MOSOLYMANÓ - TETTEK

Hello kedves olvasóm!

Bevezetőként csak annyit, hogy most harmadszor írok a 2014. augusztus 19-én, életének harmadik évében elhunyt HORVÁTH DOMINIK - MOSOLYMANÓ történetéről. 

Ez a bejegyzés azonban most kicsit másról szól majd. Ha eddig nem volt lehetőséged, akkor a Google segítségével, illetve ugyanebben a blogban: ITT és ITT valamint az ORIGO cikkeiben ITT kellene rákeresned azokra az írásokra, amelyek a drága kis MOSOLYMANÓ szívszorítóan rövid kis életéről, életszeretetéről, VIOLA nevű, hat éves nővére ragaszkodásáról, és az édesanya RITA, az édesapa JÓZSEF által, a betegséggel, majd az elkerülhetetlen halállal szemben vívott heroikus küzdelméről szólnak. (Fontos, hogy elolvasd őket, mielőtt továbblépsz e bejegyzésben.) 

Aztán létrejött a Mosoly Manó Emlékére nevű Facebook csoport. A csoport tagjai, lehetőségükhöz, vérmérsékletükhöz mérten megpróbálnak megtenni mindent, hogy a család fájdalmát enyhítsék. A csoportnak magam is tagja vagyok és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy beléphettem. 

Azonban a csoport bejegyzései révén tegnap éjjel tudatosult bennem, hogy mindamellett, hogy mélységes empátiával próbáljuk a vállunkra venni a fájdalom egy részét, a családnak -a lelkiek mellett- most valódi, kézzel fogható segítségre is szüksége van, ezért, egy mára már negatív példaként is említhető világjelenség gondolati síkján (Ice Bucket Challenge) elindulva kidolgoztam egy sémát, mellyel sokat könnyíthetnénk e család ez irányú gondjain.

Mint, ahogy azt mindenki, így te is kedves olvasóm tudhatja: -egy daganatos megbetegedés ma még nem játék. A gyógyulás érdekében a szülők -szó szerint még a lehetetlenen is túl- mindent megtettek! Az élet azonban másképp diktált, és Dominik kezelőorvosai kimondták, hogy nincs remény. A család ekkor döntött úgy, hogy -miután már azt sem tudták, mennyit mutathatnak meg Dominiknek ebből a nyárból- megszépítik a Kisfiú utolsó hónapjait.

Mindez azonban azzal, hogy az édesapa még a munkahelyén is felmondott, hogy a lehető legtöbb időt tölthesse Kisfiával, a kezdeti összefogás ellenére is felemésztette minden tartalékukat, és a hasonló sorsú gyermekek megsegítésére születendő (a szülők által életre hívandó, és a Mosolymanóról elnevezendő) alapítvány létrehozása sem két forint. A csoport tagjai -sokan kétségbeesetten- keresik lehetőséget a segítségnyújtásra, hát én kínálnék egy lehetőséget: -Nem kérek sokat, de azt elkérném. És ha lehet, akkor most.

A kis Dominikkal kapcsolatosan született cikkeim, a blog statisztikai rendszere szerint (ma délelőtti adat) kevesebb, mint hat nap alatt 2670 fő olvasót eredményeztek. Semmi mást nem kell tennünk, csupán el kell küldenünk egy ezer forintot (4.22 USD 3.20 EUR) a gyógykezelés idején létrejött:

a K&H Banknál vezetett

10402032-86755574-49521000

-es számlaszámra, 
HORVÁTHNÉ BIHARI RITA 
névre,
DOMINIK 
közleménnyel.

És, hogy hogy jön ide az Ice Bucket Challenge? Roppant egyszerű. Küldj 1000.-Ft-ot. Az utalásról kapott bizonylatot, csekket, monitorképet (stb), fotózd le, töltsd fel az emlékoldalra, oszd meg, és szólíts fel, hívj fel másokat is a segítségnyújtásra, hogy a családnak e súlyos tragédiában, és az alapítvány létrehozása körüli hősies munkában ne kelljen még a mindennapi megélhetés roppant terhével is szembesülnie. Tedd meg, hogy segíthess a családnak, hogy segíthess valahogyan!

