A szopóág (Apaságom 8140. napján)

Nem, nem kedves barátom ezt most rosszul tudod. Ugyanis a szopóág az nem valami szexuális segédeszköz, esetleg az előjáték egy formája, nem. Sőt! A szexualitáshoz nincs egyáltalán semmi köze ebben a formájában, legfeljebb csak nagyon átvitt értelemben.

Na! Ez például szopóág! :)

 

A Hajós András zenész, dalszerző, humorista szövegeiben is gyakran előforduló kifejezés, a szopóág valami egészen mást jelent. Használjuk még szopóágon ültem, szopóágon vagyok, taposom a szopórollert szófordulatokként is. De nem csigázlak tovább, inkább egy saját példával szemléltetném a kifejezés valódi jelentését.

Amikor tegnap délután azzal a céllal indultam sétálni a tizenhét hónapos kislányommal, hogy ő séta közben a babakocsiban majd alszik egy kiadósat én meg elmélkedhetem a világ dolgain, nos az nem úgy lett. Ugyanis ehelyett -miután ő ezt teljesen másképp gondolta- végül három perc babakocsikázás után együtt sétáltunk úgy, hogy a kiscsaj minden méteren talált ötezer-kettőszáz-huszonöt csodát (ágak-bogak, falevelek, csikkek és effélék), melyeket egyesével szemlélt meg, vett fel a földről és (ha hagytad) mindezt meg is ette volna. Ezáltal három és fél méter / óra sebességgel haladtunk a célunk felé. De nem ez a szopóág, ez legfeljebb érdekes! Hogy mi is a szopóág, azt most mesélem el:

Történt, hogy a gyermekem -no nem az imént említett lányka nyilván, hanem az előző házasságomból származó huszonkét éves, vagyis 8140 napos fiacskám- elhatározta, hogy Budapestországba' költözik. Nyomós okkal, egy nagyon jónak tűnő állásajánlat kapcsán indult neki a világnak.

Tőle szokatlan módon kért a költözéshez segítséget, ugyanis jó előre szólt, és Pesten, egészen pontosan Budán is leszervezett szállás várta. Úgy látszik érik a gyermek. Vagyis, a megvalósítás innen már csak tőlem függött. Nosza, elkezdtem én is felkészülni. A történet tegnapi, így tegnapelőtt vásároltam az autó rendszámához passzoló autópálya használati jogosultságot. Mondjuk lehet, hogy pont ezt nem kellett volna, ugyanis itt kezdődtek a bajok.

Először az utazás előestéjén történt egy apró gikszer. Autóztunk úgy családilag, amikor a lakásunktól néhány száz méterre -hát persze, hogy majdnem hazaértünk már- egyik pillanatról a másikra az egyik kerék felől erős, doboló hang érkezett az utastérbe. "....No problemo...." - gondoltam mindjárt otthon vagyunk. A ház előtt aztán megtaláltam az okot is, egy bazinagy' lemezdarab rögzült egy még nagyobb csavar segítségével a gumiba. Fasza......

Nem is volt gond amíg benne volt. (Mármint a csavar a kerékben.) Csakhogy 17:00 után mifelénk már egy árva gumis sincs nyitva, abban meg én nem bíztam, hogy a korábban soha le nem szerelt pótkerék olyan makulátlan lenne, hogy az egyből felszerelhető. Így esett, hogy a kisfiam, az ötéves Keve társaságában elindultunk, hogy a munkahelyem mögött található műhelyben cseréljünk kereket. 

És bizony kitaláltad: - mire kiértünk, a lemez a csavarral együtt az enyészeté lett, mi meg teljesen leeresztett kerékkel, 'felnin' érkeztünk a szervizbe. Na. Valahol itt már kezdődik a szopóág. Szerencsére a frissen felfújt pótkerék, a rajta lévő háromszázhúsz kiló rozsda ellenére is tartotta a nyomást, így ki is pipálhattuk a problémát egy kis időre. Elérkezett a reggel.

