelkezés – amit lényegében minden bank alkalmaz –, miszerint az adós által fizetendő részlet a bank által meghatározott deviza eladási árfolyam függvénye. Az ítélet az eladási árfolyamok alkalmazását megsemmisíti, és kimondja, hogy a szerződés visszamenőleges hatállyal csak akkor érvényes, ha a bank az ügyfélnek kedvezőbb vételi árfolyamon számolja el a törlesztést.

Az indoklás szerint a bank a kölcsönt vételi árfolyamon adta oda a hitel felvevőjének, miközben  „a vételi és eladási árfolyam közötti különbözet haszna ebben az esetben a pénzügyi intézménynél csapódik le, anélkül azonban, hogy e mögött bármilyen szolgáltatás állna”.

Az ítélet szerint „a kölcsönszerződésnek nem célja a deviza értékesítés... a hitelnyújtó bank hasznának a megállapított kamatban, nem pedig a vételi és eladási árfolyam közti különbségben kell realizálódnia”. Tényleges szolgáltatás hiányában a bíróság szerint ez a haszon „indokolatlan előny” a banknak, és „egyoldalú hátrány” a hitelfelvevőnek, ezért a Ptk.209/A.§(2) bekezdésére hivatkozva az ítélet semmisnek mondja a szerződésnek ezt a pontját is.

Láttunk már hasonlót

Az ügy másodfokon a Szegedi Ítélőtábla elé került. Ez az a testület, amelyik tavaly március 4-én nagy port kavart jogerős ítéletében kimondta: a szegedi Partiscum Takarékszövetkezet összes egyoldalú szerződésmódosítása tisztességtelen, ezért azok három évre visszamenőlegesen semmisek.

Az ítélőtábla tavalyi döntésének a lényege az volt, hogy 2008. június 9-től a Partiscum minden egyes devizahitelt, forinthitelt illetve devizaalapú személyi kölcsönt érintő kamatemelése érvénytelen, ami a hitelintézetnek kedvezőtlen jogszabályváltozásból, vagy a forrásköltségek emelkedéséből következett. Az egyoldalú szerződésmódosításra a hitelszerződések általános szerződési feltételei ugyan feljogosították a Partiscumot, az eljárásában azonban pontosan ezeket a pontokat találta semmisnek a bíróság.

A döntéssel lényegében minden olyan hiteldrágítás érvényét veszítette, amit a takarékszövetkezet Magyarország hitelbesorolásának és országkockázati felárának változásával, a jegybanki alapkamat módosulásával vagy a bankközi kamatok, illetve a lekötött betéti kamatok változásával indokolt. Szintén semmis lett minden olyan, az ügyfélnek kedvezőtlen kamat-, díj vagy költségváltoztatás, ami a hitelintézetre kötelező szabályozók megváltozásából vagy valamilyen jegybanki rendelkezésből fakadóan korábban minden akadály nélkül beépülhetett a hiteltörlesztőkbe.

A döntés a Legfelsőbb Bíróság (LB) elé került, itt részben jogszabálysértőnek találták az alsóbb rendű bíróságok döntését, ezért megsemmisítették a korábbi ítéleteket és új eljárásra kötelezték az első fokon eljáró Csongrád Megyei Bíróságot. Ha az LB jóváhagyta volna az ítélőtábla döntését, ezerszámra indulhattak volna perek a bankok ellen, lényegében az egész hitelezési rendszer jogi alapja kérdőjeleződőtt volna meg.

Érdekes párhuzamok

Bár ez az ügy még nem tart a legfelsőbb bírósági szakaszban, a párhuzam azért lehet mégis érdekes, mert korábban a Partiscum, most az OTP lépéseit elkaszáló bírósági döntés is a polgári törvénykönyvre hivatkozva hozott a hitelintézeteknek kedvezőtlen döntést (igaz, előbbi esetben a bíróság az egyoldalú szerződésmódosításokat kifogásolta, most pedig az ügyfeleknek egyoldalúan hátrányos szerződéses pontok érvényesítése nem tetszett a bíróságnak).

Az LB a Partiscum kapcsán kimondta: egy bank nem csak a Ptk. szabályai szerint módosíthatja az ügyfélnek kedvezőtlenül és egyoldalúan a szerződést, hanem a hitelintézeti törvényben felsorolt pontok alapján is. ....."

(Forrás: index.hu) Remélem segíthettem.