Nem vagyok gazdag ember. Még a középosztály alsó szélébe sem tartozom (szerintem), de én az alapötlet által vezérelten és mert már reggel tudtam, hogy meg fogom írni ma este ezt a cikket, ma, kora délután megtettem és befizettem a legelső részletet, mellyel talán megkezdhetjük annak a tandíjnak a törlesztését, melyet a gyermekeinkkel való viszonyunk vonatkozásában, valamint hősiességből, kitartásból, tisztességből, emberi tartásból, anyaságból, apaságból kaptunk e csodálatos családtól. Tedd meg a lelkedért. És, ha az alapítvány megszületik, csináljuk ugyanezt végig egy másik, az egyén számára jelentéktelen 2000.-Ft-al, mert, ahogy az egyik (az alapötlet harmadik pillérét adó) hozzászóló írta: -a sok kicsi sokra megy. (Számolj:  2670 -a blogbejegyzések olvasottsága-, szorozva ezerrel. Nem bonyolult.)

Szerintem tényleg nem sok, amit kérek tőled, tőletek. Ha kétkednél (de ne tedd): -Mindezt a kapcsolattartókkal hajnalban, a családdal még délelőtt megosztva, egyeztetve, a beleegyezésüket, az engedélyüket kérve írtam le és teszem ma közzé, ahol csak lehet. Mindehhez kértem: banki adatokat és még egyszer hangsúlyozom: -engedélyt a családtól, mert ez másképpen nem megy.  

Azt kérded hogyan segíthetsz? Most, a távolból, kézzel foghatóan? Hát elsősorban így. Tedd meg, hogy segíthess a családnak, hogy segíthess valahogyan. Befizetés, fotó, megosztás másokkal. Ilyen egyszerű. Remélem -ezúttal tényleg- segíthettem.

MOSOLYMANÓ - ÉRZÉSEK

Hello kedves olvasóm!

Talán olvastad a ma már önálló oldalként is létező előző bejegyzésemet, ( http://jaszaic.blogspot.hu/2014/08/horvath-dominik-emlekere.html ) amely arról három éves, HORVÁTH DOMINIK nevű, halálos beteg győri kisfiúról szól, akinek még az oly rövid emberi élethez képest is csak egy icipici időt adott az ég.

Rövid földi létének, kis útjának végén, felfogva a felfoghatatlant, a Dominik szülei kezdeményezésére, hatalmas emberi összefogással, a szülők hősies kitartása révén sikerült e kisfiú utolsó néhány hónapját és Viola nevű kislányuk idei nyarát, a szülők által összeállított "bakancslista" alapján olyan csodálatossá tenni, amely csak nagyon kevés, három és hat éves kisgyermeknek adatik meg.

Mosolymanó, ahogy Dominiket becézik, mindezt egy kisfiú természetes és csodálatosan őszinte örömével élhette meg, és szülők úgy intézték, (külön és óriási tisztelet ezért is) hogy Viola, az öccséhez mindenek felett ragaszkodó, hat éves nővére ne érezze, ne sejtse, hogy miért is e csodás nyár. Azután a kis Mosolymanó, 2014. augusztus 19-én, 03 óra 38 perckor -édesanyja szavaival- felment az angyalokhoz. Dominik élete és halála, a szülők munkálkodása olyan erőket mozgatott meg, olyan összefogást hozott létre, olyan példát adott, tisztességből, emberi tartásból, reményből, az élet szeretetéből, mint semmi más ezidáig.

Ahogy olvashattad is az előző cikkben, a kis Dominik előttünk zajló története és fájdalmas halála engem nagyon megérintett. Hasonló korú kisfiút nevelő apaként az egész eddigi életemet értékeltem át, Dominik mosolyának segítségével. És megérintett, hogy minden emberi fájdalmon túl a szülők itt nem állnak meg, hanem szándékukban áll, egy a Mosolymanóról elnevezett alapítvány létrehozása, hogy más, hasonló sorsú gyermekeken segíthessenek a jövőben. Sokan, sokféleképpen reagáltunk, azonban abban mindenki egyetért, hogy a Mosolymanó történetének megismerése átalakította sokunk gondolkodását. Ez a tény és az, hogy rövidesen létrejön az alapítvány, megadta Dominik rövid földi létének célját, küldetését, így ő nem hiába ment fel az angyalok közé.

E rövid bevezető után, melyben ismételten kérlek, hogy ismerd meg Őt már elárulhatom, hogy nem csak erről szerettem volna írni. Ahogy azt tudod, (ha nem, most elmondom), hogy már a bakancslista teljesítésének idején, majd a Mosolymanó halála óta is kapcsolatban állok Horváthné Bihari Ritával, Dominik édesanyjával a Facebookon, ahol sokan, nagyon sokan próbálunk most is segíteni. 

Ma reggel, ahogy minden nap, "benéztem hozzá", és megosztottam a fenti fotót. A kép Dominik harmadik születésnapján készült, Vérteskethelyen, nem is olyan rég: 2014. június 28-án, szombaton. 