Egészen pontosan a hajnal, amikor köztudottan nincs észen az emberek nagyobb többsége, ennek ellenére azért nekifognak a dolgaiknak. Így tettem én is. Először a pótkerék nyomástartását ellenőriztem egy, a házunk közelében lévő még bezárt benzinkúton, majd tankolási céllal felkerestem egy másik kutat, ahol annak rendje-módja szerint szórtam a kocsiba olyan harminc liter benzint. 

Fizettem, kiballagtam az autóhoz, be is indítottam, amikor villámcsapásként hasított belém a felismerés -nem tudom miért-, hogy nem volt valami jó színe annak a pisztolynak. A kocsit néhány másodperc üzem után állítottam le és a kútoszlopra sandítva megállapítottam, hogy bizony a 'hangok' jól mondták, csakugyan benzint tankoltam! Csakhogy a kocsim meg dízel! Ugye te is kezded már kapizsgálni, hogy milyen is az, amikor valaki felpattan a szopórollerre? Nos, az valahogy így néz ki.

Innentől kezdve persze már szó  sem lehetett arról, hogy az autót, akár egyetlen másodpercre ismét beindítsam. (Ha megteszem, úgy a motor kuka, én meg tényleg járhattam volna a következő egy évben a szopórollerrel.) Ígyhát' én és egy nagyon kedves, negyven kilós kutas toltuk tologattuk a kicsivel több, mint két tonnás verdát a  parkolóba. Enyhe emelkedőn. Most persze biztosan felmerült benned is a kérdés, hogy hogy lett ebből Pest? De megoldottam.

Olyan öt óra múlhatott néhány perccel, amikor a fenti apró málőr után felhívtam a fiamat, aki a korai időpont ellenére már ébren volt -pedig egyébként filmes egyetemista, vagyis az is csoda, ha délután fel tud kelni időben- hogy.............................. szopóroller. Ő persze rémülten kérdezte, hogy akkor most mifasz', de megnyugtattam, hogy álljon ott, ahol most van, mindjárt ott vagyok érte taxi-gépkocsival. 

De mineeeeeek? - gondolhatnád ezek után, hisz a kocsinak egy időre tényleg 'annyi' lett, ám szerencse a szerencsétlenségben, hogy -bár banális okból, majd egyszer elmesélem azt is- de van egy másik autónk, ami kifogástalan állapotban állt a ház előtt, így a taxi ehhez a járműhöz vitt bennünket. Kocsiba be, újabb tankolás -ezúttal jól-, újabb pályamatrica -Na! Ez is szopóág!- és irány a világ.

A feladatot természetesen végül hibátlanul végrehajtottuk (mert -enyhe túlzással- ha egy apa valamit megígér, akkor annak akkor is meg kell történnie, ha aput fejbe lövik, vagy súlyosabb okból lesz akadályoztatva), így mindenhol ott voltunk időben, ráadásul a kölök budapesti bérleménye klasszisokkal volt jobb az előzőnél, aminek külön örültem. Ahogy annak is, hogy ezzel a vadiúj filmes munkával a céljaihoz is közelebb került.

A fiam szeretett volna meghívni kajálni valahová (rám is fért volna), de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nyomasztott a fenti problémák sora, így végül elbúcsúztunk és én -kihagyva a reggelit- elindultam hazafelé, Gyöngyösre. Már útközben intézkedtem, így a pórul járt autót autómentő szállította a benzinkútról szervizbe, ahol szakszerű kezelést kapott a bajára sőt, hazaérve a lyukas kereket is beadtam a gumisnak, hogy a megjavított autóra már csak fel kelljen szerelni a megjavított kereket. (Szerencsére a gumiabroncs menthető volt.) Szerintem inkább nem számolom most ki, hogy mindez mennyibe került. Amúgy.............

