Hello kedves olvasó!
Ma, egy nagyon, de nagyon
nem jó hírrel kell, hogy szembesítselek. Hogy, miért? Talán mert nem
lehet elmenni mellette. Talán mert én legalább is nem tudtam, nem tudok.
Ráadásul meg kell, hogy osszam veled is és a bejegyzés végén majd azt
is megmondom, hogy miért.
"Kedden, (2014. augusztus 19-n) hajnali fél négykor meghalt Horváth Dominik, az a három
éves győri kisfiú, aki bakancslistájával állt a média figyelmének
középpontjában az elmúlt hónapokban.
Dominik rosszullétei tavaly tavasszal kezdődtek, majd a diagnózis
után júliusban rákos daganatot távolítottak el az agyából. Akkor úgy
tűnt, van remény a felépülésre, de állapota válságosra fordult, nem
lehetett többé műteni. A szülőket felkészítették arra, hogy búcsúzzanak
el a gyermektől.
A kisfiú édesanyja, Horváthné Bihari Rita ekkor
fordult a nyilvánossághoz azzal, hogy az emberek segítsenek minél több
élményt belezsúfolni Dominik hátramaradt, rövidke idejébe. A súlyos
beteg kisfiú bakancslistáját a Facebookon tették közre.
Járt
nála többek között a kézilabdázó Herr Orsolya, látogatást szerveztek
neki a Barátok közt stúdiójába, elmehetett EuroDisneylandbe, ősszel ő
adhatta meg a kezdőrúgást a győri ETO meccsén, és masinisztának
állhatott egy nosztalgiavonaton. Hogy a kisfiú szülei mindezt
bírják energiával és persze anyagilag, arról jó szándékú magánszemélyek,
hírességek, egyesületek, szervezetek, szerkesztőségek gondoskodtak, de
még a rendőrség és a MÁV is kivette a részét az élménygyűjtésből.
Dominik harmadik születésnapját
Vérteskethelyen tartották, az eseményre százötven motoros ment el, a
Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság pedig rendőrségi
járművekkel vonult ki, mivel a kisfiú nagyon szerette az autókat és a
motorokat. Az ország minden feléről, sőt, a határon túlról is
odasereglett, könnyeikkel küszködő keménymotorosok sorfallal,
motorbőgetéssel és ajándékokkal köszöntötték. A kisfiú és nővére,
Viola (aki elől akkor még titkolták, hogy kisöccse halálos beteg)
beszállhattak a szirénázó mentőautóba és addig körözhettek az
egyenruhásokkal, amíg csak akartak.
Dominik rajongott a
különféle járművekért, így rövidke élete utolsó hónapjaiban sok
kívánsága teljesülhetett: utazott vonaton, repülőn, tűzoltó- és
rendőrautón, gokarton és villamosvezetőként is kipróbálhatta magát. A
kisfiú sorsa példátlan összefogásra sarkallta az embereket, és nem csak
Magyarországon: ahogy az édesanya júniusban a Borsnak
elmondta, szinte percenként csörgött a telefonja, jöttek a felajánlások
többek közt Amerikából, Izraelből és Horvátországból is. A kisfiú halálhírét az édesanyja közölte a Facebookon: Dominik "ma 3 óra 38 perckor felment az angyalokhoz" - írta. (forrás: nol.hu, facebook: Horváthné Bihari Rita)
Amikor a Dominik halála előtti egy-két napban Facebook-omat böngésztem, egy mellbevágó információval kellett szembesülnöm. Dominik édesanyja tett egy rövid bejegyzést, miszerint sajnálja, hogy nem tudott az őt keresők irányába semmilyen módon reagálni, de, -mint írta- Dominik akkor már morfiumot kapott, nagy fájdalmai voltak. Nyilván egy anyának ilyenkor a gyermeke és nem a számítógép mellett a helye, ez érthető. De tudod elgondolkodtatott, hogy micsoda szív lakozhat az édesanyában, hogy még ő kér elnézést.