Ahogy látod, a Mosolymanó, édesapja kezében, a sok-sok szülinapi torta egyikén fújja el éppen a gyertyákat. Rengeteg kép készült Dominik életében és utolsó heteiben, és én már most -a szülőktől előre bocsánatot kérve- lelkiismeret furdalást érzek, hogy jogot formáltam e kép kiragadására, de dacolva a lelkemmel mégis arra kérlek most, hogy jól nézd meg ezt a fotót.

A képen egy idegen (vagy bárki más, mint mi) egy egészséges, boldog kisfiút lát, aki túlcsorduló örömmel, egy három éves kisfiú boldogságával készül, hogy a kis tüdejét teleszívva az éltető levegővel, elfújja tortájának gyertyáit. 

Kérlek, hogy nézd a kis kezeit, ahogy mindeközben, de tudat alatt, az édesapja biztonságot nyújtó kezeibe kapaszkodva engedi, hogy az apa, akiben ártatlan kisfiúként mindig hitt, és őszintén megbízott, (mint a te gyermeked benned) felemelje. Tudod, olyan nagyon magasra. 

Kérlek, hogy nézd, ahogy az édesapa fogja, biztatja és segíti Őt. Nézd a kis karján, ott a könyökhajlatban, ahogy megfeszülnek azok a pici izmok, hogy teljesíthesse a nagy-nagy feladatot, a gyertyák elfújását, hogy aztán minden jelenlévő, a siker láttán éljenezve tapsolja, ünnepelje Őt, annak a bizonyos, még csak most történt szombati napnak a kis hősét, az ünnepeltet.

A fényképben az a jó, hogy megörökíti, megtartja odaadja nekünk a pillanatot. A fényképben az a jó, hogy frissen tartja, támogatja az emlékezetet és segít, hogy soha senki, aki látta e képet ne feledhesse el Őt!

Nézd, lásd értelmezd, gondold át, és adj hálát az égnek, hogy te magad még megteheted, hogy te magad megérintheted azt akit szeretsz. Hogy felemelheted a kisfiad, a kis gyermeked bármikor.

Dominik küldetése, hogy rövid kis életének történetét megismerd. Dominik küldetése, hogy e megismerés útján átalakulj, hogy  teljesen másképp gondolkodj, mint azelőtt, mielőtt láttad e képet. 

Dominik, aki a létével, rövid kis életével alapjaiban változtatta meg az enyémet, majd rajtad is segíteni fog. Csak engedd meg neki, hogy segítsen. Hát ezt érzem én. Torokszorító fájdalmat, furcsa és még soha azelőtt nem érzett bizsergést a fejemben, a mellkasomban. Minden egyes nap, mióta ismerem a képen látható Kisfiú történetét. Köszönöm hát még egyszer neked, nyugodj békében drága kis Mosolymanó. (Remélem -magam is- segíthettem.)

HORVÁTH DOMINIK EMLÉKÉRE

Hello kedves olvasó!

Ma, egy nagyon, de nagyon nem jó hírrel kell, hogy szembesítselek. Hogy, miért? Talán mert nem lehet elmenni mellette. Talán mert én legalább is nem tudtam, nem tudok. Ráadásul meg kell, hogy osszam veled is és a bejegyzés végén majd azt is megmondom, hogy miért.

"Kedden, (2014. augusztus 19-n) hajnali fél négykor meghalt Horváth Dominik, az a három éves győri kisfiú, aki bakancslistájával állt a média figyelmének középpontjában az elmúlt hónapokban.

Dominik rosszullétei tavaly tavasszal kezdődtek, majd a diagnózis után júliusban rákos daganatot távolítottak el az agyából. Akkor úgy tűnt, van remény a felépülésre, de állapota válságosra fordult, nem lehetett többé műteni. A szülőket felkészítették arra, hogy búcsúzzanak el a gyermektől.

A kisfiú édesanyja, Horváthné Bihari Rita ekkor fordult a nyilvánossághoz azzal, hogy az emberek segítsenek minél több élményt belezsúfolni Dominik hátramaradt, rövidke idejébe. A súlyos beteg kisfiú bakancslistáját a Facebookon tették közre.

Járt nála többek között a kézilabdázó Herr Orsolya, látogatást szerveztek neki a Barátok közt stúdiójába, elmehetett EuroDisneylandbe, ősszel ő adhatta meg a kezdőrúgást a győri ETO meccsén, és masinisztának állhatott egy nosztalgiavonaton. Hogy a kisfiú szülei mindezt bírják energiával és persze anyagilag, arról jó szándékú magánszemélyek, hírességek, egyesületek, szervezetek, szerkesztőségek gondoskodtak, de még a rendőrség és a MÁV is kivette a részét az élménygyűjtésből.

Dominik harmadik születésnapját Vérteskethelyen tartották, az eseményre százötven motoros ment el, a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság pedig rendőrségi járművekkel vonult ki, mivel a kisfiú nagyon szerette az autókat és a motorokat. Az ország minden feléről, sőt, a határon túlról is odasereglett, könnyeikkel küszködő keménymotorosok sorfallal, motorbőgetéssel és ajándékokkal köszöntötték. A kisfiú és nővére, Viola (aki elől akkor még titkolták, hogy kisöccse halálos beteg) beszállhattak a szirénázó mentőautóba és addig körözhettek az egyenruhásokkal, amíg csak akartak.

Dominik rajongott a különféle járművekért, így rövidke élete utolsó hónapjaiban sok kívánsága teljesülhetett: utazott vonaton, repülőn, tűzoltó- és rendőrautón, gokarton és villamosvezetőként is kipróbálhatta magát. A kisfiú sorsa példátlan összefogásra sarkallta az embereket, és nem csak Magyarországon: ahogy az édesanya júniusban a Borsnak elmondta, szinte percenként csörgött a telefonja, jöttek a felajánlások többek közt Amerikából, Izraelből és Horvátországból is. A kisfiú halálhírét az édesanyja közölte a Facebookon: Dominik "ma 3 óra 38 perckor felment az angyalokhoz" - írta. (forrás: nol.hu, facebook: Horváthné Bihari Rita)

Amikor a Dominik halála előtti egy-két napban Facebook-omat böngésztem, egy mellbevágó információval kellett szembesülnöm. Dominik édesanyja tett egy rövid bejegyzést, miszerint sajnálja, hogy nem tudott az őt keresők irányába semmilyen módon reagálni, de, -mint írta- Dominik akkor már morfiumot kapott, nagy fájdalmai voltak. Nyilván egy anyának ilyenkor a gyermeke és nem a számítógép mellett a helye, ez érthető. De tudod elgondolkodtatott, hogy micsoda szív lakozhat az édesanyában, hogy még ő kér elnézést. 

 
Másnap reggel azután bekövetkezett az, amit egyetlen szülőnek sem kívánok: -Horváth Dominik, a mosolygós, vidám, három éves szőke kisfiú végül meghalt. Bár nem volt szerencsém ismerni Őt, ennek ellenére mégis olyan elementáris erővel ütött mellbe a halálhíre, hogy azt nehezen tudnám szavakba önteni. Ilyenkor -bármilyen nehéz, vagy reménytelen is, de- bátorítani, vigasztalni kell a hátramaradottakat. Ez szinte lehetetlen amúgy de, miután a magam módján (elektronikus) kapcsolatban álltam a szülőkkel én, egy rövid üzenet formájában mégis megpróbáltam, mind a segítségnyújtás lehetőségének idején, mind pedig most, amikor -még leírni is szomorú képtelenség- már nincs Dominik.

És, hogy miért a blogbejegyzés, a megosztás? Mert lehet, hogy magad is gyermeket (kisgyermeket) nevelő szülő vagy. Arra kérlek hát, hogy a (nem túl nagy) fáradtságot véve ismerd meg Dominik rövid kis életének, betegsége alakulásának, a "bakancslista" állomásainak és fájdalmas halálának történetét. 
Arra kérlek, hogy értékeld amit olvastál, hallottál, vagy itt láttál. Arra kérlek, hogy nyisd fel a szemed és értsd is meg azt, amit itt megismertél. Végy példát a szülők -és DOMINIK- hősies magatartásából, a lehetetlent nem ismerő összefogásból, amely egy három éves kisfiú életének utolsó két hónapját tette széppé! Arra kérlek, hogy hallgass meg: 

Magam, aki (többek közt) egy valamivel több, mint két éves kisfiú édesapja vagyok, tegnaptól már nem tudok azzal a szemmel nézni a kisfiamra, ahogy azelőtt. Dominik életének története és tegnap bekövetkezett halálának híre valamit örökre eltört bennem. Már nem tudok elsiklani a fiam egy kérdése felett, már nem tudom felületesen látni az ő kis dolgait. Már nem lehetek eléggé fáradt, nyűgös, vagy ideges ahhoz, hogy ne ő legyen az első. Ne érts félre, nem kezdtem el teljes erőből elkényeztetni a gyermekemet, mert normális értelmes, értékes embert szeretnék nevelni belőle, de másképp látom tegnaptól őt. És, ha megy csupán halk szóval, és ha megy csupán értelmes érvekkel és válaszokkal, óvó, kedves gondoskodással, odafigyeléssel, és főleg figyelemmel? És, ha megy másképpen is, mint eddig, akkor pedig miért ne?