Szóval: - szopóágon lenni, az nem más, mint megélni az életed egy rosszabb szakaszát. Mondta is a fiam, hogy engem most biztosan valami nagy szerencse fog érni. Legyen úgy. Egyelőre beérem annyival, hogy az én szopóágam ezúttal csak nagyon rövid ideig tartott. 

Figyelem, veszély! Súlyos jegesmedvetámadás Budapesten!

BREAKING NEWS!
 

 Eddig úgy tűnt, hogy a már tartósnak is nevezhető rendkívüli időjárási körülmények lassan már nem tudnak semmilyen új meglepetéssel szolgálni, azonban egy olvasónk által beküldött fotó alapján azt kell mondjuk, hogy talán mégis.
 

 2017. január 20-án pénteken, a kora reggeli órákban sikerült lencsevégre kapnia egy szerencsés budapesti futónak azt a jegesmedve családot, akik a lassan befagyó Dunán úszó egyik nagyobb jégtáblán, a város forgatagának zajától magukat egyáltalán nem zavartatva épp a reggelijüket fogyasztották békésen.
 

 Az amatőr fotós kérdésünkre elmondta, hogy minden napját futással kezdi, ám csak nagyon ritkán szokott Pestre átfutni, de ma valamiért másképp döntött. Így -szinte csak kizárólag a véletlennek köszönhette- a ma reggeli szerencséjét. A fotózást követően azonban rögtön értesítette a hatóságokat.
 

 Megkerestük az ügyben a BRFK sajtóreferensét is, aki lapunkat arról tájékoztatta, hogy a Budapesti Vízirendészeti Kapitányság, a Katasztrófavédelem és a Fővárosi Állatkert munkatársai közös akció keretén belül, a jégtáblát a egy tűzoltóhajóval követve, altató lövedékekkel tették ártalmatlanná az állatokat, majd teherautókon az állatkertbe szállítva karanténba helyezték őket.
 

 A szóvivő azt is elmondta, hogy vizsgálják egy esetleges baleset lehetőségét is, ezért a jól láthatóan vérrel szennyezett jégtáblát az egyik közeli állóhajóhoz rögzítve azon utólagos helyszíni szemlét folytattak le annak céljából, hogy megállapítsák, mit fogyasztottak befogásukkor a sarkvidéki állatok.
  

 A szóvivő szerint erre azért volt szükség, mert a maradványok közt találtak olyan szövetdarabokat is, melyek vélhetőleg korábban egy a BKK jegyvizsgálói által viselt formaruha dzsekijéhez tartozhattak, a helyszíni szemle és a vizsgálat cikkünk megjelenésekor még tart.

 Nnnnna kérem! Így kell megírni egy kib@szott jó álhírt!!!! Vigyázat! A 'valódi' hírek egy jelentős többsége manapság semmivel sem különb! Köszönet a fotóért a www.kontentbanya.reblog.hu -nak.

Az öregedésről

Hello kedves Olvasóm!

Dőlj hátra picit és engedd el magad, mielőtt a mai bejegyzést olvasni kezded. Ugyan kényes témában ragadtam ma lúdtollat, de a végkövetkeztetés puha lesz, finom, és olyan elengedős. Úgyhogy ne izgulj, a cím önmagában nyilván csak sejtet, de sokat nem jelent.

A minap, vagy talán pont ma reggel a kedvenc facebook csoportjaim egyikében látom, hogy az egyik, saját maga is írással, többnyire költészettel foglalkozó, olyan hatvan év körüli virtuális férfi barátom hozzászólt egy korábbi blogbejegyzésemhez melyet idekattintva akár el is érhetsz és mely poszt -bár nem konkrétan erről szólt- de lényegében oda futott ki, hogy bizony mindannyian öregszünk. Ebből aztán levontunk néhány következtetést. Ezek egyike a mai blogbejegyzésem témája.