Másnap reggel azután bekövetkezett az, amit egyetlen szülőnek sem kívánok: -Horváth Dominik, a mosolygós, vidám, három éves szőke kisfiú végül meghalt. Bár nem volt szerencsém ismerni Őt, ennek ellenére mégis olyan elementáris erővel ütött mellbe a halálhíre, hogy azt nehezen tudnám szavakba önteni. Ilyenkor -bármilyen nehéz, vagy reménytelen is, de- bátorítani, vigasztalni kell a hátramaradottakat. Ez szinte lehetetlen amúgy de, miután a magam módján (elektronikus) kapcsolatban álltam a szülőkkel én, egy rövid üzenet formájában mégis megpróbáltam, mind a segítségnyújtás lehetőségének idején, mind pedig most, amikor -még leírni is szomorú képtelenség- már nincs Dominik.
És, hogy miért a blogbejegyzés, a megosztás?
Mert lehet, hogy magad is gyermeket (kisgyermeket) nevelő szülő vagy.
Arra kérlek hát, hogy a (nem túl nagy) fáradtságot véve ismerd meg
Dominik rövid kis életének, betegsége alakulásának, a "bakancslista"
állomásainak és fájdalmas halálának történetét.
Arra kérlek, hogy értékeld amit olvastál, hallottál, vagy itt láttál. Arra kérlek, hogy nyisd fel a szemed és értsd is meg azt, amit itt megismertél. Végy példát a szülők -és DOMINIK- hősies magatartásából, a lehetetlent nem ismerő összefogásból, amely egy három éves kisfiú életének utolsó két hónapját tette széppé! Arra kérlek, hogy hallgass meg:
Arra kérlek, hogy értékeld amit olvastál, hallottál, vagy itt láttál. Arra kérlek, hogy nyisd fel a szemed és értsd is meg azt, amit itt megismertél. Végy példát a szülők -és DOMINIK- hősies magatartásából, a lehetetlent nem ismerő összefogásból, amely egy három éves kisfiú életének utolsó két hónapját tette széppé! Arra kérlek, hogy hallgass meg:
Magam, aki (többek közt) egy valamivel több, mint két éves kisfiú édesapja vagyok,
tegnaptól már nem tudok azzal a szemmel nézni a kisfiamra, ahogy
azelőtt. Dominik életének története és tegnap bekövetkezett halálának
híre valamit örökre eltört bennem. Már nem tudok elsiklani a fiam egy
kérdése felett, már nem tudom felületesen látni az ő kis dolgait. Már
nem lehetek eléggé fáradt, nyűgös, vagy ideges ahhoz, hogy ne ő legyen
az első. Ne érts félre, nem kezdtem el teljes erőből
elkényeztetni a gyermekemet, mert normális értelmes, értékes embert
szeretnék nevelni belőle, de másképp látom tegnaptól őt. És, ha megy
csupán halk szóval, és ha megy csupán értelmes érvekkel és válaszokkal,
óvó, kedves gondoskodással, odafigyeléssel, és főleg figyelemmel. És, ha
megy másképpen is, mint eddig, akkor pedig miért ne?
Dominik örökre kitörölhetetlen története megtanított arra,
hogy minden körülmények közt jobb emberré kell, hogy váljak, különösen,
ha a még nagyon-nagyon sok nevelést, tanítást, féltést és gondoskodást
igénylő apró fiacskámról van szó. Ha érző lény vagy, Dominik története
majd téged is erre tanít e poszt elolvasása és a teljes történet
megismerése után. És, ha így lesz -mert így lesz tudom-, akkor ez a
három éves kisfiú nem hiába ment fel tegnap az angyalok közé, mert (a
szülein és az összefogásban résztvevőkön keresztül) emberségből, emberi
tartásból, tisztességből, saját példáján pedig élni akarásból, az élet
szeretetéből, vidámságból, egy kisfiú mosolyával, egy kisfiú
őszinteségével adott leckét mindannyiunknak azzal, hogy létezett.
Fejet hajtva köszönöm meg ezt neked. Nyugodj békében kedves Dominik. Én, ismeretlenül, így búcsúzom tőled. Remélem segíthettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése