2013. szeptember 26., csütörtök

Vélemények: Kövér László

Hello kedves olvasó!

Új ötletem, hogy néha előkeresem olyan emberek "hangját" is, akik nem az én gondolataimat gondolják, de akik a véleményüknek ugyanúgy hangot adnak mint és, és talán ismered is őket, vagy valakit közülük. Ezúttal Kövér László az Országgyűlés FIDESZ által delegált elnöke szavait tenném közzé kötve, fűzve, egy példányban. Íme:


"Ha a baloldal visszatér, és lerombolja azt, amit könnyekkel és verítékkel kiszenvedtünk magunkból az elmúlt négy évben, ennek az országnak vége." - jelentette ki Kövér László, az Országgyűlés elnöke Baján a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének fórumán. (Forrás: Origo)

Míg korábbi bejegyzésemben Nagy Bandó András szavait csak alig kommentáltam, Kövér úr szavaihoz azért hozzáfűznék néhány keresetlen gondolatot. A Kövér László szavait idéző cikk címe szerint Kövér a csodával határosnak látja a Fidesz teljesítményét. No. Én ezt vitatnám azért. De vegyük e magvas gondolatot soronként górcső alá.
Bár az, hogy a Fidesz teljesítménye a csodával határos, valamilyen formában még igaz is lehet, ugyanis már önmagában az is csoda, ahogy a jelen gazdasági helyzetben (recesszió), a párt képes volt ennyi pénzt kisajtolni a "zemberekből", tőled, tőlem. 
Hihetetlen mennyiségű új adóval, vagy kacifántos módon behajtott egyéb terhekkel -mint például az elektronikus útdíj, melyet a fuvarozók egy az egyben hárítanak a szolgáltatóra és ez nyilván megjelenik a termékek árában, tehát ez egy új adónem- szóval ilyen eszközökkel könnyű költségvetést készíteni. 
Szándékosan nem gazdaság-építésről, -élénkítésről beszéltem, mert olyan itt nincs. Gondolkodjunk kicsiben. Családi költségvetés. Ha nagyjából jól gondolkodsz, akkor a költségvetés elkészítésekor a kiadási oldal szerkesztésével kezded, vagyis: -befizeted a csekkjeidet, átutalod a gázszámlát, bérleti díjakat, UPC-t, DIGI-t, a fene tudja mit, adókat bla, bla, bla.... Amikor mindez megvan, akkor abból, amit ketten kerestetek, gyakorlatilag nem marad szinte semmi. Na ezt aztán jól elosztod. 
Semmi / nap, és ebből veszel ételt, italt ruhát (szigorúan a gyereknek, gyerekeknek), magadra már régen nem gondolsz. Ha jól gondolkodtál, akkor talán kijöttök nullára a hó végén mondjuk úgy, hogy harmincadikától ötödikéig már tényleg csak néhány száz forintod van. Ha nem gondolkodtál jól, akkor nagyon hamar elfogy a keret és lehet rohangálni kölcsön, hitel akármi után, amit később újabb kölcsönökből, hitelekből fedezel és amiből nem, vagy csak nagyon nehezen lehet kimászni. 