Én nem tudom, hogy a saját korom sok-é, avagy kevés. A halálhoz nagyon kevés még (ahhoz a száz év is kevés talán szerintem), de a fiatalság imidzséhez bizony már egy kicsit sok a negyvenhét. De, mint ahogy azt az imént említett (és linkelt) posztomban is vázoltam: - olyan kurvára nem megy nekem ez az öregedés dolog, hogy azt szavakban kifejezni is nehéz. 

A lényeg azonban mégis más. Főleg az, hogy ha megtanulunk együtt élni elsősorban önmagunkkal és a környezetünkkel egyaránt, akkor akár el is engedhetjük ezt a kérdést. Megmondom miért. Azért, mert ha nem így teszel, akkor valójában ezen stresszelve fogsz megöregedni igazán! Ha sikerül megbarátkoznod magaddal, értsd: - a testeddel (melyre azért jó lesz, ha legalább egy kicsit vigyázol), akkor fogod tudni elérni azt az állapotot, melyben majd felfedezed: -hogy minden korszakodnak meg volt, meg van és így meg is lesz a maga szépsége. A szerencse ebben az, hogy míg rengetegen keresik ezt a szépet egy életen át (és egyáltalán nem biztos, hogy megtalálják), addig neked majd nem kell, mert jön az magától. És egyébként meg vannak, tényleg vannak általunk befolyásolhatatlan dolgok is az életünkben.

Hogy egy aktuális példával jöjjek elő: - Mérgelődsz a nagy hideg, a már régen nem volt tényleg komoly hóhelyzet, a jeges utak miatt? Minek? Megváltozik tőle bármi? Hadd válaszoljak: - bizony nem. Úgy marad minden ahogy van, miközben te rotyogsz a saját levedben. Dühöngsz s ezzel csak és kizárólag magadnak ártasz, miután mérgelődni olyan (nem én mondtam), mintha magadnak halálos mérget beadva azt várnád, hogy attól majd valaki  más hal meg. Hát nem fog. 

Ugyanígy van ez az ÖREGEDÉS problémakörével is. Tedd fel magadnak a kérdést: - mi változik meg attól, hogy aggódsz ezen? Lehet, hogy az égvilágon semmi? Bizony nem! Hacsak nem az, hogy felgyorsítod a folyamatot. És így van ez az élet sok más egyéb területén is bár, fel kell tudni ismerni a különbséget aközött, amivel valóban nem lehet mit kezdeni és amit -amilyen gyorsan csak lehet- el kell tudnunk engedni és aközött, amit meg bizony nekünk kell tudni feldolgozni, elintézni, megcsinálni, utánajárni, megoldani stb...... (Merthogy van ilyen is nagyon sok, de ez legyen majd egy másik poszt témája.) 

Én már egy ideje beláttam ezt és vagy ennek, vagy a génjeimnek köszönhetem nem tudom, de szerencsére fizikálisan -mondhatni közel az ötvenhez- még ijesztően rendben vagyok. (Tudom, mert a korosztályom férfiállatjai meg 'agyonra le vannak lakva'.) 

A szerző tíz éve

Megjegyzem: - sokszor látok, főleg a facebookon olyan fotókat profilképként, melyek a mai csúcsmobilokkal és fényképezőgépekkel fotózott, az arcokat megszépítő, a ráncokat kisimító technológiával készültek. Én ezt nem tartom helyesnek, így rólam csak 'valós idejű' képeket láthatsz. Akár az írói, akár a magán oldalamon szemezgetsz. Kis kivétel nyilván lesz, de azokat meg többnyire nem én készítettem. 

Sem a koromhoz, sem pedig ahhoz képest, amit az eddigi életem során megéltem nincs takargatni valóm. Nagyjából elfogadom saját magamat és az öregedés apró jeleit is (melyek azért persze vannak szép számmal.) A mindennapok része, hogy beáll reggelre néha a nyak, vagy, hogy a térd fáj, nincs ezekkel semmi gondom, apró kellemetlenségek csupán.