Dominik örökre kitörölhetetlen története megtanított arra, hogy minden körülmények közt jobb emberré kell, hogy váljak, különösen, ha a még nagyon-nagyon sok nevelést, tanítást, féltést és gondoskodást igénylő apró fiacskámról van szó. Ha érző lény vagy, Dominik története majd téged is erre tanít e poszt elolvasása és a teljes történet megismerése után. És, ha így lesz -mert így lesz tudom-, akkor ez a három éves kisfiú nem hiába ment fel tegnap az angyalok közé, mert (a szülein és az összefogásban résztvevőkön keresztül) emberségből, emberi tartásból, tisztességből, saját példáján pedig élni akarásból, az élet szeretetéből, vidámságból, egy kisfiú mosolyával, egy kisfiú őszinteségével adott leckét mindannyiunknak azzal, hogy létezett.

Fejet hajtva köszönöm meg ezt neked. Nyugodj békében kedves Dominik. Én, ismeretlenül, így búcsúzom tőled. Remélem segíthettem.

(E blogbejegyzést azért, hogy mindenki, mindenkor láthassa, önálló oldalként is megjelenítettem a főoldal után, életem legfontosabb eseményei közt. Még egyszer köszönöm Dominik!)

Új gépjármű-beszerzési tendert írt ki a kormány

Hello kedves olvasó!

Bár még nem élünk igazi diktatúrában, én azért eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan jelenne meg egy hír a fenti cím alatt, a nem is olyan távoli jövőben. Íme:

Új gépjármű-beszerzési tendert írt ki a kormány!

A 2022-es választásokat is könnyedén megugró pártunk (Mert, hogy már nincs is több. -a szerk.-) által létrehozott kormány, élén Lázár Jánossal, utasítást adott Hajdú János rendőr hadseregtábornoknak, a múlt héten a rendőrséget és a hadsereget is beintegráló TEK Egységes Vezérkari Főnökének hogy új, meghívásos közbeszerzési pályázatot írjon ki a Köztársasági Elnök, a Miniszterelnök, valamint további két közjogi méltóság szállítását és védelmét egyben ellátó gépjárművek beszerzésére.

Hajdú tábornok az ötvenegy százalékban állami tulajdonban lévő kecskeméti Nemzeti Mercedes gyárat bízta meg a feladat végrehajtásával. Lapunk (a Nemzeti Magyar Nemzet) újságírója által feltett kérdésre, miszerint miért pont erre a márkára esett a választás, a tábornok több szempontot is felsorolt válaszában.

Elmondta, hogy a képeken is látható Mercedes Pullman 600 Guard tipusú, páncélozott luxuslimuzinok beszerzését az tette szükségessé, hogy a TEK védelmében lévő vezetők utazásainak biztosítása eseménymentes lehessen. Hozzátette, hogy a kiemelt állami feladatok ellátása sok esetben követeli meg a vezetőktől, hogy Budapesten vagy éppen vidéken személyesen jelenjenek meg, különös tekintettel a vidéki stadionokban megrendezett kivégzésekkor. 

Fontosnak tartotta elmondani, hogy bár a TEK a közel tizenöt hónapja tartó fegyveres ellenállást két napja egy mindent elsöprő támadássorozattal, légi támogatással és kommandósok bevetésével ugyan a fővárosban megtörte, de egyes vidéki pontokon a Jobbik által szervezett lázadó csoportok még tartják az állásaikat és a jellemzően könnyű fegyverekkel (kézigránát, aknavető, AK-47) felszerelt terroristák támadásai ellen a Mercedes kiváló védelmet nyújt.

A tábornok elmondta még, hogy a jármű nagyjából egymillió eurós ára (a gépkocsiból tizenöt darabolt rendel a kormány) nem szabad, hogy bárkit elriasszon, ugyanis intő példa a Rogán Antal ellen Budapesten egy hete elkövetett merénylet, amelyben a propaganda minisztert az ellenállók a saját tulajdonú, csak gyengén páncélozott Hummer-ében lőtték agyon, illetve fontos szempontkén jelölte, hogy az állam a gépkocsik vételárának csak a töredékét ( három százalékát) fizeti most, a hátralévő negyvehat százalékot (tekintve a gyártóval kapcsolatos tulajdoni viszonyokat), az elkövetkezendő két évben egyenlíti ki, az ország GDP arányos teljesítményének függvényében.

(Jó szar lenne, ha így lenne nem? Pedig lehet így is.) Remélem segíthettem.