Kicsiben ezt hitelspirálnak hívják (sokan belezuhantak), nagyban meg néveleges törlesztésnek, amikor az állam csinálja ugyanezt. (Mennyivel jobban hangzik nem?) Márpedig csinálja azt ugye tudjuk, de most nem akarok újabb közgazdasági ki-kicsodába belemenni. A különbség annyi, hogyha te -a kisember- csinálod ezt, akkor vétkes vagy, felelőtlen hülye, akiért nem kár. Ha az állam, akkor ők épp vért és verejtéket izzadnak, mint ahogy Kövér úr méltóztatott fogalmazni. Szóval a csoda az nem a Fidesz teljesítménye, hanem az, hogy eziádig még nem döglöttünk éhen.
Ha a baloldal visszatér és lerombolja azt, amit könnyekkel és verítékkel a Fidesz kiszenvedett magából az elmúlt négy évben, akkor ennek az országnak vége? Hát nem tudom. Mi az amit veszíthetünk? A fent felsorolt rossz gazdaságpolitikát, amit amúgy gazdasági szabadságharcnak hívott a kormány? Szabadságharc: -erősen utalva 1848-ra. Csakhogy a mai retorikában úgy jelenik meg az EU, mint valami felettünk hatalmaskodó, tőlünk teljesen külön létező elnyomó valami. 
Kövér úr! Tisztelt Fidesz! Az EU (többek közt) mi magunk vagyunk! Jó reggelt! Magyarország az Európai Unió tagja! Akkor önmagunk ellen hirdettünk szabadságharcot? Úgy tűnik igen, mert a nép az bizony szenved rendesen. Ezt ugyan nem lehet sikerként elkönyvelni, de a Fidesznek ez is sikerült. Könnyedén sikerült elérni azokat a könnyeket és verítéket, mert az alapmunkhelyeden csakugyan nem tudsz annyit keresni, hogy az elég legyen a családod fenntartására, ezért dolgozol még mindenhol máshol is, hogy legalább megéljetek. Hogy enni adj annak a gyereknek, mert ő még nem tudja, hogy mi is ennek az ára és ne is tudja meg. Ilyenformán mondhatjuk akár sikeresnek is ezt a kibaszott, nyomorult szabadságharcot.
Lássuk mit veszíthetünk még. Elveszíthetjük a Fidesz egyik -a világon egyedül álló- vívmányát, a visszamenőleges jogalkotást? Az egykulcsos, ezért a tehetőseknek jelentős megtakarításokat hozó személyi jövedelem-adó rendszert?  A szintén egyedülálló 27%-os AFA-t? A tranzakciós adót? Nyilván igen és így talán ismét hihetünk majd a demokrácia erejében, a jogbiztonságban. Elveszthetjük a hatalom felé maximálisan lojális és ezért impotens médiahatóságunkat, ne adj Isten különösen a hasonló kvalitásokkal bíró alkotmánybíróságunkat? Esetleg veszíthetünk a tempóból, amellyel most egyenesen a diktatúra ölébe rohanunk? (Vagy nem tér vissza a baloldal és 2014 tavasztól összefogdossák majd a bloggereket is?)
Könnyek és veríték még egyszer. Mert erről még az jutott az eszembe, hogy a Felcsúton, vagy a budai hegyekben legfeljebb a bográcsba kockázott hagyma csal könnyeket a szembe és legfeljebb az erdei úton történő kocogás sarkallja verítékezésre a jó politikust. Így és ezért (odafent, nagyon fent) biztosan jobb és egyszerűbb könnyezni és verítékezni. Remélem segíthettem.