A szerző ma

És amúgy is: -".....a fiatalság, bolondság!....." - tartja a mondás, mely bizony nagyon igaz. Merthogy most sokkal jobb élni, létezni, apának, 'művészfélének', embernek lenni, mint a -sokak által visszasírt- húszas éveim derekán. Én legalábbis így érzem. Ha valamiért mégis igyekszem megóvni magam úgy az az, hogy a lehető legtöbb időt eltölthessem -fizikai valómban is- a szeretteim körében. Azért, hogy valódi útra indíthassam a nagyobb, s felnevelhessem a kisebb gyermekeimet. Ennek okán viszont ragaszkodom az élethez, melyet szeretek is nagyon! Merthogy jó hely is tud lenni ez a Föld bolygó, ha legalább egy picit is akarjuk, hogy az legyen. 

Ugyanakkor tudom, hogy én én vagyok, nem pedig az általam birtokolt test. Ez pedig egy másik ok, amiért nem ragaszkodom túlságosan a fiatalság illúziójához. Én, mindig én leszek. Akkor is, amikor már nem leszek.

S hogy mégis miért írtam le mindezt? Főleg azért, hogy mindenki más, aki most elolvasta e sorokat, a szavakból erőt meríthessen. Akár az elkövetkező húsz-harminc évre is. Remélem segíthettem.

Nyílt levél Németh Szilárd Úrnak!

Tisztelt Németh Szilárd Úr!

Bár általában az olvasóim üdvözlésével szoktam bejegyzést kezdeni, ez most elmaradt, hiszen Önhöz intézem jelen soraimat. Vagy jobb, ha úgy fogalmazok, hogy ugyan az Ön neve (mondjuk így, bár ez egy kicsit erős, de) fémjelzi ezt a blogbejegyzést, ám -tekintve a poszt nyílt levél formátumát- nyilván nem elsősorban Önnek szól. Ahogy azt -talán- Ön is tudja.

Kérem engedje meg, hogy egy kérdéssel kezdjek: - Hogyan képes Ön otthon, esténként a tükörbe nézni? Mert az Ön helyében ez nekem már nem menne.   

Ugyanis annak idején, amikor a rezsicsökkentés néven elhíresült nagy lufi kormánybiztosaként volt szíves tájékoztatni a jó lakosságot -köztük engem is- arról, hogy most már csakugyan olyan nagyon kurva jó lesz nekünk, mert olcsóbban érkezik hozzánk az energia, lesz olcsóbb szemétszállítás, távfűtés, vagy éppen kéményseprés, még valahogy csak-csak elhallgattam amiket akkor beszélt és csak csendesen, csak magamban zsörtölődtem, hogy Ön akkor hazudott nekem. Is.

Arról ugyanis nem beszélt nekem, hogy a legnagyobb mennyiségben külföldről érkező, valóban olcsó földgáz árát nem a rezsicsökkentés határozza meg, hanem azok -a külföldi partner és a magyar állam közé beiktatott-, offshore háttérrel rendelkező kizárólagos kereskedelmi cég, vagy cégek, melyek hatalmas profitot tettek (és tesznek) zsebre, amikor új átadási árat képeznek pusztán azzal, hogy átfolyik rajtuk is a megvásárolt energia, tökéletesen szükségtelenül.

Ahogy nyilván arról sem tett említést, hogy a hulladékszállítás-, (tárolás-és feldolgozás) amúgy meg akkora üzlet, hogy a rezsicsökkentés nevű valami mögé elrejtve szép lassan államosították szinte a teljes szektort, rövid összeomlásokat is előidézve ezzel akkoriban. És nem esett szó arról sem, hogy nagy távfűtő vállalatok váltak egy csapásra  fizetésképtelenné a hatalmas kintlévőségek (erről nem Önök tehetnek) és a rezsicsökkentés, vagy mi összhatásaként. No problemo - gondolhatták akkor Önök, majd az összes vállalat élére máris kinevezték a saját embereiket. Amit csak jól csinálhattak, mert azóta van csend a távfűtéssel kapcsolatosan felmerülő bármely probléma esetén.

De nem esett szó a közös költség csökkentését célzó intézkedések hatásairól sem (sok ház azóta nem rendelkezik tartalékokkal, vagy épp biztosítással) pont úgy, ahogy egyre kevesebbet beszélünk általában a kisebb közösségek, vagy éppen az ország egyre súlyosbodó problémáiról. 

Nem nagyon beszélünk, mert lassan kezdünk félni. Nyilván nem én, mert épp most is azon ügyködöm, hogy megfogalmazzam a véleményemet. Azt a véleményt, mely nagyon-nagyon sokunk véleménye is egyben és mely véleményt,  amint elkészült igyekszem máris a lehető legszélesebb fórumokon terjeszteni. Ám azt én is észrevettem, hogy azon jó lakosok tömegei, akiket még nem sikerült a fullextrás és közpénzzel dugig kitömött közmédiából, és az ahhoz kapcsolódó médiabirodalom által működtetett hamarjában felvásárolt televíziókból, on-line és nyomtatott lapokból hömpölygő hazugságáradattal átverni, sem beszélnek már túl sokat. 

Nem. Mert miközben zajlik a 'csodatevés', miközben "....Magyarország jobban teljesít!....", miközben Önök osztják a csirkefarháttízezreseket' (ha kell, akkor ötvenkét-millió forintért Ausztráliába is, ahol felhasználhatatlan papírdarabok csupán), addig zajlik a félelemkeltés is gazdagon! És főleg ez az a tény, ami okán ma klaviatúrát ragadtam.

Mert ahogy Ön az egyik felelőse (sőt a párt egyik helyettes elnökeként az egyik fő felelőse) a fenti hazugsághalmaz nyilvánosságra kerülésének, és az aszerint történt cselekvéssornak, úgy a leginkább felelős azért az ámokfutásért, amit Ön, Önök, az Önök pártja a médiában most művel a civil szervezetek ellen! 

És amikor Önök elbuknak -mert el fognak bukni hamarosan- akkor Ön majd hiába próbál érvelni egy független magyar bíróságon a ".......pártfegyelem, az utasításra tettem, a nem én írtam a törvényt, a jogszabályok szerint szabályos volt minden (ezt jól megtanulták az MSZP-től)......" szavakkal és kifejezésekkel, vagy azzal, hogy Ön -és ez valóban igaz most is-  csak egy apró fogaskereke ennek a most még hatalmas, közpénztől duzzadó, a végletekig aljas és korrupt gépezetnek, az már senkit nem fog érdekelni és elárulom: - ha ezt így folytatják, akkor a börtön az Ön számára egy biztonságos opciót fog jelenteni.

Ön mindamellett, hogy az Önök által megalkotott és fenntartott jogszabályi környezetben a legszegényebbeket utcára juttatva, vagy inkább hajtva (és most eszébe ne jusson a kilakoltatási moratóriummal érvelni) hatalmas terheket ráhelyezve semmizik ki a jó lakosságot azért, hogy az egyszerű emberek adóforintjait a szó szoros értelmében elherdálják -s e pazarlás közben az Önökhöz közel álló média- és/vagy gazdasági szereplőket gazdagítsák, az ő zsebeiket tömjék- most nem átallott nekimenni a társadalom egyik utolsó józan gondolkodású, segíteni szándékozó, akaró és tudó szegmensének: - A CIVILEKNEK! De miért? A válasz egyszerű: - azért, mert félnek tőlük! Félnek, hisz nem maradt már más olyan erő ebben az országban, mely képes lenne leváltani Önöket, csak a civilek politikával is foglalkozó, véleményt is formáló része!