2013. szeptember 25., szerda

Vélemények: Nagy Bandó András

Hello kedves olvasó!
Új ötletem, hogy néha előkeresem olyan emberek "hangját" is, akik nem az én gondolataimat gondolják, de akik a véleményüknek ugyanúgy hangot adnak mint és, és talán ismered is őket, vagy valakit közülük. Ezúttal Nagy Bandó András író, költő, humorista sorait tenném közzé kötve, fűzve, egy példányban. Íme:
 "Továbbküldöm az alábbiakat, azzal a kiegészítéssel, hogy mostantól a futballisták és a stadionépítők gyerekei nem éheznek, mert a nagy córeszben Debrecen és a Nagy Magyar Világváros, Felcsút után Szombathely is stadionra kapott milliárdokat… Nem az a fontos ebben, hogy szart se ér a magyar foci…, (egyet sem léptek előre a legjobb magyar csapatok a nemzetközi kupákban),hanem, hogy sejthető: Ezekből a milliárdokból a fele se lesz stadionra költve!
A többi visszakerül Simicska hadúrhoz, akin keresztül tovább gazdagodhat az Orbán család, de nemcsak a vérszerinti, hanem a megélhetési politikus bűnözők nagy családja, az, amelyikben OV a keresztapa, mint az csukott szemmel is látható…
Közben még azokat is kitúrják a munkahelyeikről, akik szakmai múltjuk és tudások alapján simán verik a helyükre kerülő fideszközeli mutyikosokat, és hát azok sem kapnak állást, akiknek közük sincs a szocikhoz, és a mára köddé lett szadeszosokhoz, miközben OV százezres nagyságrendben ígért munkahelyeket… (Kiknek, OV? Kiknek?...)
Mert az övéi már mind állásban vannak, és ott is maradnak, mert friss betonba süllyesztett karosszéket nyomott alájuk…
Szégyen, istentelen szégyen egy olyan embertől, aki a rendszerváltó év nyarán bátran és reményt keltően szónokolt Nagy Imre sírjánál…
Szegény Imre bácsi forog a sírjában, és ha ezt látná, bejelentené ismét, hogy csapataink harcban állnak…
De már nem az oroszokat akarjuk kiverni (azokat nem kell kiverni, OV lekoppintja azt, ahogy ők csinálják a „demokráciát”), hanem azokat, akik négy évtized kommunista diktatúrája után képesek voltak a demokrácia leple alatt újabb diktatúrát kiépíteni…
Nem túlzás: mocskosabb eszközöket használnak!  Hiszen őket nem úgy pakolták fölénk…, mint a komcsikat…, hanem megválasztatták magukat, az ő szeretett népük által… OV a tervezett tettei legalizálásáért visszaigazolást gyártott le, amikor személyre szóló leveleket küldött szét, kvázi a nemzeti együttműködést dokumentálva a semmire sem jó kérdőíveivel.
Így akarta a nép az alkotmánynak nevezett akármit… Így akarta a nép mindazt, ami OV számára volt fontos… A nép már megint megfelelési kényszerben húzta be az X-eket, támogatva a szeretett vezér pénzszerző és igazolandó tetteit és akcióit…
A minap egy háromdiplomás férfiúval beszélgettem. Igaz, színes (de gusztusos) tetoválás borítja a karjait, ami nem lehetne kizáró ok, de nem veszik föl az imádkozó sáskákkal töltött magyar nemzeti iskolákba, fizika, számítástechnika, testnevelés végzettséggel, miközben elfogytak a fizika tanárok, mert ki a szart érdekel ma a fizika, ebben a fülkeforradalmár országban…? Még tűzoltónak sem vették föl a tetkói miatt…
Ugye, milyen jó kis országban élünk?
A tűzben ragadtakat nem mentheti ki a tetovált karokkal segíteni szándékozó tűzoltó, csak az, amelyiknek krisztuskereszt lóg a nyakában, és OV-hoz imádkozik a halálát okozó füstmérgezése előtt…
Most aztán ők, a tetkós és felesége is itt hagyják ezt a pazarló, elvtelen országot…
Maradnak persze jó emberek..., amolyan Kerényi-félék..., akik magas fizetésért büntetlenül buzizhatnak, meg gárdisták, akik úgy oszlottak föl, mint Jézus teste: poraikból föltámadtak, léteznek, és amilyen mázlijuk van, azt követően, hogy a szocik megcsinálták a jobbik parlamenti helyeit, most a Fidesz, OV-vel az élén növelni fogja a számukat…
Másik barátom, magas szakmai végzettséggel minimálbér alatti „fizetésért” dolgozik napi 12 órákat, több tucat embert igazgatva egy pécsi építkezésen. Csak azért nem írom ki, hogy melyiken, mert ott, éppúgy, ahogy az összes építkezésen (OV által egekbe emelt építőipari fejlődés, és az ezt dicsőítő himnuszai ellenére) kényszerű csalók próbálnak megélni és hasznot termelni abból, amit meghagytak a beruházásnál a csúszópénzek visszaszolgáltatását követően…
Elég, ha a munkavezetők megérzik az ellenőr NAV-osok szagát, szertefutnak a legálisan dolgozó melósok, alig marad valaki az állványokon és a gépeken…
Csalók ezrei próbálnak megélni OV NAV-jával és Nagy Családjával versenyezve és lépést tartva…  Nem tehetnek mást! Éhen mégsem dögölhetnek, és ha már itthon maradtak (egyelőre), szeretnék elérni, hogy nem fillérekért robotolnak ezerszer annyit..., mint az Igazságos Mutyis király udvartartása…
A mi igazságos királyunk nem hogy álruhában, a sajátjában sem mer az ő népe közé vegyülni…! Illetve a sajátjai közé még csak kimerészkedik, kézcsókra emelhető kezét magával hordva, ha előtte megtisztították a terepet az „ellenségtől”, a „nem magyaroktól”…
Nagy baj van abban az országban, ahol ekkora védelem kell az ország első számú vezetőjének védelméhez…! Emlékezzetek Ceaucescura és Elenára! Reszketve féltette a tyúkszaros életét!
Hát tessék, most választottunk magunknak csillagot..., és az országúton a szekér..., a négy ökörrel..., lassacskán ballag..., a totális diktatúra felé…
DE! Mégis, mégis van remény! Muszáj ezt mondanom, mert az nem lehet, hogy mi, magyarok, akik nem vagyunk hajlandóak se OV seggét nyalni, se elveinket föladni, jövőre..., talán utoljára..., megmutathatjuk..., hogy az igazi magyar, EMBER-ből van, és nem bábból fejlődik hernyóvá, egyfajta fordított metamorfózissal, hajdanvolt pillangó létéből…
EMBEREK!
Továbbítsátok a fentieket sokak felé, terjesszétek, azt se bánom, mert ami most van, az nem maradhat így!
Mielőtt bárki nemzetietlennek nevezne: a lakom tele van nemzetiszínű szalagokkal, kokárdákkal, csak hogy naponta érezzem, még mindig az én hazám, ahol élek! Imádom a hazámat, másképp a fentieket le se írtam volna!
A népet egyben tartó magyar nyelvet ápolom, a magyar gyerekeket nevelem a jóra, a jobbra, nekik írom a verseimet, mert ŐK A JÖVŐ!!! (És nem a stadionépítéssel hazudott magyar focié!)
OV-nek pedig üzenem: Samuel Johnson így vélekedett: „A gazember utolsó mentsvára..., a hazafiság!”
Sokan mondták: nekimentem OV-nek. Nem akartam! Kétszer adtam voksot nekik, mert először HITTEM, hogy tisztességes, másodszor pedig BÍZTAM, hogy aki elsőre elcsellózta a becsületét…, másodszorra talán mégis vissza akarja szerezni…! Tévedtem!
Állítom: A Fidesz és az OV-csapat, 24 év alatt összetarhált vagyona…, helyrebillenthetné az ország gazdaságát…!!! (Hát…, még ha mellé a szocik és a volt szadeszosok is odapakolnák…, amit magukhoz vettek…!)
Megvannak a jóra fordítható milliárdok! Már csak a jó és tisztességes szándék, és alázatos, erélyekkel megáldott emberek kellenének ahhoz, hogy ORSZÁG legyen..., ebből a letarolt medencéből…!

Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Talpra magyar! Orbán Viktortól…, ISTEN óvja Magyarországot!

     Nagy Bandó András
     Megrögzött morgolódó, pártsemleges.
     Egyszerű magyar és az EU tagállamának polgára, a Föld nevű bolygó lakója, 7-8 milliárd emberrel együtt.
     Halálra ítélt „Világ”-utazó, Kozmosz-béli csavargó."


Hát eddig e vélemény. Keresem a következőt, hogy azt is rövidesen közzé tehessem a lehetséges összes fórumon, ahol én, vagy ti jártok. Remélem ezúttal is segítettem.


2013. szeptember 19., csütörtök

S. Ábel, a rettenthetetlen

Hello kedves olvasó!

A cikk elején először is idéznem kell a címben szereplő "hőst" ahhoz, hogy megértsd mi is van most. Szóval:
"....."Veszed, amit mondok? Annyit üzenek a börtönbe, hogy aki bántani merészel, azt megölöm!" – mondta előzetes letartóztatásakor S. Ábel (27), akit az ítéletnek megfelelően most az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetből (IMEI) a börtönbe szállítanak át – írja a Blikk.
Ez üzenet a rabtársaknak, hogy ne szórakozzanak vele. Azonban azt kétlem, hogy bárkit is megölne vagy bántana – magyarázta a lapnak Végh József kriminálpszichológus.
A gyilkosságokra készülő egyetemista nem jogerősen 2,5 év börtönt kapott, ám ezt letartóztatásban letöltve szabadult. Augusztusban tartóztatták le újra, amikor egy Móricz Zsigmond körtéri gyorsétteremben lövöldözni kezdett. Ábelt másnap reggel egy orvosi rendelő előtt fogták el. ..." (Forrás: HÍR24)
Biztosan emlékszel még rá, néhány éve előzetes letartóztatásba helyezték ezt az idiótát, mert -miközben ugyanott JOGI tanulmányokat folytatott- a saját egyetemén készült sokak meggyilkolására. Sajnos a rá kiszabott két és fél év letöltendő börtönbüntetést a hülyéje még előzetes letartóztatásban letöltötte, így az ítélet után azonnal szabadult is.
Nem kellett azonban sokáig várnunk arra, hogy a normálatlan ismét nyomot hagyjon a világban. Nemrégiben ugyanis a Móricz Zsigmond téren található gyorsétteremben lövöldözött. Megint becsukták. A cikk szerint az elmeorvosiba, egy kis megfigyelésre és onnan utalták megint a börtibe.
Én legalább is így értelmeztem az idézett cikk-részletet, de szóljatok, ha tévedek. Vagyis. A fiatalember az elmeorvosi megfigyelés adatai szerint nem bolond mégsem, hiszen a megfigyelését (vizsgálatát) befejezték és továbbutalták.
Namármost! Valami nem lehet rendben az IMEI-nél és/vagy úgy általában az igazságszolgáltatás sötét bugyraiban, ha Ábelünk valóban nem bolond. Mert, hogy valami van a fejével a fiúnak, az szinte teljesen biztos. Kevés értelmes ember tervezi hallgatótársai kiirtását. Kevés értelmes ember terjeszti az erről szóló nézeteit a közösségi oldalakon, ahogy még kevesebb ír erről konkrétan verset. És valószínűleg az sem normális dolog, hogy valaki egy zsúfolt étteremben (vagy a közterületen úgy általában) gondol egyet és lövöldözni kezd. 
Én egyébként azt sem értem, hogy hogyan lehetett nála fegyver, ahogy azt sem, hogy miért nyilvánították normálisnak, hoztak rá ilyen enyhe ítéletet és engedték szabadon. Mit keres ez az utcán? Persze most azt gondolhatnád, hogy a volt rendőr hőzöng bennem feleslegesen, de lehet, hogy nem fogod ezt gondolni, a lent következő újabb idézet után:
".... A volt egyetemista - aki vasárnap óta előzetes letartóztatásban van a múlt hét csütörtöki Móricz Zsigmond körtéri lövöldözés miatt - egy úgynevezett „Ellenem Folyó Világméretű Összeesküvésről (EFVÖ)" osztotta meg gondolatait. Az interneten talált - a Blikk által - S. Ábelnek tulajdonított - fejtegetés így zárul: „És a végén, főbüntetésül, elpusztítom a világot... jön majd a Nagy Harc. Melyben ezúttal nem fogok többé rontani. Mert bármi is legyen, végül mindig Én győzök. ...." (Forrás: HÍR24) Na! Normális?
Szóval. Adott egy igazságszolgáltatási rendszer, amely arra hivatott, hogy megvédje a társadalmat a bűnözőktől, vagy ne adj Isten, a pszichopatáktól. (A pszichopata szót mellékesen a jobb közérthetőség miatt használtam, mert az idézett mondatok alapján ez az állat inkább skizofrén, bár nem vagyok szakértője a témának.) Bírósági, rendészeti, orvosi eszközökkel és jogosítványokkal a kézben, egymással (a törvény erejénél fogva) együttműködésben sem volt képes évek óta a magyar jogrend helyretenni ezt a konkrét ügyet, ami ráadásul még a "kirakatban" is kinn van, hiszen annak idején S. Ábel első cselekménye nagy sajtó figyelmet kapott. 
Gondoljunk hát bele: -valószínűleg hány ilyen hülye szaladgálhat még kis hazánkban? Biztos vagyok benne, hogy rengeteg. És nem fogunk tudni róla, amíg ki nem mutatják a foguk fehérjét, mint mondjuk P. László, Bándy Kata gyilkosa, vagy a kulcsi családirtó és még sorolhatnám.
Vagyis úgy tűnik, azt kell megvárnunk, amíg S. Ábel bevált néhányat az ígéretei közül. Mert, ha szabadlábon lesz ismét, abban egy percig se kételkedjünk, hogy cselekedni fog, hogy tesz majd valamit az újabb tizenöt perc hírnévért. Én csak azt nem értem, hogy miért kell megvárni ezt.
Sajnos megint csak egy megállapítás maradt a végére. Ez pedig nem más, hogy a rendszerben hiba van. A rendszer hibás. Itt is. Vigyázzatok magatokra és a szeretteitekre. Remélem segíthettem.

2013. szeptember 18., szerda

Gyurcsány Ferencet leköpni az mi?

Hello kedves olvasó!

Én már tegnap is elgondolkodtam a történéseken. Ott állt, az a hat-nyolc esztelen ember, és úgy szorongatták a transzparenseiket (ki sem tudnák mondani ezt a szót), mintha muszáj lenne. 
Én, amikor még a Gyurcsány Ferencet érő inzultus meg sem történt, már azon gondolkodtam -látva a szép színeket, a jó minőségű, vadonatúj anyagokat, a szabályos nyelvtannal és szép betűformákkal megalkotott feliratokat-, hogy vajon ki fizette a dekorációs cég számláját? Vagy másképpen fogalmazok: -ki rendelte meg a feliratokat? Értitek? 
Ki rendelte meg ezt a spontánnak egyáltalán nem nevezhető gyülekezést. Mert: 1., -tudniuk kellett a tárgyalás kezdőnapját, jó előre, 2., -miután a gyülekezést be kell jelenteni a rendőrségen legalább 72 órával a gyülekezési szándék előtt, konkrét helyre és időpontra,  3., -meg kellett rendelni a feliratokat (rendelés, gyártási idő, kiszállítás, átvétel, kifizetés stb...) 4., -ki kellett választani -egy nyilvánvalóan létező adatbázisból- a feladatra felkért "legkevésbé elfogult önkénteseket" és ki kellett értesíteni őket a várható részletekről, valamint magáról a feladatról is. 
És még sorolhatnám az ötleteimet a tegnapi fiaskóval kapcsolatosan. Nem vagyok szocialista, sem DK párti. Számomra nyilvánvaló, hiszen ő egy értelmes, intelligens ember, hogy Gyurcsány Ferenc nagyjából tudta, mi vár a bíróság előtt, vagy annak folyosóin rá, ennek ellenére odament. Hangsúlyozom: -nem tartozom azok közé, akik határozottan szimpatizálnak a DK elveivel, de! 
De ami a bíróság előtt és a bíróságon történt (ideértve a Gyurcsány Ferencet ért támadást és magát a pert is, ami megérne egy olyan külön blogpostot, amely a koncepciós perekről szól) az egy olyan kirakat-intézkedések sorát sejtető, nevetséges kapkodással, műhőzöngéssel, teljesen átlátszó pr-al, béna szervezéssel fűszerezett egyértelműen a választási évet megelőző év végére szervezett valami, amely kérdőjelessé teszi bennem a katonai ügyészség-és bíróság függetlenségét, a szabad mozgás, a szabad vélemény nyilvánítás alkotmányos(!) alapjogának sérthetetlenségét (hiszen GYF a véleményét vállalva és kihangsúlyozva ment oda), és általában a demokráciában vetett hitemet.
  Három fontos következtetést vontam le. A., Bűnös, aki a rendért tett. Bűnös, mert az akkori szocialista kormány belügyminiszterének alárendeltségében szolgált és ez a tény ma önálló bűncselekményi kategóriát jelent a BTK.-ban, még, ha leírva nincs is. B., Nem bűnös senki sem, aki az MTV székház megtámadásában, vagy az azt követő eseménysorban részt vett. Nekem most legalább is  most nagyon úgy tűnik, mert azoknak a pereknek, ha egyáltalán vannak, nincs semmilyen visszhangja. C., Ha a kormány szimpatizánsa vagy, akkor büntetlenül köphetsz le, üthetsz meg bárkit. Ám, ha egy szimbolikus ellenzékivel teszed ezt, akkor talán még jutalom is jár érte. (De legalább napidíj az biztosan.) 
Remélem, hogy fejkvóta azért még nincs, különben hamar az egymillió köpködő, ütögető országává válunk. Remélem segíthettem.

2013. szeptember 15., vasárnap

Az én saját szocializmusom

Hello kedves olvasó!


A napokban gondolkodtam el azon, hogy én, mi, a szocializmus gyermekei hogyan éltünk egykoron. Az 1970-es években, amikor még öt éves tervek határozták meg hazánk gazdasági helyzetét, amikor a párt előre megmondta, hogy ki, mit és hogyan, amikor közgazdaságtant még hírből sem ismerő komisszárok osztották az észt a városi, megyei tanácsok, a mezőgazdasági szövetkezetek és az állami nagyvállalatok vezetőinek, nos, akkoriban nem lehetett könnyű gazdaságosan csinálni bármit.
Csak egy dolog számított: -hogy a párt központi bizottsága, vagy maga Kádár elvtárs (ha túl fiatal olvasó vagy, akkor nézz utána, hogy ki volt Kádár János: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1d%C3%A1r_J%C3%A1nos ) mit is várt el hűséges és erősen kommunista alattvalóitól. És, ha a statisztikai mutatók alátámasztották a vállalati vezetés, vagy a megyei tanács állításait, akkor minden rendben volt. Valahogy így működött kicsiny hazánk ekkortájt.
A szocialista gazdaság nem ismerte a munkanélküliség fogalmát, a szocialista Magyarországon nem éltek hajléktalanok, nem volt éhezés, alultáplált gyermek, nem volt ismert fogalom a mély szegénység. Nem volt szükség mecénásokra és alapítványokra, hogy egy-egy kórház a működéséhez szükséges nagy értékű berendezést vásároljon sőt, olyan sem volt, hogy egy kórház, kulturális intézmény, vagy iskola tartozzon bárkinek egy fillérrel is.
Persze még sorolhatnám a szocializmus "vívmányait" napestig, de tudom, hogy a jelen kor gyermekei, akik a fentieket már a történelem órán tanulták, vagy az éppen 2013-ban hatalmon lévők és bábjaik azonnal támadhatnák ezt az írást, annak demagóg volta miatt, de engedtessék meg nekem, hogy ezt kivédendő, máris helyesbítsek.
Tudom (mert azért teljesen hülye én sem vagyok), hogy a jó dolgoknak ára volt 1970-ben is, és ma is. Tudom, hogy a szocialista gazdaság egy, a kommunista gazdaságtan alapjain nyugvó, a javak egyenlő elosztását szorgalmazó, a globális világban létezhetetlen, működésképtelen és életképtelen valami. Tudom, hogy a szocializmus fenntartása igen költséges dolog volt, hiszen hazánk a nyolcvanas évek végén, már a Világbanktól sem kapott hitelt, így a kor külügyesei akkoriban már Japánban kuncsorogtak egy kis kölcsönért. Tudom, hogy burkolt munkanélküliség volt, ahol állami vállalatok tucatjai termelték a semmit, raktárra, csakhogy mindenkinek legyen munkája, ahogy azt is tudom, hogy a turizmus, a bányászat, és talán a mezőgazdaság volt képes hasznot termelni, de azt meg intézményesen nyúlták le a komisszárok, hogy legyen miből finanszírozni a szovjet elvtársak honi nyaralását, a rongyrázást, no meg az akkori mércével nem is túl rossz szociális hálót. Tudom, hogy ennek az árát még sokáig kellett a rendszerváltást követően fizetnünk, de tudom azt is, hogy az a tartozás ma már nem létezik, bárhogy szajkózzák azt ma is néhányan. 
Ma már teljesen más okokból tartozik az ország minden polgára egy rakás pénzzel akkor is, ha egyetlen forint hitelt nem vett fel egész életében, mert mondjuk kilencvenhárom éves mezőgazdasági munkás, aki még a bank szót is csak a rádióban hallotta, vagy mondjuk kettő másodperces csecsemő, aki nemhogy a bank szót, de még egyetlen értelmes szót sem hallott ezidáig tisztán. Mégis tartozik egy rakás pénzzel. Ez a helyzet most. A helyzet, amelyet a rendszerváltást követő kormányokon átívelő, rossz gazdaságpolitika hozott, többek közt a névleges törlesztéssel (amikor egy ország újabb hitel felvételéből finanszírozza korábbi tartozásait).
Persze lehet hátrafelé, meg egymásra mutogatni, de azt a választópolgár előbb, vagy utóbb elkezdi átlátni -vagy egyszerűen csak megunja- és jobb esetben nem megy el szavazni, míg rosszabb esetben az utcára vonul és vagy "csak" Budapestet gyújtja fel, vagy az egész országot. Ami meg megint nem vezet sehová.