De hadd tegyek fel még egy utolsó kérdést: Ön szerint az Önök rendszerében elbukottakon, kisemmizetteken, az önhibájukon kívül lecsúszottakon, a tartósan betegeken, a fogyatékkal élőkön, a rokkantsági járulék-rendszerből kikerülteken, az idős-beteg-egyedül élő embereken, a mélyszegénységben élő kisgyermekeken  (és még sorolhatnám napestig azokat az elesetteket, akik az Önök szabályai miatt estek ki az Önök rendszeréből) ki fog majd segíteni ott, ahol -szintén Önök miatt!- az állami szerepvállalás nem, vagy alig létezik és ott, ahol pontosan most készül ugyanez az állam bedarálni mindenkit, aki ezidáig segített, segíthetett volna?

A kérdés költői volt. Mert egyrészt nem szokás válaszolni nyílt levelekre, másrészt -és pont ezért- Ön egyáltalán nem fog, de nem is kell válaszolnia! Gondolom, amikor az alelnöki székbe beülve megkapta feladatait (parancsait, utasításait), akkor arra is felkészült, hogy amikor a pártja nevében a szó szerint elvártakat fogja kommunikálni, bizonyára érik majd támadások a személyét. 

Kérem ne értsen félre! (Azért kérem erre, mert úgy hiszem Ön most egyáltalán nem érti miért pont Önnek írom ezt a levelet, de hadd segítsek: - nem Önnek írom.) Én most nem Önt támadom!  Én az Önök által NER-nek csúfolt rendszert támadom és megtehetem, mert egy ez demokráciában lehetséges és -Önök szerint- itt most mi egy demokráciában élünk! 

Én a Nemzeti Együttműködés Rendszerét támadom, amely jó ideje nem hajlandó tudomást venni közel hétmillió olyan magyar emberről, a NEMZET NAGYOBBIK RÉSZÉRŐL, akik hacsak egy kicsit is, vagy épp homlokegyenest mást gondolnak a világról, és benne Magyarországról, mint Önök! Ön kifejezetten jól teszi, ha most az eszébe vési ezt a számot. 

Mert ahogy azt nemrégen pontosan Ön mondta (nem szó szerint idézem): - csak azok szolgálják a haza ügyét, akik a kormánnyal vannak egy véleményen! Márpedig ez a világon sehol nincs így! És MAGYARORSZÁGON sem lehet így! Mert így legfeljebb csak egy jólétet ígérő, de közben a más nemzetektől sőt, az országon belül másként gondolkodóktól is elszigetelő, a közösségi értékeket elherdáló, az ellenfeleket ellenségként, hazaárulóként kezelő, féligazságokkal, hazugságokkal és félelemkeltéssel operáló, csutfasz kis gázszerelőket, rokonokat milliárdossá tevő, Erdogant és Trumpot éltető, Putyint istenítő, saját lábon álló DIKTATÚRÁKBAN lehet így! 

Nem pedig MAGYARORSZÁGON, a hazánkban! NEM AZ ÉN HAZÁMBAN! Ahová születtem és ahol -nekem is- élnem, halnom kell! Már csak egyetlen mondatot szeretnék leírni ide: - remélem Kedves Olvasóim, ezúttal valóban segítettem!

2017. első hete, már ami az időjárást illeti.....

Hello kedves Olvasóm!

Az idei első bejegyzésem (kicsit szégyellem is) egy ollózás lesz, méghozzá egy különleges időjárásjelentés átemelése, köszönet érte a www.index.hu -nak. Mondom: - sajnos nem én írtam, de akár írhattam volna én is olyan frappánsra sikeredett az Index újságírójának, VARGA ATTILÁNAK! az ez évi első cikke. Nem is szaporítanám tovább a szót, a fenti nagyon korrekt forrásmegjelölés után lássuk, milyen időnk lesz a héten:
 

  

"....Mínusz 18 fok, tessék ezt ízlelgetni egy ideig, de csak óvatosan mert még hozzáfagy a nyelvünk valamihez. Havazással és lehűléssel nyit 2017, mintha jelezné, hogy nem, nem lesz jobb dolgunk idén sem a tavalyi évhez képest. A leghidegebb helyeken mínusz 18 Celsius-fokig csökkenhet a hőmérséklet, sőt, néhol még napközben is csak mínusz 10 fok körül alakulnak a maximumok, közölte az Országos Meteorológiai Szolgálat vasárnap az MTI-vel.

Hétfőn északkeleten köd lesz, abban meg ónos szitálás és hószállingózás, gondolom, a vicc kedvéért. Késő délutántól észak felől erősen megnövekszik a felhőzet, este főként északon gyenge havazás várható, délnyugaton meg átmeneti ónos eső, ÉS délutántól a Dunántúl északi felén megélénkül, néhol megerősödik a szél is. A legalacsonyabb hőmérséklet többnyire mínusz 11 és mínusz 6 fok között alakul. A nappali maximumok a ködös területeken mínusz 4 és 0, másutt plusz 1-5 fok között alakulnak.

Kedden már nem fog nagyon esni a hó, csak néhol alakulhat ki futó hózápor, a legtöbb helyen viszont több órára kisüt a nap (hurrá!), DE helyenként megerősödik a légmozgás. kedden nem lesz annyira hideg mint hétfőn, mínusz 5 és mínusz 2 fok között alakul a legalacsonyabb hőmérséklet, kivéve északkeleten, ahol ráfagyunk a szopórollere (mínusz 9).

Szerdán szórványosan valószínű kisebb csapadék (magyarul: kevesebb helyen fog esni valami ótvar, mint ahol nem), többnyire havazás, nyugaton inkább havas eső, eső. A szél megint nem hagy békén minket, és vajon hol lesz viharos?   Északon, északkeleten, jóhogy, ott ez az első hét a nettó szívás jegyében telik el ezek szerint. Mínusz 7 és mínusz 2 között alakul a minimum-, mínusz 1 és plusz 4 fok között meg a maximum hőmérséklet.

Csütörtökön a semmiből jönnek a futó hózáporok, de legalább kapunk melléjük némi napsütést is, VISZONT viharossá fokozódik a szél, mert olyan nincs, hogy kis napsütésben a nagy, csendes pelyhekben hulló hót bámulja az ember, és ne fagyjon meg mellé. Akár mínusz 6 fokra is lemehet a hőmérséklet (a szeles területeken ezt még hidegebbnek érezzük, ugye) a nappali maximumértékek mínusz 2 és plusz 2 fok között alakulnak.

Na, mi lesz pénteken? Szél, az. Viharos. A nap sütni fog, és nem lesz ónos vagy másféle eső, hószállingózás, hóvihar, hózápor vagy snassz havazás sem. Napos idő? Pipa. És a feketeleves? A legalacsonyabb hőmérséklet mínusz 15 és mínusz 7 fok között valószínű, napközben viszont mínusz 9 és mínusz 3 fok közötti kánikulában bízhatunk.

Hétvégén elmennénk a telekre egy kicsit? Szombaton napos idővel kezdünk, és ha délelőtt letudjuk a dolgokat, akkor minden fasza, ellentétben a délutánnal, amikor is nyugaton és északon már előfordulhat havazás. Sokat na akarjunk a kertben matatni, legalábbis kesztyű, sál, sapka, jégeralsó és pálinka nélkül semmiképp, mert mínusz 15 és mínusz 10 fok között alakul a minimumhőmérséklet, és ha a telek egy fagyzugban fekszik, akár mínusz 18 fok is lehet. Mínusz 2 föl nemigen megy fel a hőmérő higanyszála, (északkeleten persze ez mínusz 7-et jelent). Vasárnap havazni fog, ÉS a szél is fúj majd, ÉS mínusz 14 fok lesz, szóval senki nem  menjen sehová. ..."

Na? Fasza kis időnk lesz mi? Mondjuk a hóféléket én nem bánom, végre lesz egy kis tél is már. Remélem -az évi első, iszonyat komoly bejegyzésemmel- is segíthettem.