Szóval ez a helyzet most. Amikor, -tetszik, nem tetszik- újra a szocializmusban élünk. A különbség mégis nagy, mert bár rohanunk az egypárt rendszer, a rendeleti kormányzás, vagyis hát tulajdonképpen a diktatúra felé, a "zembereknek" mégsem lett jobb. Vagyis vannak állástalanok, vannak hajléktalanok, soha nem látott méreteket ölt az öngyilkosságok, és még nagyobbakat a gyilkosságok száma. Devizahitelek döntenek romba egész családokat. Álmokat, reményeket öl meg egy-egy újabb banki, a szerződés felmondását taglaló levél. Hetente láthatunk kilakoltatási csatákat a bulvár hírműsorokban.
A névleges törlesztésről, vagy a jelen közállapotáról külön-külön is írhatnék egy-egy újabb blogpostot, de nem látom értelmét, hiszen te kedves olvasóm, ugyanekkor és ugyanitt élsz, és látod -ha nem vagy vak- hogy mi folyik itt. Mindezt csak azért írtam le, hogy értsd: -miről is szól a cím.
A ma világa durva. Sokkal durvább, mint volt 1970-ben, 1980-ban. Én nem szenvedtem akkor és a szüleim -akik nem politizáltak, még otthon sem- ők sem szenvedtek. (Legalább is a rendszertől nem.) Igaz, párttagok sem voltak. Nem éltünk fényesen. Még autónk sem volt és nyaralni is csak a Mátrába jártunk (ami annyira azért nincs messze Gyöngyöstől, ahol élek), de nekem az kisgyermekként mindig egy kaland volt, jó messze a várostól. A televíziónk, fekete-fehér volt, a lakásunk szűkös, mégsem tudok rossz szájízzel visszaemlékezni a gyermekkoromra, mert ma úgy tűnik, hogy akkoriban volt életem egyik (az előző tíz-húsz évhez képest) legboldogabb időszaka. Ezért elhatároztam valamit.
Elhatároztam, hogy felépítem az én saját kis szocializmusomat. Felépítem, ha belegebedek is. Persze senki ne gondoljon itt nagy dolgokra. Nem lesznek ötágú csillagok. Sem vörösek, sem másmilyen színűek. (No persze hatágúak sem.) Nem lesznek zászlók, úttörőnyakkendők, vagy mozgalmi dalok.) Nem lesz itt semmi más, csupán a szocializmus boldog békeidők feeling-je, a socialism awareness of life. Arra gondoltam, hogy én ugyanúgy megadhatom a gyermekeimnek ezt az érzést, ahogyan én megkaptam a szüleimtől.
Ehhez két dolog kell. Az egyik, hogy eltarthassam, hogy el tudjam tartani a családomat. (Aki ismer, az tudja, hogy ritkán kesergek a sorsom felett, inkább megteszek mindent, hogy el tudjam tartani őket, sokszor -általában- több vasat is a tűzben tartva.) A másik ennél könnyebb dolog. Kizárom otthonról a politikát. Otthon nincs bal, vagy jobb oldal, ahogy nincs Orbán, Gyurcsány, Bajnai, Lázár, Vona vagy akárki. Végül is, ők csak politikusok, akik a hatalomért vívott harcban egyre távolabbról látnak bennünket, a választót, a kisembert. Különösen most, közvetlenül a választás előtti év végén.
Nézzük hát mi is őket távolról és végül -rossz hasonlat- de olyan érzés lesz a politikát szemlélni, mint valami egzotikus állatot a Fővárosi Állat-és Növénykertben (ahová egyébként szeretek elmenni időnként).
Önző ötlet? Dehogyis az. A keleti filozófiák szerint csak az a társadalom lehet rendben, ahol a család rendben van. Ha úgy tenne mindenki, ahogy mostantól én, egyensúlyban tartva a munka és a család időviszonyát, a család pénzügyi mérlegét, úgy, hogy közben leszarom azt a sok bla, bla, blát, amit odafentről (vagy éppen jobbról-balról) hallok, akkor mindenki sokkal nyugodtabb lehetne, mint amilyen most. Harmonikusabban élhetne önmagával és családja minden más tagjával, mint, ahogyan most él. Szerintem nem is olyan rossz ötlet. Ehhez persze egyvalami még kell. Kell egy jó krimi a kézbe, amiben hátradőlve arról olvashatsz, hogy a miniszterelnök, pártjának sok bennfentes tagjával, vezetőjével együtt egy szövevényes bűnügy szereplői, és ahol a miniszterelnökről -akiről a könyv végéig mindenki azt hiszi, hogy ő az áldozat-végül kiderül hogy ő a főgonosz. Remélem segíthettem.